Tudhat valamit a törvénykezés és a közigazgatás “malmainak” működéséről a jelenlegi “postás” fővezér, talán éppen azért, mert miniszterelnöki főtanácsadóként is dolgozik. Kalmár István, a Magyar Posta Rt. elnök-vezérigazgatója ugyanis egyszerre vetette be éles, illetve tartalék fegyvereit is ahhoz, hogy minden törvényi akadályt elhárítson a Postabank megszerzése elől. Az egységes hírközlési törvénybe (EHT) éppen úgy sikerült “belecsempésznie” a hitelintézetekről szóló jogszabály módosítását, mint abba az egyesek által “salátának” is nevezett csomagba, amely számos pénzügyi tárgyú előírást megváltoztatott. A múlt héten végül az előbbiből egy módosító indítvány nyomán kikerült ugyan a Postának kedvező kitétel, de csak és kizárólag azért, mert az utóbbinál nagyobb esélye volt a gyors sikernek, ami azóta igaznak is bizonyult. Míg ugyanis az EHT csak hónapok múlva lép hatályba, addig a “saláta” adta lehetőségekkel már hamarosan élni lehet – márpedig az idő nagy úr az egyre magasabb ívű terjeszkedési terveket felvázoló postai vezetés számára.
BIRTOKON BELÜL. Vészesen közeleg a Postabank június 29-i közgyűlése, amelyen a Posta már minden bizonnyal szeretne fő tulajdonosként megjelenni, s akár további személyi változásokat is elfogadtatni a pénzintézet vezetésében. A teljes hatalomátvétel ugyanis még várat magára. Pedig a legutóbbi – áprilisi – részvényesi találkozón már annak ellenére házon belülre kerültek, hogy a cég jogilag csak kistulajdonos a pénzintézetben: az államot képviselő Pénzügyminisztérium (PM) a 15 új vezető tisztségviselő közül 7 “postást” delegált a testületekbe. A 11 fős igazgatóságnak 5 tagja, köztük a vezérigazgató is a Postához kötődik, igaz, a pénzintézet elnökét még nem a Posta delegálja.
Az egyeduralom eléréséhez, a nagyobb tulajdonrész megszerzéséhez volt szükség a még érvényben lévő jogszabályi korlátok feloldására, amelyek – főleg a betétesek pénzének minél nagyobb biztonsága érdekében – 15 százaléknál nagyobb pénzintézeti részesedés megvásárlását csak más bankok, biztosítók vagy befektetési társaságok, az állam, illetve (vész esetén) az Országos Betétbiztosítási Alap számára engedi meg. A módosítás lényege tehát az volt, hogy a kivételezettek listájára a Magyar Posta is felkerüljön, s ezt követően akár többségi tulajdonrészt is szerezhessen a Postabankban. Az már a márciusi kormánydöntés óta nem kérdés, hogy az OTP Bankkal fiaskóval végződött tárgyalások után az állam támogatja a Posta tulajdonszerzését a pénzintézetben, a jogszabályi korlátok elhárulta után most már csak az lehet vita tárgya, mekkora szeletet kapjon meg a cég a 99,9 százalékban állami kézben lévő bankból.
AJÁNDÉK BANKNAK… “Csak a bank 100 százalékának megszerzésében vagyunk érdekeltek, különben nem vesszük át az intézményt” – erősítette meg a Figyelőnek Kalmár István elnök-vezérigazgató, aki azt is egyértelművé tette, hogy ingyenes, állami apportként számítanak a bank megszerzésére a tradicionálisan alultőkésített Postánál. A teljes körű tulajdont azért tartja fontosnak, mert szerinte csak ezáltal válhat egységessé a pénzintézet irányítása. Ez tenné lehetővé például, hogy a bank illeszkedni tudjon a Posta vezetése által megálmodott konszern-szerkezetbe, amelyben a cég különböző pénzügyi, postai és hírközlési szolgáltatásait nyújtó társaságai külön-külön jogi egységként, de közös adminisztratív és informatikai ernyő alatt működnének. Az elnök-vezérigazgató ellentmondást nem tűrő kijelentése azért is érdekes, mert ő is tudja: a 100 százalékos ingyenes tulajdonátadási megoldásnak vannak ellenzői a politikai spektrum mindegyik szegletében. Míg azonban az ellenzéki képviselők a Posta terjeszkedése esetén legfőképpen az intézmény túlhatalmát vélik aggasztónak, az “állam az államban” jelenségének veszélyét érzik, addig állítólag a PM-ben ennél szakmaibb indokok miatt nem lelkesednek a kizárólagos postai tulajdonért.
HOSSZÚ ALKU. A vitákat jelzi, hogy a Posta, a Postabank, valamint a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) részvételével kialakítandó állami pénzügyi csoport szerkezetét fölvázoló szakértői egyeztetések egyre csak húzódnak, a kormány, a bankok és a Posta képviselői csak nehezen találják meg a közös nevezőt. Az ellenzők jogilag aggályosnak tartják például azt, hogy az ingyenes tulajdonátadás mellett 33 százaléknál nagyobb részesedést szerző cég milyen áron tesz majd a törvények szerint kötelező vételi ajánlatot a Postabank kisebbségi részvényeseinek, bár a “salátatörvényben” módosított épt. után – Kalmár István szerint – erre a tulajdonosok végső azonossága miatt nem lesz szükség. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a hitelintézet 1998-ban 10 ezer forintról 5 forintos névértékre leértékelt papírjaira perek is folyamatban vannak az állam és a kistulajdonosok között. Probléma lehet az is, miként lehetne megőrizni az FHB versenysemlegességét akkor, ha a Posta és a Postabank érdekeltségébe kerülne. Az elnök-vezérigazgató azonban egyetlen ellenérvet sem tart megalapozottnak, szerinte a jogi és pénzügyi problémák áthidalhatók, az ésszerűség (gazdaságosság) pedig kifejezetten az állami postai és pénzügyi szolgáltatások egy szervezetbe kapcsolása mellett szól, ráadásul a nemzetközi példák is erre szolgálnak bizonyítékul. A banki szakmai háttér hiányára és a szükséges informatikai fejlesztésekre is megvan a válasza: “Sokan azt mondják, hogy a buta postások nem tudnak bankot csinálni, ezzel szemben a Posta igenis érett erre a feladatra” – mondja Kalmár István. Véleménye szerint a vállalat már most is ezer milliárd forint értékben végez a fiókjaiban más pénzintézetek számára szolgáltatásokat, számos neves bankszakember dolgozik náluk, s konkrét elképzelések fogalmazódtak meg az informatikai rendszer megújítására. Miként arra is, hogyan kellene kinézniük a jövőbeni postahivataloknak, ahol egy helyen vehetők igénybe a pénzügyi, biztosítási és postai, hírközlési szolgáltatások. A számítógépes és egyéb fejlesztéseket pedig hosszú távú szállítói finanszírozási konstrukciókkal kívánják megoldani.
Kalmár István tehát dupla vagy semmit játszik: ha nem kap 100 százalékos Postabank-tulajdont, akkor egyáltalán nem kell neki a bank. Az elmúlt hét törvénykezési és államigazgatási fejleményei viszont azt bizonyítják, hogy a kormányfői tanácsadó igen ügyesen mozgatja a szálakat, s mégis létrejöhet a Posta-Postabank fúzió.
