Kellemes, könnyű kaland, kockázat nélkül, iami olcsón megúszható – sokan vágynak erre, úgy tűnik, az OTP menedzsmentje is. Látszólag valamennyi felsorolt kritériumnak megfelel a hazai vezető pénzintézet napokban bejelentett szlovákiai bankvásárlása, amelynek keretében az OTP megvenné az Investicná a rozvojová banka (IRB) 70 százalékát. A magyarországi mamutbank igyekezett úgy rendezni a légyott körülményeit, hogy az esetleges kudarc ne okozzon számára megrázkódtatást. Mégis, minden okunk megvan feltételezni: a menedzsment véresen komolyan veszi a szlovák kalandot, hiszen bárhogy is végződjék az ügylet, mégiscsak ez lehet az első lépés az OTP régiós terjeszkedési terveinek megvalósításában.
ELKÖLTENDŐ PROFIT. A hírek sem tavasz-szal, a vásárlási szándék komolyra fordultával, sem most, a vételi ajánlat megtételekor nem lepték meg a piacot. Ennek csupán az egyik oka, hogy közel egy éve ismert: az OTP közép- és kelet-európai babérokra tör, stratégiájában szlovákiai, csehországi és horvátországi hídfőállások kiépítése kapott helyet. A legbefolyásosabb honi pénzintézetnek sok választása nincs a terjeszkedés jegyében, hiszen túljutott egy több évet felölelő, komolyabb informatikai fejlesztésen, ma már a bankcsoport is teljes – gyakorlatilag valamennyi pénzügyi szolgáltatás felkerült a kínálati palettára -, ugyanakkor évről évre igen magas profit keletkezik, amit “el kell költeni”, méghozzá úgy, hogy az a részvényesek tetszését is elnyerje. A nyereség ésszerű felhasználásának mostani filozófiája szerint egyfelől a tulajdonosok markát üti az eddiginél több (nagyobb arányú) osztalék, másfelől a hazai és külföldi akvizícióknak ad lendületet a menedzsment. A növekedési kényszert leginkább az erősíti, hogy az OTP számára – ellentétben a konkurensekkel – nem a betétgyűjtés, hanem a kihelyezés okoz gondot, s a mind ádázabb verseny körülményei között amúgy is egyre nehezebb az eddigi ütemben növelnie profitját. A külföldi terjeszkedés mellett is hasonló okok szólnak: az OTP-nek nincs sok ideje vacillálni, márpedig Magyarországon igen körülményesnek, hosszadalmasnak tűnik piacot venni, vagy klasszikus módszerekkel részesedést növelni; tehát addig is kell tenni valamit, amíg itthon helyzetbe nem kerül a bank…
Így aztán, dacára annak, hogy látszólag kicsi a tét, a piac árgus szemekkel figyeli, mi is történik Szlovákiában. Azt még nem tudni pontosan, hogy a pénzintézet részvényesei miként vélekednek az ügyletről: a tőzsdei barométer viselkedését egyelőre nehéz volna elemezni. Márciusban rengeteg szerteágazó hatás érte a részvénypiacot, így csaknem lehetetlen kimutatni, hogy ezek közül a bankvásárlás bejelentésének híre miként mozdította el az OTP árfolyamát. A vételi szándék múlt heti közlését követően pedig alig mozdult a kurzus – elemzők szerint ez leginkább a tartózkodó derűlátás jele. Több tőzsdei szakértő is kedvezően nyilatkozik az akvizíciós elképzelésről. Szálkai András, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője például ígéretesnek tartja a szlovákiai terjeszkedés ötletét.
TELITALÁLAT. Míg sokak szerint az első akvizíciós próbálkozás – a Postabank megvételére tett kísérlet – legalábbis vitatható volt, addig a szlovák bank mellett hozott döntés telitalálat. Mindenekelőtt azért, mert szinte minden szempontból alkalmas arra, hogy az OTP ízlelgesse a külhoni terjeszkedés fortélyait.
“Az IRB-nek sem az ára, sem a mérete nem olyan nagy, hogy aggodalomra adna okot az OTP menedzsmentjének” – mondja Szálkai András. Az ajánlat részleteit ugyan nem hozták nyilvánosságra, ám pénzügyi körökben tudni vélik, hogy a felkínált vételi ár 10 milliárd forint körül van, ami éppen negyede az OTP tavalyi adózás előtti eredményének – vagyis a pénzintézet számára nem lenne túl nagy érvágás az összeg kifizetése, de elvesztése sem. De hogy megéri-e a bank ezt az árat, vagy sem, arról egyelőre csak találgatások láttak napvilágot. Megfigyelők szerint – ismerve a Postabankra tett, alulról kicentizett árajánlatot – az OTP ezúttal sem vetette el a sulykot, s nem kínált a “reálisnál” magasabb árat, erre ugyanis semmi sem kényszerítette. “A szlovák bankprivatizáció épphogy elindult, s egyelőre nem túl élénk a piac” – fogalmaz Ivan Chodak, a CA IB pozsonyi elemzője. A huszonhárom szereplőt számláló ottani hitelintézeti szektorból eddig mindössze egyetlen – a legnagyobb – kelt el (a Slovenska Sporitel’na Bankot vette meg az Erste) illetve éppen most folynak tárgyalások a mérlegfőösszeg szerinti rangsor második helyezettjéről, a Vseobecná úverová bankáról (VUB), amelyre a Credit Lyonnais vetett szemet. Az IRB körül nem volt túl nagy a tülekedés, az OTP egyedüli komoly kérőként jelent meg a szlovák pénzügyminisztériumnál. A ceruzát tehát aligha nyomták meg, amikor az árat kalkulálták, hiszen versenytársak híján árverseny sem bontakozhatott ki.
A 10 milliárd forint körüli árat az elemzők azért sem érzik eltúlzottnak, mert a szlovák bankok nemrég estek túl az állami konszolidáción, aminek keretében a vissza nem fizetett vállalati hitelek okozta veszteségben úszó IRB mintegy 40 milliárd forintnak megfelelő tőkeinjekcióban részesült 1999-ben.
A bank kiválasztásában vélhetően komoly szerep jutott az IRB méretének. Annál is inkább, mert a piaci hírek szerint a már említett VUB-bal egy ideig az OTP is kokettált, ám végül visszalépett, mert túlságosan nagy falatnak bizonyult a több mint 3,5 milliárd dolláros mérlegfőösszegű bank. A IRB-nek ennél szerényebbek az adottságai: 500 millió dolláros mérlegfőösszegével és 3 százalék körüli piaci részesedésével a közepes méretű pénzintézetek közé tartozik Szlovákiában. Ez egyfelől jótékonyan mérsékli az OTP rizikóját, másfelől viszont az IRB nagysága ahhoz mégis megfelelő, hogy a magyar vevő kamatoztassa az elmúlt években itthon szerzett bőséges tapasztalatát. Nagyot dobhat az OTP például a bankracionalizálásban és IT-fejlesztésekben, hiszen e területeken 1996 óta igen komoly eredményeket ért el. Mig az egyik legmodernebb hazai bankká nőtte ki magát, s olyan szolgáltatások hátterét teremtette meg, mint a telebank vagy az e-bank, ezzel párhuzamosan teljesen átszervezte a vállalatot, 6 ezer alkalmazottjától vált meg, és költséghatékonysága mind jobban közelíti az európai átlagot.
JÁRT ÚTON. Az IRB eddig alapvetően vállalati bank volt, s ez a vonal tovább erősíthető – mondják az elemzők. Ismeretes, hogy a pénzintézet finanszírozza egyebek mellett Szlovákia legerősebb vállalatát, a Slovnaftot. Ám 46 fiókja (továbbá 6 kirendeltsége) kínálja a lehetőséget arra, hogy az OTP a lakossági piacon is jobb pozícióhoz segítse majd új szerzeményét. Nem utolsó szempont, hogy ezzel olyan területen próbálhatja ki magát, ahol egyébként is otthonosan mozog. “Friss tapasztalatokkal felvértezve az OTP akár egy-két év alatt helyrepofozhatja az IRB-t, végrehajthatja azt a racionalizálást és informatikai fejlesztést, amelyre itthon négy év alatt sikerült pontot tennie. Emellett Szlovákiában is piacra dobhatja a hazai körülmények között kimunkált új lakossági termékeit” – vélekedik Dani Katalin, a CA IB elemzője. Az sem mellékes, hogy az 5,3 millió lakosú Szlovákiában csaknem 600 ezer magyar nemzetiségű él, az OTP vélhetően rájuk mint potenciális ügyfelekre tekint. Valamennyi körülményt mérlegelve Dani Katalin még azt a prognózist is megkockáztatja, hogy a befektetés akár két éven belül termőre fordulhat, a leánybank stabilan nyereségessé válhat. Ha minden körülmény ilyen kedvezően alakul, akkor lehetséges, hogy az OTP-nek valóban már csak a csillagok kedvező állására van szüksége, hogy belevághasson tervei megvalósításába. No és persze mindenekelőtt arra, hogy a szlovák pénzügyminisztérium – az IRB főtulajdonosa – áldást adja a frigyre. Ezt ígérete szerint egy hónapon belül meg is teszi.
