Eneko Landaburu a fokozatos haladás híve, mint mondja, nem lehet mindig valami nagyot alkotni. A tagjelölteket szerinte mostanában szinte a tenyerén hordozta az EU; az uniós csúcsok után egyre világosabban körvonalazódik a szervezet keleti bővítésének menete.
EMBERT PRÓBÁLÓ FEJEZETEK. Úgy tűnik azonban, egy időre vége szakad az ilyenfajta kényeztetésnek. Eneko Landaburu számára a csatlakozás időzítéséről és menetrendjéről szóló vita Göteborg után egyszer és mindenkorra lezárult. Fél év múlva, amikor a laekeni belga királyi palotába gyűlnek össze a tagállamok vezetői, ez a kérdés már nem lesz napirenden. A soron következő két félévzáró csúcstalálkozó inkább az EU jövőjéről szóló vitáktól lesz hangos. “Ezután meglátjuk, mikor vonhatunk le bizonyos következtetéseket a jelölt országok közötti differenciálást illetően” – mondja a bővítési főigazgató. Erre azonban szavai szerint legkorábban csak a tárgyalási menetrendként szolgáló útiterv teljesítését követően lehet számítani. Addig (2002 első félévének végéig) ugyanis még olyan embert próbáló fejezetek várnak az unióra és a tagságra pályázó országokra, mint a mezőgazdaság vagy a regionális politika. Közeledve azonban 2002 végéhez, megint látványosan felgyorsulhatnak majd a dolgok.
A tizenötök Göteborgban célul tűzték ki a felvételi tárgyalások befejezését a legfelkészültebb tagjelöltekkel. Ez Eneko Landaburu szerint azt jelenti, hogy az Európai Bizottságnak a jövő év végére pontos képpel kell rendelkeznie arról, miként teljesítik az egyes tagjelöltek a felvételi kritériumokat, amelyek fontos része lesz a “végrehajtási képesség feltérképezése”. Brüsszel az általános értékelés fényében tesz majd javaslatot arra, hogy az EU mely országokkal írja alá a csatlakozási szerződést. Az értékelésnek időben egybe kell majd esnie a tárgyalások befejezésével.
A jelek szerint egészen a hajráig várni kell arra, hogy megtudjuk, milyen forgatókönyv szerint megy majd végbe a bővítés. Bár a magyar miniszterelnök tavaly decemberben egyszer már eltemette ezt a verziót, sokak szerint egyre inkább formát ölt egy egyszerre 10 országot magában foglaló kapunyitás. Elég a tárgyalások jelenlegi állására pillantani: a korábban két, egymástól elkülönülő csoport mára teljesen összenőtt. A brüsszeli bizottság főtárgyalója is “lehetségesnek és hihetőnek” tartja azt a hipotézist, amely 2004-ben 10 ország első körös felvételével számol (Bulgária és Románia nem lenne benne ebben a körben). “Egyes országok ugyan előrébb tartanak másoknál, ettől függetlenül elméletileg nem zárható ki, hogy 2004-ben valamennyien célba érnek” – teszi hozzá. A baszk származású spanyol eurokrata szerint ugyanakkor ma még más lehetőségek előtt is nyitva az út.
Landaburut a tárgyalási folyamat a Tour de France-ra emlékezteti, ahol az utolsó pillanatig nyílt a verseny. Függetlenül attól, hogy a verseny egyes szakaszaiban ki, hogyan áll, végül az győz, aki a Champs d’Elysée-n elsőként szakítja át a célszalagot.
A bizottsági főtisztviselő szerint a lefektetett játékszabályok nem engedik, hogy a közös agrárpolitika (CAP) reformjáról jövő év második felében a tagállamok között kezdődő alkudozások a felvételi tárgyalások befejezését, s ezáltal a bővítést késleltessék. Brüsszel előreláthatóan már a jövő év elején előterjeszti a közös EU-álláspontra vonatkozó javaslatát, hogy elegendő időt adjon a tagállamoknak a tárgyalási pozíció elfogadására. Erre az útiterv a spanyol elnökség – tehát 2002 júniusának – végéig kötelezi a tizenötöket. Időben csak ezután, valamikor július tájékán rukkol majd elő az Európai Bizottság a CAP-reformra vonatkozó javaslataival. Landaburu szinte bizonyos abban, hogy ha a belső viták végül a joganyag módosulásához is vezetnek majd, akkor valószínűleg jócskán belenyúlnak majd 2003-ba. Az uniónak viszont, ha hű akar lenni a Göteborgban tett ígéretéhez, 2002 végén már be kell fejeznie a tárgyalásokat a felkészült tagjelöltekkel.
RUGALMAS FELHASZNÁLÁS. Felvetődik a kérdés, mi lesz akkor, ha az EU a jelölt országokkal a régi joganyag alapján megállapodik valamiben, amit fél évvel később kiiktat az új reform. A főigazgató szerint erre is van megoldás, hiszen akármilyen változás is lesz a mezőgazdasági politikában, annak gyakorlati megvalósítása csak a következő, 2006-tól kezdődő költségvetési időszakban kezdődhet meg. Pontosan ilyen megfontolásból a reformvita 2006-ig semmiféle pénzügyi következményekkel nem jár a bővítésre nézve, aminek addig megvan a pénzügyi fedezete.
Eneko Landaburu osztja azt a véleményt, miszerint az 1999-ben Berlinben elfogadott és eredetileg 6 ország felvételével számoló pénzügyi csomag akár 10 új tagállam felvételének a költségeit is fedezi. Még úgy is, ha a tagjelöltek agrártermelőire az eredeti számításokkal ellentétben legalább részben mégis kiterjesztik a közvetlen jövedelemtámogatásokat. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a tizenötök nagyobb rugalmasságot tanúsítsanak a 2002 és 2003-ra előirányzott pénzek egy részének felhasználását illetően.
