Nyugatról mindinkább keletre tart a köziművesítés hulláma Magyarországon. Két éve vízközműveik kiépítésére még a dunántúli települések kerestek finanszírozót, mostanában viszont dél-alföldi és észak-magyarországi falvak – egyébként egyre nagyobb – közösségei írnak ki ugyanerre pályázatot. Both János, az OTP Lakás-takarékpénztár igazgatója mindazonáltal úgy látja, e menetrendből egy térség – Pest megye – igencsak “kilóg”. Az ugyanis ebben az évben is igen jó lehetőséggel kecsegteti a beruházáshoz hitelt nyújtó bankokat, valamint az e kölcsönök törlesztéséhez megtakarítási formát adó lakás-takarékpénztárakat. Ilyen terméket terjesztett elő éppen a minap Nagykovácsi ingatlantulajdonosainak a Magyarországi Volksbank és a Lakáskassza. Hasonlót mind a négy lakás-takarékpénztár szorgalmaz, és szívesen részt vesznek effélében bankok is, legfőképpen persze az önkormányzatok környékén forgolódó pénzintézetek (a konstrukció lényegét lásd külön).
A konstrukciónak fontos eleme, hogy ehhez az önkormányzatok – a Phare programból, a Széchenyi-tervből, a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatból – többféle támogatást is szerezhetnek, ami e beruházásokat kifejezetten ösztönzi. Az elnyert támogatás mértéke, no meg az illető önkormányzat saját forrásai döntik el, hogy a helyi testület milyen szerepet vállalhat. Mindenképpen az önkormányzat a közműtársulat szervezője, de kérdés, hogy azt támogatni is tudja-e. Ereje szerint akár a magánszemélyek megtakarításaiba is beszállhat, lehetősége továbbá, hogy garanciát ad.
Egy “jó képességű” önkormányzat lakás-takarékpénztári szemszögből egyszerre jó is meg rossz is. Előnyös, hiszen a forrásokkal felszerelt önkormányzat könnyebben kezd ilyen munkálatokba, tehát könnyebben kínálkozik üzlet. Az ily módon jól ellátott település ingatlantulajdonosaira viszont kisebb teher hárul, ami lefelé nyomja lakás-takarékpénztári igényeket. Ugyanígy kétféleképpen értékelhető a település mérete. Hiszen ha nagy létszámú – s ráadásul minél több falu szerveződik egy közműtársulatba -, az egyszerre sok potenciális ügyfelet ígér. Ám mivel a beruházás költségei több lakosra oszthatók ily módon el, az megint csak kisebb terhet ró egy-egy ingatlantulajdonosra. A legnagyobb ügyletként Monor és környékének beruházásait említik a piacon. Ott az OTP Bank hitele és az OTP Ltp szerződései játszották a főszerepet – az utóbbiakból tavaly és az idén majd’ 6 ezret kötöttek.
A konstrukcióEgy adott településen az önkormányzat kezdeményezésére alakult közműtársulatok – amelyekhez a helyi ingatlantulajdonosok legalább kétharmadának csatlakoznia kell – a beruházáshoz hitelt vesznek fel. Ezt a tagok törlesztik, éspedig oly módon, hogy egyenként lakás-takarékpénztári szerződést kötnek, s azt, vagy annak egy részét a közműtársulatra vagy akár közvetlenül a bankra engedményezik. A lakás-takarékpénztárba havonta érkeznek az ügyfelek befizetései, a társulat viszont a hitelt végül egy összegben törleszti. Szerződés kérdése, hogy ez a megtakarítási időszak végén, azaz leghamarabb négy év múltán következik-e be, vagy más időpontban, mint ahogy az is, hogy ilyenkor a megtakarított összeg, annak egy része, vagy éppen ellenkezőleg, a pénztári szerződés értelmében ekkor járó hitel is a törlesztés része lesz-e.
A közműtársulati tagságnak köszönhetően a lakosra háruló hitel szinte ingyenes is lehet, már ami a kamatot illeti, egy-egy ajánlat akár nulla százalékos hiteldíjmutatóval kecsegtethet. Ilyen előnyös konstrukcióhoz azonban feltétlen szükséges az önkormányzat részvállalása, még ha nem saját forrásból, hanem állami támogatásból is – önmagában a lakás-takarékpénztári konstrukció és a banki hitel nem tud ilyen barátságos végeredményre jutni. Nagyobb település akár 70 százalékos kamattámogatásban is részesülhet, kiváltképp, ha vízközmű-társulatot hoz létre. Ugyanakkor a gázközmű-beruházás, valamint a kisebb települések az állami támogatást kevésbé vonzzák. Tulajdonképpen így két állami támogatás is szerezhető, egy az önkormányzaton, egy pedig a lakás-takarékpénztári szerződésen keresztül.
távoli álmok. Akárhogyan is, ezek a szerződések jócskán elmaradnak attól, amiről a lakás-takarékpénztárak álmodnának. Egyáltalán ez a megoldás akkor került színre, amikor a pénztárak működésének második évében, 1998-ban az új szerződések száma nagyot zuhant. A szerződéses összegen – a megtakarítani és kölcsönvenni szándékozott pénz összegén – ugyancsak nyomot hagyott, hogy az úgymond klasszikus lakás-takarékpénztári szerződések mellett ez az új forma is megjelent. Míg ugyanis 1997-ben az a bizonyos átlagos szerződéses összeg megközelítette a 800 ezer forintot, a rákövetkező évben már alulmúlta a félmilliót.
