Az ösztrogén, a tesztoszteron, vagy a progeszteron meglehetősen közönséges hormonoknak számítanak az állatvilágban.#<# Kisebb-nagyobb eltérésekkel az összes gerincesben előfordulnak, a halaktól az emberig. E hormonok a szteroid típusú vegyületekhez tartoznak és a szexuális fejlődésre, az ivarsejtek érésére, a keringési és az immunrendszerre gyakorolt hatásmechanizmusaik ma már jól ismert biokémiai folyamatok. Ám amilyen sokat tudnak a kutatók e molekulák természetéről, olyan kevés ismerettel rendelkeznek eredetükről. A University of California molekuláris biológusai most a hormonok evolúciójára dolgoztak ki érdekes elméletet.
Ahhoz, hogy egy hormon hatni tudjon a sejtekre, egy receptormolekulához kell kötődnie – ez a kölcsönhatás az, amely ki-, illetve bekapcsol géneket, és változásokat indít el a szervezetben. A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés: mi alakult ki előbb a törzsfejlődés során, a hormon, vagy az azt felfogó receptor? A választ a kaliforniai biológusok az egyik legősibb gerinces, egy primitív hal, a még állkapoccsal sem rendelkező, halakon élősködő ingola vizsgálatával találták meg. A biológusok az ingola génjei között három ösztrogénszerű hormon receptorát mutatták ki, ez pedig csupán fele a fejlettebb halakban és az emberben is megtalálható hat hormonnak. A parazita hormonrendszere tehát átmeneti állapotot mutat a gerinctelenek és a gerincesek között. Az ingola és más gerinces állatok génjeinek összevetéséből, valamint evolúciós modellek alkalmazásával a kutatók megállapították, hogy a legősibb szteroidhormon-receptor az ösztrogénreceptor, ez mintegy 450 millió évvel ezelőtt alakult ki, még az ingolaszerű halakban. Ami egyben arra utal, hogy az ösztrogén a legősibb szteroidhormon.
A valóság azonban ennél kissé bonyolultabb. A sejtekben ugyanis az ösztrogén szintézise lépésenként, köztes termékek átalakításával történik. A biokémikusok pedig jól tudják, hogy a gerincesekben ezek a köztes termékek is jól működő hormonok: a progeszteron és a tesztoszteron. A logika azt diktálná, hogy a sor végén szereplő termék receptora jelent meg utolsónak az evolúció során. Ez azonban a jelek szerint nem így van. Igenis az ösztrogén az első; a mai hormonok pedig ugyan már korábban is jelen voltak a sejtek vegykonyhájában, ám akkor még funkció és receptor nélkül. Az ezeket felfogó molekulák csak később, az ösztrogénreceptor mutációjával alakultak ki.
Amennyiben sikerül igazolni, hogy mindez általánosan igaz a bioaktív molekulák és receptoraik összefüggésében, az a humán genetikára és orvostudományra is óriási hatással lehet. A sikeres genomprogram eredményeképpen ugyanis a genetikusok már ismerik az ember összes génjét, ám ezek jó részének funkciójáról fogalmuk sincs: nagyon sok az olyan receptorgén, amelynek hiányzik a “hormonja”. A kaliforniai kutatók szerint azonban elég szétnézni a már ismert hormonok szintézisekor keletkező köztes termékek között, s máris tisztázhatják a gének szerepét.
