Szabadi Bélát hosszabb ideje súlyos szívpanaszokkal és magas vérnyomással kezelik. A politikust annyira meglepte őrizetbe vétele, hogy elfelejtette ezt megemlíteni a hatóságoknak. Egészségi állapotára vélhetően nem volt kedvező hatással, hogy ügyében szokatlan gyorsasággal követték egymást az események. Másfél óra alatt az ex-államtitkárt gyanúsítottá nyilvánították, majd őrizetbe vették, s egy napon belül elrendelték az előzetes letartóztatását is. “Mindez azt bizonyítja – véli Szőgyényi József, a politikus védője -, hogy a hatóság ugyan betartotta a formaságokat, de előre eldöntötte védence előzetes letartóztatását.” A védelem láthatóan kitart amellett, hogy a vizsgálatoknak és a mostani letartóztatásnak politikai indokai vannak.
Szabadi “lecsukását” egyébként nemcsak szökés veszélye miatt rendelték el, hanem azért is, mert a hatóság szerint tartani kell attól, hogy összebeszél másokkal, iratokat semmisít meg. Szőgyényi szerint ez az érvelés is azt bizonyítja, hogy a háttérben valaki mozgatja a szálakat, mert már logikailag is kizárja egymást az alapos gyanú és a bizonyítékok eltűntetésének lehetősége. Ha ugyanis a gyanú megalapozottságához szükséges iratok, vallomási jegyzőkönyvek már a hatóság birtokában vannak, akkor védence nem tud mit megsemmisíteni.
A Szabadi Béla terhére rótt cselekmények • Kiküldetések alkalmával a felvett 100 százalékos mértékű napidíj mellett egyéb személyes jellegű fogyasztások 5,70 millió forint kárt okozó jogellenes igazoltatása
• Nyolc esetben az FTC részére az irányító szervek költségvetési számlájáról 169 millió forint átutalásának jóváhagyása annak ellenére, hogy az adott évről szóló költségvetési törvény ilyen irányú előírást nem tartalmazott
• A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Kutató Intézet Kft. ügyvezetőjének utasítása arra, hogy a cég törzstőkéjét szállítsa le, és a különbözetként adódó 200 millió forintot utalja az FVM megjelölt letéti számlárjára
• Az FVM tulajdonában álló gazdasági társaságok ügyvezetésének utasítása az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes reklámszerződések megkötésére a Ferencvárosi Torna Clubbal, amelyek miatt az említett vállalatoknak likviditási gondjai keletkeztek
• Komfort osztályú helyett I. osztályú repülőjegy ismételt, jogszabályba ütköző, 5,74 millió forint kárt okozó igénybevétele.
A legfőbb ügyész szerint a fenti tényállások alkalmasak 1 rendbeli hűtlen kezelés, 14 rendbeli jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, 1-1 rendbeli különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette alapos gyanújának megállapítására.
Az ügyvédként is hírnevet szerzett Torgyán József, Szabadi egykori főnöke a minisztériumban koncepciós pert emleget. A pártelnök komolyan azt állítja, ő már a kétéves költségvetés elfogadása előtt tájékoztatta a miniszterelnököt arról, hogy tudja, utána hátba fogják őket döfni. “A Szabadi-ügyben is én vagyok a célszemély. Igaz ugyan, hogy többször is hátamba döfték már a kést, de az nem hatolt a szívemig, csak a hátamat kaparászták.”
A jogász-politikust nem zavarja, hogy a nyomozó hatóság bizonyítékokat lobogtat. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) alá tartozó cégek (Concordia Rt., Agrárinnovációs Kht., Agrármarketing Centrum) vitatott szerződésein, feketén-fehéren ott van Szabadi aláírása. A védőként eljáró Szőgyényi persze óvatosabban fogalmaz, de ő is megkérdőjelezi a vádak fenntarthatóságát. Arra hivatkozik, még ha hibás utasításokat is adott védence a cégek vezetőinek, akkor sem terheli őt büntetőjogi felelősség. Ha egyáltalán, akkor csakis politikai. Szabadi ugyanis a tulajdonosi jogkör gyakorlója volt.
A nyomozó hatóság azonban más véleményen van. Szabadi ugyanis nem saját vagyonának felhasználásáról rendelkezett, hanem az adófizetőktől befolyt milliókról. Márpedig a közpénzek elherdálásáért valakinek felelnie kell. Erre vonatkozóan a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke, Sepsey Tamás is igen határozott álláspontot hangoztat, mondván: “a polgári kormány szakított azzal a gyakorlattal, hogy rossz döntésekért senki ne vállalja a felelősséget”.
