Több száz ember munkája válhat feleslegessé a Skyjack Inc. észak-amerikai üzemeiben azt követően, hogy a múlt héten létrejött a megállapodás a kanadai illetőségű cég és a Mezőgép között, miszerint a társaság európai piacokra szánt 18 modelljének gyártását már ebben az évben megkezdik Orosházán.
A Mezőgép és az építkezéseken használt emelőket gyártó Skyjack már több mint egy éve tárgyalt az együttműködésről. Az egyezség azonban csak akkor született meg, amikor a Mezőgép fő tulajdonosa, a Magyarországról 1956-ban emigrált Frank Hasenfrantz által irányított Linamar megszerezte a Skyjack részvényeinek 48 százalékát, s átvette a cég irányítását. A Hasenfrantz család rendkívül jó lehetőséget lát az ügyletben, hiszen sok élőmunkát igénylő műszaki eszközökről van szó, márpedig a tengerentúlon a munkaerő költsége mintegy nyolcszorosa az itteninek. A Linamart az sem tántorította vissza, hogy a Skyjack a tavalyi utolsó negyedévben veszteséges volt. Sőt, ez a tény még meg is könnyítette az irányításhoz szükséges 48 százalékos pakett megszerzését, majd a cég átszervezését. Így a kanadai Linamar az orosházi Mezőgépnek és a Skyjacknek egyaránt meghatározó tulajdonosa, ami megkönnyíti a két cég működésének összehangolását.
Forintos gondokA magyar bázisú, azaz magyar alapanyagokból dolgozó, illetve jelentős értékű munkát felhasználó, főként exportra termelő gépipari cégeket rendkívül súlyosan érinti a forint erősödése – mondja Hegyháti József, a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének (Magosz) elnöke. A főállásban a Ganz Holding Rt. vezérigazgató-helyettesi tisztét betöltő Hegyháti saját vállalatát hozza fel példaként. Ha a gépipari társaságoknál szokásos 3-8 százalékos árbevétel-arányos nyereséget vesszük alapul, akkor egy 10 milliárdos forgalmú cég esetében a forint 10 százalék körüli erősödése a nyereség jelentős részét elviszi. A Magosz elnöke nem biztos abban, hogy a gazdaságban érvényesülni fog az a jegybank által megfogalmazott tétel, miszerint az erős forint negatív hatása hosszú távon kiegyenlítődik, hiszen az alapanyagok is olcsóbbá válnak, s a csökkenő fogyasztói árak miatt vissza lehet fogni a béremelkedést is. Hegyháti József szerint ez csak akkor lenne igaz, ha a fogyasztói és termelői árak egyaránt csökkennének. Amennyiben azonban az input költségek nem faraghatók le, az exportáló cégek óhatatlanul veszteséget lesznek kénytelenek elszenvedni, hiszen a nyugati piacokon ekkora mértékű áremelés nem érvényesíthető.
Érsek Ákos, a NABI társasági igazgatója szintén úgy véli, hogy minél nagyobb a forintbázisú költségarány egy cégnél, annál negatívabb a felértékelődés hatása. Hozzáteszi: náluk ez nem okozott komoly problémát, mivel 2001-es terveikben már számoltak a forint erősödésével. Szerinte nagyobb cégeknél az árfolyamkockázat fedezeti ügyletekkel jól kezelhető, igaz, ez újabb terhet jelent. A cash management ma már komoly szaktudást igényel; kérdés, hogy a kisebb gépipari beszállítók képesek lesznek-e ezeket a szolgáltatásokat megfizetni. Lehetséges, hogy helyettük a nagyobb megrendelők lesznek kénytelenek átvállalni az árfolyamkockázat menedzselését. Érsek Ákosnak azonban meggyőződése: hosszú távon a forint felértékelődése csak a hatékonyság növelésével ellensúlyozható.
JOBB ÜZLET. “Nem biztos, hogy a fő tulajdonos tranzakciója nélkül is megkaptuk volna ezt, a nyereségtermelő képességünket a következő években várhatóan rendkívüli mértékben javító megrendelést” – tájékoztat Furár György, a Mezőgép pénzügyi igazgatója. Az orosházi cégnél jó ideig a mezőgazdasági gépgyártásból származott az árbevétel legnagyobb része. Az 1998-as orosz válság óta – akkortájt e gépek iránti kereslet világszerte visszaesett – a termelés egyre növekvő hányadát az autóipari megrendelések adják; tavaly már az árbevétel 70 százaléka származott ebből a szegmensből. Ezekhez a megrendelésekhez szintén a fő tulajdonos kapcsolatain keresztül jutott hozzá a cég. Csakhogy amíg a mezőgazdasági gépek gyártásán elérhető nettó nyereség a 20 százalékot közelíti, addig az autóiparban elérhető marzs 10 százalék alatti.
A vonzó árrésű, de csökkenő forgalmú mezőgazdasági gépgyártást erős szezonalitás is jellemzi. Eddig a megrendelések döntő hányadát július és szeptember között kellett teljesítenie a cégnek, miközben októbertől februárig kapacitásai jelentős része kihasználatlan volt. Éppen ezért kezdtek olyan terméket keresni, aminek szintén magas az élőmunka igénye, és lehetőséget teremt arra, hogy folyamatosan lekössék kapacitásaikat.
