Minthogy a Danone elállt győri gyára bezárásától, a cég bojkottja okafogyottá vált. Figyelt-e addig arra, milyen tejet önt a kávéjába?
– Talán kissé hazafiatlannak hangzik, de nem foglalkoztatott a kérdés. Ennek elsősorban az az oka, hogy se joghurtot, se kefirt, de még Túrórudit sem fogyasztok, s a kávéba a tejet vagy a tejszínt sem én szoktam beszerezni. A sajtóban azonban nyomon követtem a kérdést, s úgy látom, a győri kekszgyár esetében is – mint általában – valahol középen van az igazság. Elfogadható, hogy egy befektető szem előtt tartja a tőkéjének megtérülési lehetőségeit, de egy több mint százéves cég sorsa nem pusztán hatékonysági kérdés.
– A külföldi befektetésen korábban magyar szempontból csak ide érkező tőkét értettünk. Újabban egyre több magyarországi cég keres lehetőséget külföldön, így az OTP Bank is. Nem késtek el?
– Tény, hogy a privatizáció egyre inkább előrehaladott a térség többi országában is, a helyi vállalkozások megerősödtek, és ez, valamint az egyre élesebbé váló verseny valóban megnehezíti a magyar cégek számára a külföldi akvizíciót. Ugyanakkor így olyan cégeket lehet a térségben esetleg megszerezni, amelyek rendezett piacon, már hatékonyan tevékenykednek.
– A Budapesti Értéktőzsde arra semmiképpen nem alkalmas, hogy tőkét vonjanak be a magyar vállalkozások. Akkor miből finanszírozhatják a magyar cégek külföldi beruházásaikat?
– A pesti tőzsde tavaly fennállásának legroszszabb évét zárta, ami a körülmények nagyon szerencsétlen egybeesésére vezethető vissza. Szerintem – ellentétben gyakran hallható és olvasható véleményekkel – a gyenge szereplést nem lehet kizárólag bizonyos kormányzati intézkedésekkel magyarázni, elsősorban objektív okok, így például a hazai tőke hiánya és a külföldi tőkepiacok negatív hatásai befolyásolták kedvezőtlenül a parkett szereplését. Az egyre inkább biztosnak tűnik, hogy a kis tőzsdék nem életképesek. Ami viszont a kérdés lényegét illeti: ha egy cég világos stratégiával rendelkezik, céljait teljesíti, vagy még túl is szárnyalja azokat, akkor talál megoldást arra, miként vonjon be tőkét. Külföldön ugyanis – szemben a hazai helyzettel – rengeteg pénz keresi a jó befektetési lehetőségeket.
– A pénzügyminiszter az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank londoni közgyűlésén a kis- és középvállalatok finanszírozásához kért segítséget. Ön szerint is nehéz pénzhez jutnia e vállalkozói körnek?
– Örökzöld téma ez. Egy vacsorán Jacques Santer, az Európai Bizottság korábbi elnöke is arra hívta fel a figyelmemet, mennyire fontos a kis- és közepes vállalkozások szerepe a munkahelyteremtésben. Úgy tapasztalom, hogy ma már Magyarországon sem nehéz működő vállalkozásoknak hitelhez jutni, hiszen amelyek az elmúlt évek során talpon maradtak, mára megerősödtek. Nem véletlen, hogy a bankszektor egyre inkább koncentrál ezekre a társaságokra.
– Koncentrál az építkezőkre is, aminek következtében az OTP Bank pozíciókat vesztett a lakáshitelezési piacon.
– Higgye el, az építkezési boomnak és az ezzel együtt járó hitelezési konjunktúrának kevesen örülnek jobban, mint én. Az OTP Bank ugyan már nem egyeduralkodó ezen a piacon, de továbbra is 60 százalékos súlylyal vezeti azt. S inkább vagyunk erős meghatározó szereplők növekvő hitelállománnyal, mintsem állománycsökkenéssel egyedül.
– Azt hallani, hogy az OTP Bankot érdekelné a sport is mint befektetés. A focit rebesgetik…
– A bankot semmilyen tartós befektetés nem érdekli a pénzügyi szektoron kívül. Magánemberként azonban valóban foglalkoztat, a labdarúgás mint befektetés. A foci szerelmese vagyok gyerekkorom óta, s az Europay nemzetközi igazgatóságának tagjaként látom azt is, hogy az évszázad üzlete lehet a labdarúgás. Sajnos, Magyarországon a befektetendő tőkéhez képest jelentősek a kockázati elemek, ezért tartok tőle, hogy ez az üzlet külföldiek kezébe kerülhet.
