Bár a teflon, kémiai nevén tetrafluor-etilén génmutációt okozó hatása már régóta ismert#<#, hőnek, savaknak és lúgoknak ellenálló természete miatt számos területen alkalmazzák bevonatként. Amennyiben ugyanis megfelelően megkötik a teflonmolekulákat, azok nem szabadulhatnak el, következésképp nem okozhatnak mérgezést. Legalábbis eddig ezt hitték a vegyészek. Kanadai kutatók most ugyanis kiderítették, hogy az egyebek mellett a serpenyők bevonataként is használt teflon hő hatására igenis bomlik, méghozzá többféle mérgező vegyületté alakul, amelyek nemcsak a levegőbe, hanem akár az emberi szervezetbe is bekerülhetnek.
A teflon bomlásakor keletkező vegyületek közül a hosszú szénláncú perfluoro-karboxilátok felhalmozódnak a szövetekben, de ezek hosszú távú hatása egyelőre nem ismert. Az egyéb fluortartalmú vegyületek azonban kifejezetten toxikusak lehetnek, ezek mennyisége viszont elhanyagolható. A kanadai vegyészek szerint aggasztóbb, hogy a szeméttelepekre kerülő edények, teflonnal bevont szigetelőanyagok és egyéb teflontartalmú műanyagok jelentős mennyiségű klórozott-fluoro-zott szénhidrogént – úgynevezett freont, CFC-t – bocsátanak a légkörbe, erről pedig köztudott, hogy roncsolja az ózonpajzsot. És bár a CFC-k ipari alkalmazását a nyolcvanas években világszerte megtiltották, az azóta gyártott teflontartalmú anyagok mennyisége mára megduplázódott. Ez pedig folyamatos CFC utánpótlást jelent. A kanadai tudósok ezért most a teflontartalmú anyagok alkalmazásának mellőzését javasolják.
