A világtengerek túlhalászása számos fajt a kipusztulás szélére sodort már#<#, így - ha a nemzetközi halászati kvótákat nem szigorítják drasztikusan - hamarosan jó néhány halféleség örökre eltűnhet az asztalunkról. A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint azonban nemcsak a halászflották, hanem a fogyasztók is sokat tehetnek a halfajok védelmében.
A WWF egyik jelentése megállapítja, hogy mindig azon fajok kerülnek veszélybe, amelyek a legnépszerűbbek a piacon, és amelyek elfogására ezért különlegesen hatékony módszereket dolgoznak ki a halászok. Ilyen volt például a hetvenes években a hering, vagy még korábban a lazac, amely a múlt század végén gyakorisága és olcsósága miatt még a munkásosztály legnépszerűbb eledele volt, ám mára luxuscikké vált. Ma a tőkehal jár pórul: állományai az utóbbi időben szintén vészesen megfogyatkoztak, sőt, a helyzet olyan súlyos, hogy az már a tengerparti halászközösségek elszegényedésével fenyeget Nagy Britanniában. A WWF a fogyasztók oldaláról kiindulva próbálja orvosolni a bajokat. Azt javasolja a vásárlóknak, hogy ne vegyék a ma legnépszerűbb tőkehalat és a lazacot, valamint a garnélát; szerintük inkább a heringet kell előnyben részesíteni, mert annak állománya a tilalmaknak köszönhetően regenerálódott. Ezenkívül pedig csak kifejlett, nagy halak megvételét javasolják. A szervezet listákat juttat el a piacokra, amelyek a lassú, bonyolult szaporodású fajok leírását tartalmazzák; ezek fogyasztását szintén nem tartják tanácsosnak. A természetvédők abban bíznak, hogy a halászok követni fogják majd a az ökológiai szemlélet következtében megváltozott fogyasztói igényeket, és így kedvező irányba befolyásolják a populációk összetételét.
