A gázáremelés a szokásos reakciókat váltotta ki. A Mol Rt. elégedetlen, hiszen számára ez nem oldja meg a gázüzletág problémáját, a fogyasztók pedig sokallják. Lát megoldást erre a problémára?
– Nem kérdés, hogy van-e megoldás, hiszen Magyarország uniós csatlakozása után az energetikában is piaci viszonyokat kell kialakítani. Vagyis a folyamat vége ismert, ezért azt kell eldönteni, miként alakul az elkövetkezendő néhány év a fogyasztók és az ágazatban érdekelt társaságok számára. Az oda vezető útról azt gondolom, hogy az árkérdés, gáztörvény és üzletág-értékesítés háromszögében léteznek elfogadható megoldások, mind a kormány mind a Mol számára.
– A gázüzletág leválasztása tüneti kezelés, az alapvető ellentmondást nem oldja fel…
– Az üzletág leválasztásának technikai része tudtommal lezárult, a Mol készen áll arra, hogy megváljon a veszteséges tevékenységtől. A tulajdonosi szempontok viszont még enyhén szólva is tisztázatlanok. Miközben a Gazdasági Minisztérium nagy erőkkel dolgozik a gáztörvény előkészítésén, úgy tűnik, leállt az üzletág leválasztásának ügye. Márpedig ez nagy baj, mert a két témát logikusan párhuzamosan kellene kezelni, hiszen az egész ágazat működését befolyásoló jogszabály kidolgozásában részt kell vennie az egyik legnagyobb szereplő jövőbeni érdekei képviselőjének is. Ráadásul az egyidejű munka lehetőséget teremtene a Mol számára, hogy a legkisebb veszteséggel járó megoldást válassza, hiszen hiba lenne teljesen kivonulnia a gázüzletből.
– Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv az EU-csatlakozás. Ön mely dátumot tartja reálisnak? Mely országok csatlakoznak az első körben?
– Bár sok évszám kering, szerintem a 2005-2007-es időszak valamelyik éve a reális időpont az unió keleti kibővítésére. Azt hiszem, hogy egyszerre léphet be mind az öt első körös közép- és kelet-európai állam – Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia. Nem hiszem, hogy Brüsszel merné vállalni a bármelyikük kihagyásával járó politikai vihart.
– A forint sávszélesítése óta a múlt héten először csökkent jelentősen a magyar fizetőeszköz kurzusa. Milyen árfolyamot valószínűsít hosszú távon?
– Számítottam arra, hogy az árfolyam esni fog, de azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Ha létezik egyáltalán reális árfolyam, akkor az szerintem a sáv közepe környékén van a pozitív tartományban. Azt gondolom, nagyon vakmerő lépés volt a sávszélesítés, mert ez egy ilyen kis ország esetében vonzza a spekulánsokat, pláne, hogy a kamatszint is jóval magasabb, mint Nyugaton. Ezért ebből a szempontból is hasznos lenne, ha az infláció végre valóban csökkenne.
– Lát más problémát is a magyar gazdaságban? Például a választás előtti gazdaságpolitika veszélyét, mint a gőzerővel megkezdett autópálya-építések esetében?
– Nagyon kedvezően ítélem meg a magyar gazdaság helyzetét, s meg kell mondanom, két-három éve nem gondoltam volna, hogy ide eljut az ország. Autópályára szükség van. Azt persze nem tudom, hogy a költségvetésnek ez most mekkora tehertételt jelent. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy szerintem annak sincs jelentősége, ha ez tényleg túlköltekezés lenne. Megítélésem szerint a magyar gazdaság olyan erős helyzetben van, hogy a gazdaságpolitika döntései nem befolyásolják sorsdöntően a reálszféra teljesítményét.
– A héten ülésezik a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Van-e esélye Schmitt Pálnak az elnöki posztra, illetve Budapestnek egy nyári játék megrendezésére?
– Bár a nyugati sajtó szemernyi esélyt sem ad Schmitt Pálnak, szerintem az mellette szól, hogy kis ország delegáltja. Nem vagyok szakértő e kérdésben, de adódhat olyan helyzet, hogy pont egy ilyen, a nagy nemzetektől független jelöltet választ meg a közgyűlés Samaranch utódának. Ami Budapestet illeti: egyedül nem elég a lobbiereje a magyar fővárosnak, hogy ebben az éles küzdelemben sikert érjen el. Béccsel együtt esetleg más volna a helyzet.
