Bár a tudomány által ismert fizikai és matematikai törvényszerűségek ma már többé-kevésbé kielégítően leírják a természeti jelenségeket#<#, nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a világegyetemben még jó néhány olyan erő munkálkodik, amelyről a tudósoknak fogalmuk sincs. Ilyen lehet az a rejtélyes hatás is, amely hosszú távon kiszámíthatatlanná teszi a világűrben vándorló űrszondák útját. Az amerikai űrhivatal, a NASA csillagászai - elemezve öt, már évtizedek óta a kozmoszban bolyongó űreszköz pályaadatait - arra a következtetésre jutottak, hogy a szondák nem ott tartanak, ahol lenniük kellene; ezt pedig vagy műszaki hibával, vagy egy egyelőre ismeretlen erő hatásával magyarázzák.
A Pioneer 10 nevű szonda 1972 óta bolyong az űrben, és jelenleg már a Jupiteren is túl jár, e hatalmas távolság ellenére továbbra is rádiókapcsolatban áll a Földdel. A Pioneer rádiójelei alapján – figyelembe véve a Doppler-hatást is – a csillagászok pontosan ismerik a szonda sebességét; így derült ki, hogy az űreszköz nagyobb ütemben fékeződik, mint az várható volna. A kutatók először egy, a Földről láthatatlan égitest gravitációs hatásával magyarázták a jelenséget, később azonban, miután rájöttek, hogy a világűr egy másik pontján száguldó űrszondát – a Pioneer 11-et – is lassítja valami, műszaki hibára gyanakodtak. Egy csekély mértékű gázszivárgás is képes arra, hogy ily módon befolyásolja az eszköz pályáját, itt azonban nem erről van szó: kiderült ugyanis hogy a Jupitert és holdjait felderítő Galileo, valamint a Nap felé tartó Ulysses esetében is fennáll az anomália. És bár az égitestek a már leírt fizikai összefüggéseknek megfelelően mozognak, a kisméretű szondák kiszámíthatatlan viselkedésének láttán a NASA csillagászai most egy eddig ismeretlen erő létezését feltételezik.