A kulcskérdés az, miért csak 2001 januárjától érvényesül oly markánsan ez az elv, s miért csak az FVM-ben. Szabadi is ezt firtatja. S valóban letartóztatásában kétségtelenül az a meglepő, hogy a “közgazdasági zseni” ellen most felhozott vádak többsége széles körben ismert volt már korábban is. Ellenzéki képviselők az FVM háza táján történteket már 1998 óta folyamatosan feszegetik, de az eddigi gyakorlat szerint Torgyánnak és Szabadinak csak a “hátát kaparászták” azok az MSZP-s, SZDSZ-es interpellációk, amelyek elhangoztak a magyar országgyűlésben. Összesen 40-50 esetben kérdeztek rá az FVM-es vezetők jogszabálysértő tevékenységeire, személyzeti politikájára, egzotikus utazásaira, klientúraépítésére. A kormánypárti képviselők azonban rendre elfogadták a miniszteri válaszokat.
Egészen az idén februárig nem ingott meg Torgyán József miniszteri bársonyszéke. Erre hivatkozik most Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Nagy Sándor (MSZP) is, amikor parlamenti vizsgálóbizottság felállítását javasolják annak kiderítésére: a kormányfő mennyiben felelős azért, hogy Torgyán és Szabadi szabad kezet kapott. Eörsi így fogalmazott 2001. június 19-én: “Szeretném az emlékezetüket felfrissíteni, vajon a polgári erkölcs felkent Grál-lovagjai hogyan szavaztak egykor Szabadi Béla tevékenységére. Lássuk csak! Kövér László igen, Pokorni Zoltán igen, Répássy Róbert igen, Rogán Antal igen, Sasvári Szilárd igen, Szájer József igen, Varga Mihály igen, Várhegyi Attila igen.”
Fontosabb interpellációk CONCORDIA RT.
Veres János (MSZP), 1998. XI. 5.: “Jogszerű volt-e a Concordia Közraktározási Rt. új vezérigazgatójának kinevezése?”
NEPOTIZMUS, SZEMÉLYZETI POLITIKA. T. Asztalos Ildikó (SZDSZ), 1998. XI. 29.: “Helyesnek tartja-e miniszter úr azt a kinevezési gyakorlatot, amely kormánytagok rokonait, családtagjait delegálja különböző állami tulajdonú cégek vezető testületeibe?”; Benedek Mihály (MSZP), 2000. IV. 4.: “Hogyan lehet valaki ma Magyarországon régiótanácsos?”
PAZARLÁS. Kis Zoltán (SZDSZ), 1999. VIII. 28.: “Mire költi az adófizetők pénzét az agrártárca?”; Francz Rezső (MSZP), 2000. X. 10.: “Mennyibe kerül egy egynapos kisgazda tanácskozás az adófizetőknek?”
AZ FTC PÉNZELÉSE. Bauer Tamás (SZDSZ), 2000. VII. 27.: “Miből finanszírozzák a Ferencvárost?”; 2000. XI. 12.: “Megmondja-e már, hogy miből konszolidálták a Ferencvárost?”
AGRÁRINNOVÁCIÓ. Karakas János (MSZP), 2000. X. 27.: “Mikor vizsgálják meg teljeskörűen az Agrárinnnovációs Kht. tevékenységét?”
FELELŐSSÉG. Francz Rezső (MSZP), 2000. XI. 12.: “Mert tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség, és a felelősség kié?”
UTAZÁSOK. Szalay Gábor (SZDSZ), 2001. I. 30.: “Új Kolombuszok, avagy a Torgyán Tours?”
A kormánypárti honatyák valószínűleg nem játszadoztak a szavazógombbal, hanem koalíciós fegyelmet tanúsítottak. Csak azzal nem számoltak, hogy így tovább rontják a politikáról kialakult amúgy sem túl hízelgő képet. Szabadi egyelőre egyedül ül a vádlottak padján, s maga sem érti, miért éppen vele esett meg ez a “szörnyűség”. Az áldozati bárány szerepe valóban nem áll jól a heves vérmérsékletéről ismert politikusnak, ám a Szabadi-ügyben az a legmegdöbbentőbb, hogy nem lehet tudni, valójában ki vagy mi a vád titokzatos tárgya. Meddig ér el a hatóság keze? Torgyán Józsefig? Az egész kisgazdapártig? Vagy mindazokig, akik visszaélnek pozíciójukkal, és a köz pénzén jogtalan előnyökhöz jutnak?
A Szabadi-ügy nagy kérdése nem az, hogy elítélik-e az előzetesben ülő politikust. Sokkal inkább az, mikor indul be az igazságszolgáltatás gépezete a politikusok esetében. A jelek szerint csak akkor, ha valakiknek az érdeke azt kívánja. Sem előbb, sem később.
