Gazdaság

Interjú Friderikusz Sándorral – Győzzön a jobbik!

A demokrácia próbájának tartja Friderikusz Sándor, hogy szakmai alapon döntenek-e a közszolgálati csatorna elnöki tisztéről, amelyet ő is megpályázott.

Nehogy már Friderikusz Sándor szabja meg a kormányfőnek, mikor adhat interjút! Úgy tudom, ilyesfajta véleménnyel kommentálták kormányzati berkekben az Ön pályázatát. Ezt akár dicséretnek is veheti, mert kinézik Önből a részrehajlás nélküli vezetői magatartást. Hallott hasonló véleményt?

Interjú  Friderikusz Sándorral – Győzzön a jobbik! 1– Nem, mert nem szoktam a kormányfő környezetében megfordulni. A világ bármely országában természetesen akkor nyilvánulhat meg egy közszolgálati tévében a miniszterelnök, amikor csak akar. Én legfeljebb arra hívnám fel szerényen a figyelmét – s mivel személyesen is ismerem, tudom, hogy érvekkel meggyőzhető -, hogy a kormányfői interjúk exkluzivitását és presztízsét nem szabad gyakori megjelenéssel lejáratni. Az ő megjelenése a képernyőn menjen eseményszámba, és ne csak 400-500 ezer néző kövesse figyelemmel, mint manapság.

– Kész volna kompromisszumokra, csak hogy elnök lehessen?

– Nem tudom elviekben megítélni, hogy milyen kompromisszumokra lennék képes, és milyenekre nem. Egyet viszont tudok. Az elmúlt öt-hat évben az MTV vezetői székében nem nagyon ült szakember. Pártpolitikai alapon olyan komisszárokat neveztek ki, akiknek egyéb dolguk nem volt, mint fölfelé pillantgatni. Tévedés ne essék, ez nemcsak a Fidesz-kisgazda kormányzás óta van így, az MSZP-SZDSZ kabinet éveiben sem volt másként. Pedig meggyőződésem, ha olyan szakember ül a tévéelnöki székben, akiről pontosan lehet tudni, hogy érti a dolgát, akkor valahogy a politikusok is sokkal bátortalanabbak a tekintetben, hogy odatelefonáljanak. Érzésem szerint automatikusan visszatartó ereje lenne annak, ha egy szakma élén pénzügyi és szakmai értelemben egyaránt kikezdhetetlen szakember áll, nem pedig komisszár.

– Hallani arról, hogy bizonyos külső gyártásban készülő műsorokat hét-nyolcszoros áron vásárol meg a közszolgálati csatorna. Már eddig is sok milliárdos mínuszt halmozott fel, de még mindig van mit “kihordani”. Ön ennek gátat vetne?

– Egy állítást mindig bizonyítékokkal illik alátámasztani. De hogy a kérdésére válaszoljak, nyilvánvalóan, ha az ember nem “tökkelütött”, azt kell mondania erre: hát persze, hogy gátat vetnék.

– A szerződések tekintetében csinálna tabula rasát?

– Jogvégzett ember vagyok, tőlem minimum elvárható magatartás, hogy jogtisztelő is legyek. Megkötött szerződéseknek csak úgy nekirontani nem nagyon illendő. Ugyanakkor, ha olyan hosszú távú kontraktusok jöttek létre, amelyek jogtalan előnyöket garantálnak bizonyos feleknek, nos, ezeket valószínűleg felül kellene vizsgálni. Nem is értem pontosan, hogy az MTV most hivatalban levő ügyvezető elnöke ezekben az átmeneti napokban milyen alapon osztogat státuszokat, miként nevezhet ki például vezető posztra új embert, és milyen speciális jogi helyzet az olyan, amikor az ügyvezető elnök – mellesleg az elnöki posztra pályázók egyike – hosszú időre előre szerződéseket ír alá, és erre egyetlen kuratóriumi elnökségi tag sem figyelmezteti őt. Csak remélni merem, hogy nem ismét átlátszó kutyakomédiáról van szó.

– Milyen üzleti stratégiát dolgozott ki a csatorna talpra állítására? Bár fennáll az ötletlopás veszélye, azért mondjon néhány konkrétumot!

