Az orvosok ma már egyetértenek abban, hogy tanácsosabb kerülni a csípős ételeket.#<# Most azonban kiderült, hogy régebben éppen az nem számított életbiztosításnak, ha valaki könnyű ételeket fogyasztott. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a hűtőszekrény feltalálása előtti korokban csak a csípős konyha garantálhatta az ételmérgezés elkerülését.
A brit Cornell University mikrobiológusait régóta izgatta a kérdés, miért fűszeres a trópusi és a keleti konyha, illetve miért nem az az európai; ezenkívül pedig az is fejtörést okozott nekik, miért sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk erősebben a húsételeket, mint a zöldségeket. A kutatók szerint a válasz az éghajlatban és az ételféleségek tartósságában rejlik: a nagy melegben a húsok romlandóak, a különböző mikrobaölő anyagokat tartalmazó fűszerek pedig éppen ezt akadályozzák meg.
A tudósok 36 ország hús- és zöldségételeit vizsgálták meg, s összefüggést találtak az azok elkészítéséhez alkalmazott 43 fűszernövény mennyisége, valamint az adott földrajzi terület átlaghőmérséklete között. A mikrobaellenes hatású ízesítők közül kiemelkedik a fokhagyma: ezt a legtöbb húsétel receptje tartalmazza. A 2129 zöldségételen elvégzett további tanulmányuk pedig azt bizonyította be, hogy a zöldségekhez a különböző népek mindig jóval kevesebb erős fűszert adagolnak.
A brit mikrobiológusok szerint a régi – az ókortól megőrzött – szakácskönyvek valószínűleg jól dokumentálják a szakácsok és az élelmiszerfertőző baktériumok evolúciós versenyfutását. Úgy vélik, ezek alapos vizsgálatával további bizonyítékokat találnának elméletükre, miszerint a különböző konyhákban feltűnő újabb és újabb fűszerek nem ízük, hanem elsősorban baktériumellenes hatásuk miatt váltak népszerűvé.
