Patkányok elleni háborúra készülnek új-zélandi természetvédők#<#: a szigetország központi részétől 700 kilométerre fekvő egyik apró földdarabon, a Campbell-szigeten a rágcsálók úgy elszaporodtak, hogy már az őshonos élővilág létét fenyegetik.
Új-Zéland valóságos paradicsom a természettudósok számára, mert a szigetcsoport jóval az emlősök kialakulása előtt izolálódott a többi kontinenstől. Így történhetett, hogy Új-Zélandon több százmillió évvel ezelőtti ősvilág konzerválódott. Itt eredetileg – a később érkezett úszni tudó tengeri emlősöket, például a ceteket kivéve – egyetlen emlősfaj sem él, de ugyanúgy hiányoznak az erszényesek, sőt a legtöbb hüllőtípus, például a kígyók is. A XVIII. században azonban az európaiak megjelenése gyökeres változásokat okozott ebben az addig elszigetelt élővilágban: az első bálna- és fókavadász hajókkal nemcsak a telepesek érkeztek meg Új-Zélandra és a környező szigetekre, hanem a patkányok is.
A Campbell-szigeten természetes ellenség híján ma 200 ezer patkány él. Ezek mindent felfalnak, ami az őshonos állatok táplálékául szolgálhatna, kifosztják a madárfészkeket, és – mivel kitűnő vadászok is – különösen a röpképtelen madarakra veszélyesek. A természetvédők ezért most a rágcsálóprobléma végső megoldására törekszenek – 120 tonna patkányméreggel. A mérget csalétekhez keverik – ennek hatékonyságát korábban kísérleti rendszerekben már kipróbálták – és megpróbálják olyan méretűre zsugorítani a patkányok populációját, hogy az már soha többé ne regenerálódhasson. A patkányirtók eredetileg ez év májusára tűzték ki a vegyi fegyver bevetésének időpontját, akkor azonban akciójuk rosszul sült el: egy közlekedési baleset miatt 18 tonna méreg a tengerbe került. A katasztrófát akkor sikerült elhárítani, úgyhogy most újra hozzákezdhetnek az eredeti terv megvalósításához.