– Olyan műsorelfogadási szisztémát gondolunk életbe léptetni, amely hivatalból kiküszöböl mindenféle szubjektivitást. Ennek lényege, hogy az ötletek három szűrőn mennének át. Első körben egy szakmai stáb döntene arról, lát-e fantáziát egy-egy önjelölt ötletében. Ha igen, felkérné az adott műsorgyártásra elszánt céget, tehát az ötletgazdát, hogy a saját költségére készítsen el egy-két úgynevezett próbaműsort. Ezekről aztán egy kikezdhetetlen szakmai múlttal rendelkező zsűri mondana véleményt, hogy életképesek-e vagy sem. Majd végül a nézők tanácsa – 400-500 fős, az egész társadalmat reprezentáló közönség – tesztelné a produkciót. Mindkét esetben csak 51 százalékos tetszés esetén kerülhetne képernyőre az adott műsor. És őszintén szólva engem még az sem zavarna, ha ily módon egy-két pártközeli cég állítaná elő a műsorok javarészét. Egy a lényeg: reális áron nézett terméket kínáljanak.

– S mi lesz a milliárdok letornázásával?

– Engedje meg, hogy kicsit messzebbről kezdjem! A kilencvenes évek első felében a nagybetűs BBC, amelyre mindenki hivatkozni szokott, egészen döbbenetes mélypontra süllyedt nézettség tekintetében. Valakinek kipattant a fejéből, hogy hozzák át az egyik kereskedelmi televíziótól a műsorigazgatót. Ez történt. Ez az ember pedig teletelepítette ezt a nagy múltú nemzeti főadót este 7 és 11 óra között ötödosztályú, verekedős filmekkel, már-már botrányos műsorokkal, tortadobálós játékokkal! Egyszóval a zsákban futás és lepényevés legalsó kategóriáját sikerült képernyőre vinnie. Ezek a műsorok azonban szépen átcsábították a kereskedelmi adóktól a nézők igen jelentős részét. Közben csendesen felépítettek egy új műsorstruktúrát, visszaállt a nagy múltú régi rend, és a nézők ott maradtak. Nos, e minta alapján gondolom úgy, hogy az MTV-ben az esti főműsoridőben napi négyórás kereskedelmi blokkot kellene létrehozni, de ez nem jelenti azt, hogy a társadalom legalsó szintjét kellene megcélozni! A világban manapság számos példa van nívós szórakoztató műsorokra is. Ha ezt a négy órát ilyenekkel töltenénk ki, ezek garantáltan kitermelnének annyi reklámbevételt, amiből aztán a 20 órás műsorfolyam közszolgálati része is korszerű és tartalmas lehetne. Ezzel egyidejűleg a műsorgyártástól élesen elválasztanám az adósság kezelését. Ez utóbbi külön szakmai csoport feladata lenne. A válságot el lehet adni, meg lehet váltani. Mást ne mondjak, itt van az MTV kihasználatlan reklámideje. A törvény szerint minden órában hat perc reklámot adhatna, ma ennek a 20 százalékát sem képes eladni, mert nézetlen a műsorkörnyezet. Márpedig vannak olyan beszállítók, akiknek elegendő volna, ha a tévétől például csökkentett áron kapnának reklámozási lehetőséget. És ez csak egyetlen módja az adósság kezelésének. Mi a pályázatunkban további 5 módot említettünk.

– S ha mégsem Ön nyeri el a posztot?

– Amire, mondjuk meg az igazat, jó esély van… Azért nyújtottam be a pályázatomat, mert leginkább magamnak akartam megfelelni, illetve a nézőknek. Ebben a tévében nőttem fel, itt lettem szakmailag és pénzügyileg sikeres. Hét év alatt, 1991 szeptemberétől 1998 elejéig, 2,5 milliárdos hasznot hoztak a Friderikusz-műsorok a Magyar Televíziónak. Gyorsan hozzáteszem, én sem jártam rosszul. Így tehát eljött az ideje annak, hogy most törlesszek. És ez – hiszi vagy sem – erkölcsi kérdés részemről. Ezért is vállaltam a pályázatomban azt, hogy amíg nem lesz nyereséges az MTV, addig havi 1 forintos fizetésért csinálom. A többi az MTV-t működtető kuratóriumi elnökségen és a 20 kurátoron múlik. Azt mondom, győzzön a jobbik! De ehhez egyben ragaszkodom is. Ország-világ előtt derüljön ki, hogy a politika mai csinálói szakmai alapon döntenek-e a tévéelnök személyéről, vagy továbbra is politikai megfontolásból. Hozzáteszem: ha követik az elődök hagyományait, akkor a legrosszabb úton járnak, mert ott állnak a semmiben, alig egy évvel a választások előtt, bombabiztosan napi 380 ezer nézővel. Mindenesetre az én próbatételemmel is világossá fog válni mindenki számára, mennyi illúziónk lehet jelenünket és jövőnket illetően.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik