Ki gondolta volna, hogy az amerikai keleti parton tavaly decemberben lezajlott hóvihar most nyáron okoz majd mennydörgést Budapesten? A főleg az észak-amerikai piacra szállító hazai autóbuszgyártó cég, a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) is jegyzett NABI Rt., s a könyvvizsgálatát évek óta ellátó Deloitte & Touche (D&T) közötti perpatvar, bármilyen furcsa, a múlt év végén a tengerentúlon kezdődött. Akkor, amikor a Baltimore város által megrendelt járműveket az időjárás viszontagságai miatt nem lehetett leszállítani.
Simor előtt és után”Rendteremtésre van szüksége? Ő az igazi!” Ezekkel a szavakkal jellemzi Simor Andrást a tekintélyes amerikai gazdasági hetilap, a Business Week, amely a szakembert a kontinens 50 vezető személyisége közé választotta, és “Európa csillagaként” minősítette. A rendteremtést arra a munkájára értették, amelyet a Postabank-botrány után megtépázott tekintélyű D&T auditor és tanácsadó hálózat hazai cégénél végzett a “mellesleg” a BÉT elnökeként is tevékenykedő vezető.
Simor belépése idején, 1999-ben ugyanis a D&T komoly bizalmi válságban volt, könyvvizsgálói árbevételének egyharmadát és állami ügyfeleinek nagy részét is elveszítette, márpedig az addig (a komoly MSZMP-s múlttal bíró) Kemenes Ernő irányítása alatt működő cég főleg ebben a szektorban jeleskedett. A hazai és nemzetközi befektetési bankári múlttal Simor a D&T elnöki székét elfoglalva lecserélte a vezetőket, az 1998-as 400 fős alkalmazotti létszámot mára 300 főre apasztotta. Leporolta az állami ügyfelekre koncentráló, kissé “avíttá” vált szolgáltatási palettát, olyan újításokat vezetett be, mint a termelési, hatékonyságjavítási tanácsadás, erősítette az ügyfélkapcsolatok kezelésével (CRM) foglalkozó és az adó-tanácsadási tevékenységet. Érdeme az is, hogy számos új, magánügyfelet vonzott az auditori ágazathoz, köztük tőzsdei cégeket is. A piacon persze ehhez azt is hozzáteszik: Simor lobbiereje nem volt elegendő a per megakadályozásához, és ahhoz sem, hogy az állammal folytatott jogvita miatt végleg megálljon az ügyfelek elvándorlása. A “parkettről” szerzett ügyfelek miatt pedig “fújnak” is eleget a versenytársak, mondván: a nemzetközi gyakorlatban szokatlan a két poszt egyidejű betöltése. Simor András azonban mindenkor hangsúlyozza: az összeférhetetlenséget igyekszik szervezeti módszerekkel és személyi döntésekkel kizárni, tőzsdeelnökként például soha sem szavaz a cége ügyfelei között megtalálható társaságok ügyében, ő maga ráadásul sem személyesen, sem szervezetileg nem vesz részt a könyvvizsgálatban. A konkurensek mindezt afféle jogászkodásnak vélik, a független piaci megfigyelők azonban nem tartják aggályosnak a két poszt egyidejű betöltését, természetes előnynek tartják, ami szerintük inkább szól Simor személyének és ismertségének, mint a tőzsdeelnökségnek.
Sokan egyébként összefüggést látnak a NABI-ügy és a postabankos perben érintett könyvvizsgáló cég szisztematikus építkezése között. Szerintük a hírnév szempontjából kapóra jött ez a vita, hiszen így is bizonyíthatták: már új korszakot él a cég, nem engednek mindenáron a megrendelőnek. Simor András cáfolja ezt a feltételezést, hangsúlyozva: hitelességük megőrzése végett kellett ragaszkodniuk bizonyos számviteli alapértékekhez.
Mire azonban kisütött a nap, s a buszok célba értek, az is kiderült: könyvelési szempontból nem biztos, hogy meg kellett volna várni a felhők elvonulását. Habár a könyvvizsgálói titoktartás miatt a D&T-nél a konkrét ügyről nem beszélnek, annyi az auditor jelentéséből is kiderült, hogy kifogásolták a buszok értékesítéséből származó árbevétel elszámolását. A vita tárgya tehát az, hogy mikor történt meg az eladás – decemberben, amikor a vevőre szállt a tulajdon, vagy januárban, amikor a buszok megérkeztek Baltimoreba. A D&T szerint – a NABI amerikai leányvállalata és a kinti vevője közti szerződés, valamint az amerikai számviteli szabályok tavaly januártól érvényes módosításával összhangban – az árbevételt akkor kell teljesítettnek tekinteni, amikor a pénz a vevő telephelyére megérkezett, márpedig ez 2000 utolsó napjáig nem történt meg. A NABI azonban nem ért ezzel egyet.
