Csődtörténet A Sky-way csődje volt az utazási szakmát igazán megrengető első bukás. Tunéziában maradtak kint utasok, először tréfának tartották az egészet, később kétségbeestek. Ekkor még szinte mindenki sietett segítő kezet nyújtani a bajbajutottaknak. Nem úgy tavaly, az eddig legnagyobb felzúdulást kiváltó HTC-csőd idején. Ők tavaly nem csak a befizetett pénzeket nem tudták visszaadni, de további 70 millió forintba került a kinnrekedt utasok hazahozatala.
A cechet jobb híján álló Gazdasági Minisztérium első embere is úgy nyilatkozott, hogy összesen egymilliárd forint eltűnt valahol a HTC-birodalom útvesztőiben. Számításaink azonban azt bizonyítják, hogy ez a pénz igenis megvan, mégpedig mintegy 2-3 ezernyi magyar utazó zsebében. Vagyis a HTC utazási iroda tulajdonosai egyszerűen elszámolták magukat.
A történet a nyolcvanas évekig nyúlik vissza, amikor a hihetetlenül ambiciózus Harci Tibor az egyre inkább kinyíló magyar gazdaságban egy olyan lehetőséget fedezett fel, amellyel korábban kevesen éltek. Diákokat utaztattak. Innen ered a név is, a Tan-Túra, és a kiscipős logó.
A rendszerváltást követően azután az igazi áttörést Thaiföld hozta meg a Tan-Túrának. A Tan-Túra külön repülőgépet bérelt, szinte megállás nélkül indultak ezután a charterek Thaiföldre, 90-100 százalékos kihasználtsággal működtek. A thaiföldi piac akkor kezdett hanyatlani, amikor a magyar gazdasági elit utazni szerető tagjai már mind megjárták ezt a helyet. A Tan-Túrának új desztinációkat kellett keresnie. Óriási sikerrel kecsegtetett kezdetben Kenya. Elindultak tehát a különjáratú repülőgépek Mombasába, s úgy tűnt, ez a recept, hogy a meglévő törzsközönségnek új és új célokat kijelölve programot ajánljon a Tan-Túra, még hosszú ideig használható lesz. Közbejött azonban egy nem várt fejlemény: a háborús események Kenyában. Újabb mentsvárnak Egyiptom ígérkezett. A szegény embert azonban az ág is húzza: bomba robbant Egyiptomban.
A Tan-Túra kénytelen volt belekóstolni a számára korábban érdektelennek tartott nyári piacba is. A nyári charterpiacot azonban a Jorgos, az Eurotours, a Tensi Tours, és a West Travel uralta. A Tan-Túra a Tensivel, az Erutoursszal és a West Travellel megkísérelt együttműködni, s létrehoztak egy közös charter céget; az ETTV azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A Tan-Túrának tehát megmenekülése érdekében új partner után kellett néznie. Kapóra jött a megkeresés Havas Tamástól, a Jorgos Travel igazgatójától.
A Jorgos megkísérelte kitisztítani a piacot azzal, hogy irreálisan alacsony árakon kínált utakat Krétára, Korfura, Rodoszra. Ehhez azonban egy öngyilkos eszközhöz kellett nyúlniuk: nem fizette ki a spanyol és a görög szállodásokat…
A Tan-Túrának viszont nagyon kellett az óriási forgalmat lebonyolító, ekkor még jó nevű Jorgos Travel, a Jorgosnak pedig Harciék precizitására és jól szervezett csapatára volt szüksége. Létrehozták hát együtt a HTC-t, és ezáltal látszólag tiszta lappal indulhattak az utazási piacon, ráadásul háromszor 35 millió forint helyett a csoportnak így már csupán egyszer 35 millió forintot kellett kötelező letétként felmutatni.
Az elődcégeket viszont utazásközvetítőként megtartották a jól csengő márkanevek miatt. A charterpiac mintegy felét a HTC vitte el. Az olcsó utak dömpingje azonban folytatódott, így az új vállalkozás is fokozatosan vesztett tőkéjéből. Miután a Malévvel már több afférjuk volt a késedelmes fizetések miatt, ráadásul kiderült, hogy a charterosztályon 50 millió forintot “elfelejtettek” kiszámlázni a Jorgosnak, új légitársaság után kellett nézni. Ezért szerződtek a Pannon Airlines nevű akkor újonnan alakult céggel. Ez a légitársaság tulajdonképpen két használt TU-154-es gépet vásárolt meg, állítólag jórészt a Jorgos Travel biztatására. A jorgosos Havas Tamás maga is tulajdonos volt a Pannon Airlinesban.
Végül pont az ő üzlettársai “borították ki a bilit”, elegük lett abból, hogy nem érkeznek meg a pénzek, ezért nem hozták haza az utasokat. Megindult a lavina, a HTC-birodalom öszszedőlt.
Éves forgalmuk 20 százalékát kell letétbe helyezniük a különjáratú repülőgépeket üzemeltető utazási irodáknak, hogy ezáltal csőd esetén minden utast haza lehessen hozni, és kártalanítani tudják azokat, akik már befizették nyaralásukat – rendelkezik a GM. Eddig az utazásszervezőknek maximum 35 millió forintos kauciót kellett letenniük. Az új jogszabály, alkotói szerint, a visszaéléseket hivatott megakadályozni, de több utazási iroda képviselője betarthatatlannak és értelmetlennek minősítette a rendelkezést. A ma még szinte teljesen magyar kézben levő szakma attól tart, hogy a kaució drasztikus megemelése megnyitja a kaput a külföldi multinacionális cégek előtt. Az Európában már korábban végbement koncentráció eddig elkerülte a magyar piacot, a ma még nagy számú magyarországi utazási irodánál komoly veszélyt sejtenek, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a rendelet tönkreteszi a hazai vállalkozásokat. Több iroda éppen ezért az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni a rendelet érvénytelenítése végett.
