Powell amerikai és Ivanov orosz külügyminiszter két menetben is – néhány hete Washingtonban, majd most Budapesten – dolgozott a június 19-i Bush-Putyin csúcstalálkozó előkészítésén. Feladatuk az volt, hogy legalább az úgynevezett “lágy” kérdésekben (mint például a gazdasági, pénzügyi kapcsolatok) biztosítsák a csúcs kedvező légkörét. A “kemény” ügyekben (a rakétavédelmi pajzs amerikai tervétől a balti államok NATO-felvételéig) úgyis csak jámbor szándékok kinyilvánítására kerülhet sor.
TITKOS PAKTUM? A Powell-Ivanov páros munkáját azonban botrány zavarta meg. Egyelőre ismeretlen “csínytevők” kiszivárogtatták annak a jelentésnek a tartalmát, amelyet Németország washingtoni nagykövete készített Bush elnök és Schröder német kancellár március végi tárgyalásáról. A jelentés egyebek között azt tartalmazta, hogy Berlin és Washington megállapodott: addig nem nyújtanak pénzügyi segítséget Moszkvának, amíg a Kreml meg nem állítja az illegális tőkekiáramlást Oroszországból.
Az amerikaiak azt sugallták, hogy a kiszivárogtatásért a német kancellári hivatal felelős. Putyinnak azonban a jelek szerint más a véleménye: “Provokációról van szó, amelynek az a célja, hogy szétrombolja Oroszország és az Európai Unió kapcsolatainak kedvező fejlődését.” Ez nem jelenthet mást, mint hogy a Kreml ura azt gyanítja: a kiszivárogtatás forrását Washingtonban kell keresni.
Erre mutat az időzítés is: a leleplezés több mint két hónapos késleltetése. Az ügynek kettős hatása lehet. Még feszültebbé teheti a Bush-Putyin randevút, s zavarhatja azokat az igen szoros kapcsolatokat, amelyeket Moszkva a Putyin-elnökség időszakában legközelebbi partnerével, Németországgal kiépített. Mindezt azonban másodrendűvé teszi az, hogy Oroszország minden gondjával együtt öntörvényű hatalom maradt.
Nem a diplomáciai “kavarás” a fontos, hanem az, hogy az új orosz gazdasági és politikai modell építése gyorsuló szakaszba lépett. A modellt Putyin úgy jellemezte, hogy az “a törvények diktatúrája” lesz, ami kettős irányt tételez fel. Egyrészt a hatalom további koncentrációját a Putyinhoz feltétel nélkül lojális “pétervári lobbi” kezében. A második irány e hatalmi központ ellenőrzésével készülő, pozitívnak ítélhető törvények elfogadtatása. (Például: igazságszolgáltatási reform, amely a bíróságokat megerősíti az ügyészséggel szemben, illetve nyugdíj- és munkaügyi reformok.) Kaszjanov miniszterelnök az egész folyamatról azt mondta: ha a Duma, a törvényhozás alsóháza a reformcsomagot elfogadja, Oroszország “másfajta” állam lesz. “Haladóbb, demokratikusabb és piacbarát.”
A “törvények diktatúrája” modell létrehozását szolgálják a személyi döntések és a pártstruktúra átalakítása is. Az előbbiek közül a leglátványosabb a Gazprom főnökének, Rem Vjahirevnek, az orosz gazdaság egyik császárának múlt heti hatalomfosztása. Helyére a pétervári lobbi egyik képviselője, Alekszej Miller energiaügyi miniszterhelyettes került. A Gazprom szürke eminenciása, Csernomirgyin volt miniszterelnök is kiszorult a hatalom centrumából: a napokban nevezték ki Oroszország ukrajnai nagykövetévé.
Ami a pártstruktúrát illeti, a közelmúltban ért véget az áprilisban megkezdődött folyamat, amelynek során a Dumában blokkot alkot a Putyin pártjának tekinthető “Egység” és régi riválisai, Luzskov moszkvai polgármester és Csernomirgyin “Hazánk Oroszország” nevű pártja.
LIBERÁLIS HÁTORSZÁG. Közben a liberális oldalon kilenc kisebb párt létrehozza a “Jobboldali Erők Unióját”, élén Oroszország olyan európai gondolkodású politikusaival, mint Nyemcov és Gajdar. Az előbbi 1997-1998-ban már volt miniszterelnök-helyettes, az utóbbi pedig 1992-ben megbízott miniszterelnökként az első nagy orosz gazdasági reformkísérletet indította el. E tömörülés együttműködési tárgyalásokat kezdett az ugyancsak “európaizáló” Javlinszkij által vezetett liberális párttal.
Az utóbbi csoportosulás ma a Duma szavazatainak 15-20 százalékával rendelkezik. Igazi fontossága azonban az, hogy Putyin mögött lassan kialakul saját generációjának legnyitottabb erőiből egy liberális hátország. Az, hogy miképpen alakul majd Putyin és a hátország embereinek kapcsolata, befolyásolhatja az orosz reformfolyamat irányát. Azt, hogy a “törvény diktatúrája” kifejezés első vagy második szava jellemzi majd inkább a közeljövő Oroszországát.
Ehhez képest minden más epizóddá zsugorodik.