“A konszolidált éves beszámoló a NABI Rt. 2000. december 31-i vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről nem ad megbízható és valós képet” – ez a leginkább csak tankönyvekben látható néhány szó, amelyet könyvvizsgálói jelentésének végén a D&T atlantai és budapesti irodája (előbbi a kinti leánycéget vizsgálta) összegzésként leírt, mondhatni, a lehető legsúlyosabb vélemény, amelyet auditor csak kiadhat. Hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy korlátozásokkal ugyan, de elfogadja a cég mérlegét, hanem ellenvéleményét kifejezve elutasítja azt. Nem “két fillérről” van szó, hanem 2 millió dollárról. Vagyis 37 százalékkal kevesebb lenne a cég tavalyi eredménye akkor, ha a D&T véleménye szerint számolnak.
HITELGOND. Az auditorok másik kifogása a cég hiteleivel kapcsolatos. Szerintük a NABI 72,5 millió dolláros hitelállományának egy része, 24,5 millió dollár indokolatlanul a hosszúlejáratúak között szerepel a mérlegben, miközben a könyvvizsgálónak átadott dokumentumok szerint ezek rövidlejáratúaknak számítanak, mivel a hitelezők elvileg bármikor viszszahívhatják azokat. A NABI közlése szerint azonban a veszély nem valós, mert valamennyi hitelező írásban közölte, hogy nem kívánja visszavonni kölcsönét. Az eltérés itt sem tét nélküli: a cég hitel- és kötvényállományának együttes értéke 20,6 milliárd forint, miközben a saját tőkéje ennél kevesebb, 20,1 milliárd.
A NABI elnöke, Róna Péter úgy véli: a hitelek ügye kifejezetten mondvacsinált, formai kifogások sora, hiszen az összes, a D&T által szükségesnek tartott banki felmentés birtokában vannak és voltak is, azokat az audit készítésekor bemutatták a könyvvizsgálónak. A “viharos” baltimore-i buszok elszámolásával kapcsolatban pedig azt mondja: a könyvvizsgáló csak az idén februárban, a tavalyról szóló gyorsjelentésük kiadásakor tájékoztatta őket arról, hogy másként kellene könyvelni az árbevételt. “A könyvvizsgáló állításai egyszerűen nem felelnek meg a tényeknek, ráadásul egy amerikai konkurensünk esetében a D&T pont azt a számviteli eljárást hagyta jóvá, amelyet nálunk kifogásol.” – veti be érveit Róna Péter.
A D&T-nél szűkszavúan csak azt mondják, hogy a mindenkori jelentés csak és kizárólag azokra a dokumentumokra támaszkodhat, amelyeket a határnapig bemutattak nekik. Ezek alapján pedig szükségesnek tartották az elutasító záradék kiadását. A vita végeredménye a szakítás lett, a D&T felmondta a szerződést, munkáját a KPMG veszi majd át. Miután a tulajdonosok a közgyűlésen elfogadták az auditor jelentését, annak tartalmát viszont nem, a NABI kereskedését egy napra felfüggesztették a BÉT-en.
A D&T főbb ügyfelei• AES Borsodi Erőmű
• AES Tiszai Erőmű
• BKV
• Dunamenti Erőmű
• Egervin
• Eridania Beghin Say
• Fővárosi Gázművek
• General Motors
• Graboplast
• K&H
• MVM
• OTP Bank
• Paksi Atomerőmű
• Pannon GSM
• Pannonia Hotels
• Pannonplast-csoport
• Procter & Gamble
• Richter Gedeon
• Vértesi Erőmű
• Wallis-csoport
SÉRÜLÉSEK. A piaci megfigyelők az üggyel kapcsolatban azt mondják, furcsa, hogy a gondokra csak az utolsó pillanatban derült fény, és ez egyértelműen a könyvvizsgáló ügyfélmenedzselésének hibáját jelzi. Habár nehezen felfejthető, hogy mi vezetett a D&T és ügyfele közötti, évek óta tartó kapcsolat megromlásához, tény: mindkét térfélen érzékelhető megkönnyebbüléssel fogadták az együttműködés befejezését. A vitából azonban itt is, ott is “sérülésekkel” kerültek ki az egykori partnerek: a D&T persze profitálhat abból, hogy bizonyította rendíthetetlenségét, de “szőrösszívűségével” el is riaszthat potenciális ügyfeleket. A NABI pedig a mostani elutasító záradékkal a befektetői bizalommal játszik ugyan, de nem kényszerült a gyorsjelentésének módosítására, bizakodhat tehát abban, hogy az új auditor neki ad igazat. A téteket mindkét oldalon mérlegelték…