“Miért van szükség ilyen óriási összegre?” – teszi fel a kérdést Luttenberg László, a dél-afrikai chartergépeket is üzemeltető Safari Travel vezetője. A 4-5 milliárd forint éves forgalmú irodák esetében a kaució összege 0,8-1,0 milliárd forint, márpedig ez egyértelműen meghaladja e vállalkozói kör teljesítőképességét. Nincs is szükség ekkora biztosítékra, hiszen az eddigi legnagyobb botrány, a tavalyi HTC-csőd esetében is “csupán” 70 millió forint kellett az utasok hazahozatalához. Ráadásul ott is csak azért szökhetett fel ilyen magasra a végösszeg, mert az iroda hitelbe kapta a repülőjegyet.
SZIGORÍTÁSOK. A charterpiacon viszont tavaly szigorításokat vezettek be, így szinte nincs is iroda, amely tartozna valamely légitársaságnak. Jelenleg 10 nappal előre ki kell fizetni a járatokért járó teljes összeget. Ezenkívül már a megrendeléskor előleget kérnek a légitársaságok, a bérelt repülő indulása előtt két hónappal le kell tenni a teljes összeg 25 százalékát. “Így szinte lehetetlen, hogy kinnrekedjenek utasok” – állítja Luttenberg.
Az Európai Unió országaiban is csak a forgalom 3-5 százalékát teszi ki a kaució mértéke – hangsúlyozza Sárvári Krisztina, a West Travel igazgatója. Szerinte manapság már dohányt és alkoholt is könnyebb forgalmazni, mint túraszervezőként dolgozni, olyan szigorú a szabályozás. Az egyik legnagyobb magyar iroda vezetője is úgy véli, hogy a legtöbb turisztikai vállalkozás eleget tesz a rendelet előírásainak, de nincs még egy olyan szektor, amely ennyire túlszabályozott lenne, s ahol a forgalom ekkora százalékát kötnék le biztosítékként.
Tovább megy Kárpáti Zsuzsa, a Bonafini Binder vezetője. Ő úgy látja, hogy a megemelt kaució egyenes következményeként azok a vegyes irodák, amelyek az utazásközvetítés mellett túrákat is szerveztek, novembertől kizárólag más cégek termékeit árusítják majd. A IATA-tag repülőjegy-forgalmazó cégeknek nem okoz nagyobb problémát az új rendelet, hiszen a repülőjegy-értékesítők szövetsége eddig is nagyon kemény feltételeket szabott.
GYENGE ÉRDEKVÉDELEM. Széchenyi István, a Menthol Travel – az egyik legnagyobb törökországi utaztató – ügyvezetője szerint a magyar irodák érdekképviseletének gyengeségét mutatja, hogy ez a rendelet egyáltalán megszülethetett. A Menthol vezetője úgy látja, érdemes lenne létrehozni egy új szervezetet, a tour operátorok szövetségét, amely jobban képviselné a magyar utazásszervezők álláspontját. A 20 százalékos kauciót előíró rendelet ugyanis sok iroda számára kivitelezhetetlen, ráadásul egy vállalkozás éves forgalmának egyötödét letétbe helyezni felesleges, mert egyszerre egy időben ennyi utas nem maradhat kint; ez fizikai képtelenség.
A fentiekben van igazság, ezt Horváth Péter, a QBE Atlasz Biztosító értékesítési igazgatója is elismeri. A kaució viszont csaknem teljes biztosítékot jelent arra is, hogy azok az utasok is visszakapják a pénzüket, akik előleget fizettek be valamilyen útra, de az iroda csődje miatt már nem tudtak elutazni. A biztosítók egyébként vállalják, hogy garantálják a rendeletben előírt összeget, ennek ára a biztosított összeg 3-6 százaléka. Vagyis egy ötmilliárd forint éves forgalmú cégnek évi 30-60 millió forintjába kerül, hogy eleget tegyen a GM jogszabályának.
Vélhetően az utazási irodák ezt a terhet az utazókra hárítják majd. Horváth Péter szerint a legjobb megoldás az inszolvencia biztosítás lenne, amikor a biztosítási díj az utasok befizetéséhez kapcsolódna. Vagyis: ha valaki például Korfura utazik, s befizeti a túra árát, az irodának ezt követően kellene fizetnie biztosítási díjat, az út árának bizonyos százalékát. Így nem kellene előre nagy pénzeket lekötni, és mindez nem rontaná a versenypozíciókat. A szakember szerint valószínűleg előbb-utóbb be is vezetik az inszolvencia biztosítást, ehhez azonban törvény szükséges, hiszen csak az országgyűlés dönthet arról, hogy egy biztosítástípus kötelező legyen. A kaució megemeléséhez ugyanakkor elegendő volt a 213/1996-os rendelet módosítása.
Novemberben derül majd ki, meg tudtak-e felelni az utazási irodák a jogszabály előírásainak. Ami viszont szinte bizonyos: az utazók – azon túl, hogy remélhetőleg rendben hazatérhetnek – mindebből annyit észlelnek majd, hogy több pénzt kell a nyaralásukra fordítaniuk.
