Csupa kisbetűvel szereti látni a nevét a düsseldorfi székhelyű e.on, holott mamutvállalatról van szó, 19 milliárd dolláros idei első negyedévi árbevétellel és óriási érdekeltségekkel. Elvben áramot termel és szolgáltat, de portfóliója kiterjed a vegyianyag- és félvezetőgyártásra, a fuvarozásra és az ingatlanfejlesztésre is. A Veba és a Viag tavalyi egyesüléséből létrejött e.on szinte megtestesíti a “Németország Rt.”-t.
TISZTOGATÁS. De ez valószínűleg már nem sokáig lesz így. Az évtizedekig tartó diverzifikáció után Ulrich Hartmann társ-vezérigazgató most azon fáradozik, hogy a társaság az energetikára összpontosítson. Ugyanez történik a fő riválisnál, az esseni központú RWE-nél, melynek valamivel csekélyebbek az érdekeltségei. A két vállalat messze a legnagyobb Németország hatszáznál több közműve közül.
Hogy honnan a “divesztíciós” igyekezet? A meglepő folyamatot döntően a német adórendszer nehezen túlbecsülhető jelentőségű módosítása váltja ki. A jövő január elsején életbe lépő új törvény lehetővé teszi, hogy a társaságok adófizetési kötelezettség nélkül eladják más vállalatokban birtokolt tulajdonrészüket. A jogszabály főleg a bankokat célozza, melyek érdekeltségeik révén a világháború óta kezükben tartják a német ipar gyeplőjét. Csakhogy az e.on és az RWE fürgébbnek bizonyul. Gyorsabban kihasználják a törvényt, amely az érdekeltségek béklyóitól hivatott megszabadítani a gazdaságot.
A bankok eközben nem nagyon villognak új ügyletekkel. A Deutsche Bank például kevés előrehaladást ért el a Philip Holzmann építőipari cégben vagy a Südzucker élelmiszergyártóban meglévő tulajdonrésze eladása kapcsán. Ezzel éles ellentétben az e.on és az RWE már készülnek arra, hogy nagy pénzek állnak a házhoz. “Jókora összegeket fognak bezsebelni” – mondja Fabrice Farigoule, a frankfurti Metzler magánbank elemzője. A legutóbbi ügyletre július 16-án került sor, amikor az e.on bejelentette, hogy eladja Veba Öl részlegét a British Petroleumnak. Az ügylet 5,5 milliárd dollárra értékeli a Veba Ölt. A BP csak jövőre veszi át a teljes ellenőrzést, hogy az e.on élhessen az adómentességgel.
Ez még csak a kezdet. Az e.on 2002-ben várhatóan eladja a Stinnes szállítmányozási cégben birtokolt, majdnem 1 milliárd dollár értékű érdekeltségét. Ugyancsak meg akar válni a Degussa vegyianyaggyár 64,6 százalékának nagy részétől; a pakett értéke 3,5 milliárd dollárra tehető. Hogy ne maradjon le, az RWE túl kíván adni részesedésén a Heidelberger Druckmaschinen nyomdagépgyárban és a Hochtieef építőipari cégben, ami közel 3 milliárd dollárt hozhat a konyhára.
A két társaság főkönyvében még további vagyonok is lapulhatnak, mivel az 5 százaléknál kisebb érdekeltségeket a vonatkozó német törvény szerint nem kötelező nyilvánosságra hozni. Elemzők körében nagy meglepetést keltett, amikor pár hónapja kiderült, hogy az e.onnak 2,2 százalékos, 408 millió dollár értékű tulajdonrésze van a Dresdner Bankban. Az elemzők számon tartják az RWE 2,1 milliárd dollárt érő olajfinomító és -forgalmazó üzletágát is, mely várhatóan szintén gazdát fog cserélni. A Schroders Salomon Smith Barney becslése szerint az RWE az új adótörvénynek köszönhetően 8,5 milliárd dollár értékű nem központi érdekeltséget és egyéb vagyonelemet tehet pénzzé, míg az e.on akár 17 milliárd dollárnyit.
Gerhard Schröder kancellár büszkén elmondhatja, hogy az adótörvény szerkezetátalakítási hullámot indított be a német vállalati szférában. Elemzők szerint a siker attól függ, hogy mire költik a társaságok a pénzt. A legnagyobb közművek évtizedeken át saját fő tevékenységükön kívül eső szektorokban fektettek be, vegyes eredménnyel. Az e.on tavaly 3 milliárd dollárt kasszírozott, amikor az E-Plus mobiltelefon-szolgáltatóban meglévő tulajdonrészét eladta a holland KPN-nek. Viszont csipgyártó részlege veszteséges volt.
IRÁNY A KÜLFÖLD. A vállalatok vezetői azt állítják, tanultak a leckékből. “Csak központi üzletágainkban hajtunk végre felvásárlásokat” – hangoztatja Klaus Sturany, az RWE pénzügyi igazgatója. Az RWE valóban megmarad a közüzemi területen, ugyanakkor mindkét társaságnak eltökélt szándéka, hogy globális szereplővé váljék. A befektetők egy része azonban azt akarja, hogy a külföldi tulajdonszerzések helyett a társaságok inkább speciális osztalékot fizessenek. “Vissza kellene juttatniuk a pénzt a részvényeseknek” – jelenti ki Deser az Union Investmenttől. Az új adótörvény hatékonyságának tesztje éppen az lesz, hogy a német vállalatok hogyan használják fel az ölükbe hulló bevételeket.
