A Szaturnuszt körülvevő gyűrűrendszert már évszázadokkal ezelőtt felfedezték a csillagászok#<#, ám a körkörös törmelékhalmot alkotó jég és kőzetek eredete máig ismeretlen. A NASA kutatói most a Hubble űrteleszkóp felvételei alapján megállapították, hogy a gyűrű anyaga valószínűleg a Naprendszeren túlról érkezett.
A földtől 1500 millió kilométer távolságra lévő Szaturnusz gyűrűi négy jól elkülöníthető koncentrikus rendszerre oszlanak. Ezek apró kövek és jégdarabok sokaságai, amelyek szigorú rendben, sűrű karimákat alkotva keringenek a bolygó körül – a távolságból a folytonosság látszatát keltve. A gyűrűk vastagsága egyenként nagyjából 1 kilométer, átmérőjük 200 ezer kilométer és az egyes tagok között pár száz kilométeres hézagok húzódnak. Mivel a Szaturnusznak legalább 18 nagyobb és számtalan kisebb holdja van, kézenfekvőnek tűnt a feltételezés, hogy a gyűrűk anyaga valamilyen módon e holdakból morzsolódott le. A Hubble képeit elemezve a NASA kutatói azonban olyan anyagokat azonosítottak az űrmurvában, amelyek csak a Naprendszeren túl keletkezhettek. A törmelék ugyanis halványrózsaszín, ez pedig bizonyos szerves vegyületek jelenlétére utal. A színt visszaadó képet több mint 100 felvétel összegyúrásával készítették el a csillagászok, és ezen szám szerint két ismeretlen molekulatípust különítettek el. Márpedig e molekulák a Naprendszerben nem jöhettek létre – állítják. Szerintük a különleges vegyületek egy szupernóvából származhatnak, amely a Szaturnusz közelében robbant szét. Bár ez az elmélet tetszetős, igazolásához további bizonyítékokra van szükség. Ezeket a NASA kutatói 2004-ben remélik megszerezni: ekkor éri el ugyanis az óriásbolygót a Cassini űrszonda, amely eddig soha nem tapasztalt közelségből kapja majd lencsevégre a gyűrűrendszert.
