Nem éri be annyival Andrzej Modrzejewski, a Polski Koncern Naftowy (PKN) Orlen igazgatóságának elnöke, hogy cége tavaly jó eredményeket ért el. Közép- és Kelet-Európa egyik legnagyobb olajtársasága ugyan 2000-ben több mint 200 millió euró nyereséget termelt, a cégvezető azonban úgy véli: a kontinensnek ezen a részén a közeljövőben igen nehéz lesz sikeresen felvenniük a versenyt a nyugati olajóriásokkal. “Ahelyett, hogy a térség vállalatai külön-külön harcolnának a túlélésért, kívánatos lenne, hogy mielőbb egyesüljenek” – mondja Modrzejewski.
Bár a régió energiaszektorának konszolidációjáról már évek óta folynak tárgyalások, eddig ezek alig vezettek eredményre. A varsói kormány nem járult hozzá, hogy a PKN Orlen részt vegyen Lengyelország második legnagyobb olajtársasága, a Rafineria Gdanska olajfinomító privatizációjában, hiszen az monopolhelyzetet teremtett volna a lengyel kőolaj-finomítás piacán. Szintén zátonyra futottak a PKN Orlen és a Mol közötti tárgyalások a két vállalat együttműködéséről.
A magyar társaság a Rafineria Gdanska stratégiai részvénycsomagjának megvásárlására nyújtotta be kérelmét. Mivel a Mol nem elég tőkeerős ahhoz, hogy mindkét ügyletben egyszerre részt tudjon venni – ehhez a cégnek tőkeemelést kellene végrehajtania, vagy más forrásból kellene finanszíroznia az ügyletet -, a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a PKN Orlen az OMV-vel olvad össze. Ez azért is reális, mert az osztrák cég már jó ideje keres partnert a térségben. “Mivel a Mol a Rafineria Gdanska megvételéről folytat előrehaladott tárgyalásokat, a PKN számára a legnyilvánvalóbb konszolidációs partner az OMV lehet” – mondja Jaroslaw Tyc, a PKN Orlen igazgatótanácsának elnökhelyettese.
KOMOLY SZÁNDÉK. Az OMV megerősítette érdeklődését a lengyel cég iránt, a napokban írásban juttatta el a PKN-hez vételi szándéknyilatkozatát a jelenlegi tőzsdei árfolyamon mintegy 420 millió euró értékű, 18 százalékos üzletrészre vonatkozóan. Az OMV ugyanakkor nem titkolja, hogy érdeklődése a lengyel cég iránt nem kizárólagos. Miként az OMV vezérigazgatója, Richard Schenz nyilatkozta, cége – együttműködési lehetőségek után kutatva – párhuzamosan folytat tárgyalásokat több közép-európai vállalattal.
Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy az ügyletben részt vevő cégek mindegyikében jelentős állami részesedés van, ennek következtében a konszolidációról folyó tárgyalások sok esetben politikai színezetet kapnak. Nem véletlen például, hogy a lengyel kormány privatizációs tervei szerint a PKN Orlen 18 százalékos üzletrészét még a szeptember 23-ra kiírt választásokat megelőzően kívánják értékesíteni.
A PKNA PKN Orlent 1999-ben alapították Lengyelország legnagyobb kőolaj-finomító cége, a Petrochemia Plock és legnagyobb lengyel kőolaj-értékesítő, a CPN összeolvadása révén. A vállalat a lengyelországi kőolaj-finomítás és termelés 73 százalékát, az értékesítés 60 százalékát tartja ellenőrzése alatt. A PKN Lengyelország második legnagyobb tőzsdén is jegyzett cége. Jelenleg részvényeinek 18 százaléka a Nafta Polska, 10,4 százaléka az államkincstár tulajdonában van, második részvénykibocsátását követően a cég papírjainak 71,6 százaléka forog londoni, illetve a varsói tőzsdén.
Az ügylet gyors lebonyolítása sokaknak nem tetszik. A résztulajdonos Nafta Polska háromtagú vezérkara például azért adta be május 23-án a lemondását, mert úgy tartotta, a részvények jelenlegi árfolyama egyáltalán nem tükrözi a cég valós értékét, ezért egy hirtelen értékesítés nem lenne előnyös a számukra. Ezzel összeütközésbe kerültek a gyors lebonyolítást szorgalmazó kincstárügyi minisztériummal.
Nemcsak az ügylet időpontja, de annak módja is sokáig kérdéses volt. Jó néhányan a nyilvános ajánlattétel, sokan intézményi, míg mások a szakmai befektető felé történő értékesítést részesítették előnyben. A kincstár érvelése szerint a PKN papírjainak értékvesztését vonná maga után, amennyiben a céget nyilvános ajánlattétel formájában értékesítenék. Ezért szorgalmazta a kincstár szakmai befektető felkutatását; a várakozások szerint ilyen konstrukcióval a cég piaci helyzete komolyan javulhat. A kincstár ráadásul anyagilag is jobban járna a szakmai invesztorral, ebben az esetben ugyanis a befektetőnek a vállalat tőzsdei értékénél nagyobb összeget kellene fizetnie. Modrzejewski szerint ez a felár akár a 20-30 százalékot is elérheti. A kincstárügyi minisztérium május 22-én végül a szakmai befektetőnek történő eladás mellett döntött, így nagy a valószínűsége annak, hogy az osztrák vállalat lesz a befutó. Amennyiben a részvénycsomagot valóban az OMV vásárolja meg, a PKN Orlen hasonló nagyságban szerezhetne üzletrészt az osztrák társaságban.
KÉT LÉPCSŐBEN. Lengyel források szerint a tervezett közép-európai konszolidáció első lépéseként két vállalatszövetség jönne létre, az egyik oldalon a PKN-OMV, a másikon pedig a Rafineria Gdanska-Mol-Slovnaft vállalatcsoport. (A Molnál kérdésünkre úgy fogalmaztak, hogy a közeljövőben pont kerülhet a Rafineria Gdanska megvételéről szóló tárgyalások végére.) A konszolidáció második lépcsője a két konzorcium közeledése lehet, ennek megvalósulását az is valószínűsíti, hogy egyik cég sem zárkózik el a jövőbeni kooperáció lehetőségétől. A versenytörvény ugyan nem teszi lehetővé azt, hogy a két vezető lengyel olajtársaság együttműködjön a lengyel piacon, az uniós csatlakozást követően azonban a szövetséget ki lehet majd terjeszteni a Molra is, amelyben az OMV 10 százalékos üzletrésszel rendelkezik. Ráadásul néhány területen már a jelenlegi szabályozás is lehetőséget teremt a két cégcsoport közötti együttműködésre.
Mindemellett még egy Mol nélküli osztrák-lengyel konzorcium is igen erős játékossá válna az európai energiapiacon. Az egyesült vállalat piaci kapitalizációja megközelítőleg 5 milliárd euróra rúgna, a multinacionális óriás évente mintegy 24 millió tonna kőolaj feldolgozására lenne képes. Ezenkívül a kiskereskedelmi üzletágban is látványosan nőne a páros súlya, jelenleg a két cégnek együttesen 3 ezer benzinkút van a tulajdonában.