A most megszerzett üzlet minden várakozást felülmúlóan kedvező lehet. A június végén tető alá hozott megállapodás értelmében az első ütemben 18 Európában forgalmazott Skyjack típus gyártását kezdik meg. Az első mintákat szeptemberre kell elkészíteniük, 2002 harmadik negyedévében pedig már mind a 18 modellt szériában kell gyártaniuk. E termékek gyártástechnológiája hasonlít a mezőgazdasági gépekéhez, de egyébként is, a termelés elindításához szükséges felszerszámozás költségeit a Skyjack állja. A megrendeléstől már az első évben 1,5 milliárdos árbevétel-növekedést remélnek a Mezőgépnél. Az autóiparnál magasabb fedezeti szintnek köszönhetően ebből több százmillió forintos eredménybővülés származhat. (A Portfólió internetes kiadvány elemzése szerint évi 220-250 millió forinttal növelheti az üzemi eredményt ez az üzlet.) Nincs még megállapodás, de elképzelhető, hogy a második ütemben az észak-amerikai gyártás egy része is Orosházára kerül, ami még óvatos becsléssel is az árbevétel további 7-8 milliárd forintos felfutásával járhat. A Skyjacknek az észak-amerikai piacról származó árbevétele ugyanis az utóbbi években 40-60 millió kanadai dollár volt.
Újra egyenesben? 
A Mezőgép 1997-98-ban még egymilliárd forint feletti, döntően a mezőgazdasági gépek gyártásából származó profitot ért el. Az orosz válságot követően megkezdődött a társaság autóalkatrész-beszállító céggé alakítása. Ezzel próbálták a tulajdonosok ellensúlyozni a mezőgazdasági gépek iránti kereslet visszaesését, illetve az utóbbi szektor jelentős ciklikusságát. Mára a Mezőgép összességében 10 milliárdos beruházásokat követően, jellemzően autóipari céggé vált. Az árbevételen belül fokozatosan növekszik az export részaránya, az idei első negyedévben már elérte a 90 százalékot. Pedig a társaság szállít a hazai autóipari cégeknek is, így például a General Motors szentgotthárdi gyárának. A privatizáció óta a legrosszabb évnek 1999. bizonyult, amikor a 8 milliárd forint saját tőkével rendelkező cég mindössze 273 millió forint mérleg szerinti eredményt ért el. A sikeres átállást jelzi, hogy 2000-ben 636 milliós profitot produkáltak. Az idei első negyedévben is közel 20 százalékkal nőtt az árbevétel a tavalyi megfelelő időszakhoz képest. “A Mezőgép rövidesen visszatalál az egymilliárd forint feletti profitszinthez” – fogalmazza meg várakozását Schenk Tamás, a ConCorde elemzője, aki úgy véli, a felvázolt tervek alkalmasak a cég felfuttatására.
TERMÉSZETES FEDEZETTSÉG. Gondot okozhat azonban a magyar fizetőeszköz esetleges további erősödése, hiszen a szerződéses árak emelésére nincs lehetőség. Furár György szerint a Mezőgép egyfajta természetes fedezettséggel védekezik az árfolyamkockázat ellen. Az egyes megrendelésekhez szükséges alapanyagok árát lehetőség szerint ugyanabban a devizában rögzítik, mint amelyben az eladásra is szerződnek. Természetesen ez a konstrukció az általuk hozzáadott értékre – az azokhoz kapcsolódó költségek forintban jelentkeznek – nem nyújt árfolyamfedezetet. Furár szerint a forint felértékelődése miatti árbevétel-csökkenéssel szemben további ellensúlyt képeznek 1,5 milliárd forint értékű, euró alapú hiteleik.
Ezek felvételét az utóbbi két évben végrehajtott beruházások finanszírozása tette szükségessé, a tőkepiacról ugyanis a rendkívül nyomott részvényárfolyamok mellett nem lehetett a fejlesztésekhez nélkülözhetetlen pénzt összegyűjteni. Az 1997-es kibocsátáskor 10,8 amerikai dollárért, akkori árfolyamon valamivel 1800 forint fölött lehetett a részvényeket jegyezni. A jegyzéskori dollárárfolyam ma 3300 forint körüli értéknek felel meg. Ezzel szemben a Mezőgép részvényének kurzusa ma 1700 forint körüli szinten áll; P/E-alapon (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) még ez sem tűnik rossznak, hiszen a 2001-es eredményekkel számolva 17-es, a 2002-es profittal kalkulálva pedig 11-es értéket kapunk, miközben a magyar piac átlaga – a Matáv nélkül számítva – jócskán 10 alatti. Kérdés, hogy a mostani pozitív várakozások érvényesülni tudnak-e, s képes lehet-e a “magyar modellben” egy dinamikusan bővülő középvállalat részvénykibocsátásokkal finanszírozni a növekedését.
