Ausztrália különleges állatvilága letűnt időket idéz.#<# Az ott élő erszényesek, például a kenguru vagy a koala, illetve a tojásrakó emlősök, mint a kacsacsőrű emlős és a hangyász, azért maradhattak fenn, mert a déli kontinens még azelőtt levált az egyetlen hatalmas szuperkontinensről, mielőtt a méhlepényes emlősök kialakultak volna annak egy másik darabján. Az észak-karolinai Duke University kutatói most új adalékkal szolgáltak emlőscsaládfánk kialakulásához. Szerintük földrajzilag távol bár, de genetikailag közelebb helyezkedünk el az erszényesekhez, mint azt a biológusok korábban gondolták. Néhány évvel ezelőtt kínai tudósok összehasonlító genetikai elemzés alapján úgy találták, hogy az erszényesek és a tojásrakók a közelebbi rokonok, és tőlük a „mi fajtánk”, a méhlepényesek az evolúciós törzsfán távolabb helyezkedik el. Ezt az elméletet a közös élőhely – Ausztrália – látszólag igazolta. Most azonban kiderült, hogy ez még sincs így; az új állítást pedig szintén genetikai bizonyítékokra alapozzák a szakértők. A két eredmény között a különbség az, hogy az amerikaiak más géneket hasonlítottak össze, mint a kínaiak – az új eredményeket viszont egy tavaly talált, 300 millió éves foglelet is támogatja. Amennyiben pedig a Duke University kutatóinak igaza bizonyosodik be, az akár az ember törzsfejlődésének újraértelmezéséhez is vezethet. Fajunk eredetének meghatározásához ugyanis általában a kínai kutatócsoport által vizsgált géncsoportokat használják, ám könnyen lehetséges, hogy az amerikaiak által kiválasztott gének pontosabb evolúciós óraként szolgálnak majd a jövőben.