A beruházási költségek emelkedésével persze azért nő e közműves szerződések összege. Az OTP Ltp adatai szerint például 1999 elején általában 300 ezer forintra kötötték a vízközmű kiépítését célzó szerződéseket, amelyekben 2000 végén már többnyire 400 ezer forint szerepelt. A Fundamenta közművesítést célzó szerződései mostanában 250 és 800 ezer forint között mozognak, pedig a társaság az év első néhány hónapjában kifejezetten vissza is fogta e területet. Mint azt Nagy Ernő, a pénztár ügyvezető igazgatója magyarázza, ezen időszakban nagyobb hangsúlyt helyeztek termékmegtérülési számításokra és a belső integráció erősítésén munkálkodtak: nehogy egy pályázaton a Fundamenta termékével több ügynökcég is induljon. Ilyen egyébként más pénztárnál is előfordul, szerintük ez is a verítékes verseny jele.
VONZÓ KÖR.Mert bár e szerződések egyszerre kis összeget jelentenek, és ezek kezelése annak ellenére, hogy a havi befizetést nem egyenként fizetik az ügyfelek, hanem azt a közmű szedi be, sok üggyel-bajjal jár, mégis ez az a kör, ahonnan – igaz, már csak viszonylag rövid ideig – nagytömegű ügyfél verbuválható. Az uniós csatlakozás közeledtével ugyanis befejeződik e terület támogatása, más részről pedig jövőre önkormányzati választások lesznek, ilyen években pedig a lehető legkevesebb a települési beruházás. Utóbbi egyúttal azt jelenti, hogy ez az év a közműves szerződéseket illetően különösen jó lehet, lévén egy esztendővel korábbra “szívja” az önkormányzati terveket.
A közműves szerződések mennyiségét a piac csak becsüli: egyesek úgy tartják, a teljes lakás-takarékpénztári állománynak 40-45 százaléka lehet ilyen., más pénztárak szerint arányuk a 60 százalékot is elérheti. S hogy miként dől el, mely pénzügyi szereplők kapnak e beruházásokban szerepet? Ennek változatos a módja – értékelik a helyzetet a pénztárak. A kisebb településeknél gyakran a beruházó ajánl bankot, pénztárat, ami – a helyismeret és a gyorsabb lebonyolítás lehetősége miatt – számára is versenyelőnyt biztosíthat. Nagyobb településeken a pályáztatás dívik, ezek 90 százalékán pedig valamennyi pénztár megjelenik. Az OTP erőteljes önkormányzati kapcsolatai miatt azonban vannak olyan helyszínek, ahol mások hiába is próbálkoznának – summázzák az egyik pénztárnál. Hozzáfűzik azonban, hogy nyilván könnyebben tető alá lehet hozni az ügyletet, ha az önkormányzat és a közműtársulat bankja ugyanaz, s emellett az ügyfeleket is rokon intézmény segíti ki, mintha három pénzintézet igyekezne összehangolódni. Mindazokon a pályázatokon azonban, ahol más bank is versenyben van, a többi pénztár is feltűnik. A versenyelőnyt a pénztárak egy részénél saját ajánlatukban vélik felfedezni: a standard konstrukciókban a szerződéses összeg 1 százalékát kitevő számlanyitási díjban szokás kedvezményeket adni. Más pénztárak viszont a banki partnerre esküsznek, szerintük annak kiléte a döntő a pályázaton. Az OTP Bank és az OTP Ltp duettje állandó, jóllehet mindkét fél próbálkozott már más partnerrel. Mindössze egy-két alkalommal a bank volt kénytelen más lakás-takarékpénztárral együttműködni, miután az OTP Ltp az önkormányzati tenderen háttérbe szorult. A pénztár viszont már többször is társult más bankkal, leginkább a Raiffeisennel és a Takarékbankkal. Az előbbi hitelintézetet egyébként a többi pénztár is gyakori partnernek mondja, a Fundamentánál ezenkívül a takarékszövetkezeteket, az Otthonnál az Erste Bankot említik, a Lakáskassza partnere pedig az említett Volksbankon kívül a Postabank.
REMÉNYEK. Előnytelen tulajdonságaik ellenére a közműves szerződésektől a pénztárak sokat remélnek. Egészen konkrétan azt, hogy a hozzájuk eredetileg közművesítés miatt szerződött ügyfél a későbbiekben építkezés, felújítás “ürügyén” is rákap e megtakarítási formára – mondja Forgács György, az Otthon Lakás-takarékpénztár vezérigazgató-helyettese. Azaz emeli a szerződéses összeget, hogy az ne csupán a csatorna kiépítésére, a gáz bevezetésére legyen elegendő. E lehetőséggel mindenesetre nemigen élt egyetlen ügyfél sem, úgy tűnik, a közműhitelek törlesztésére koncentrálnak. Amúgy a konstrukció más területre is kiterjeszthető: ilyen például az iparosított technológiával épült házak korszerűsítése, azaz a panelek felújítása, illetve az erre szerezhető kedvezményes hitel és a lakás-takarékpénztári szerződés kombinálása.
