A sarki fény a Földön sem gyakori jelenség, a Jupiteren azonban még kevésbé az#<#: a sejtelmes derengést az űrkutatás története során most először sikerült az óriásbolygón érdemben megörökíteni.
A tüneményt az amerikai Hubble űrteleszkóp felvételeit elemző csillagászok azonosították. A képek alapján kiderül, hogy a sarki fény a Jupiter mindkét pólusát elborította, egyenként nagyjából a Föld keresztmetszetének megfelelő területen. A jelenség mindössze 70 másodpercig tartott.
A Hubble kutatói valószínűsítik, hogy a Jupiteren észlelt fényt ugyanazok a meteorológiai-csillagászati tényezők idézték elő, amelyek a földi sarki fény kialakításában szerepet játszanak. Bolygónkon akkor keletkezik az – egyébként a Déli-sarkon sem rendkívüli – “északi” fény, amikor a napszél (a Nap által kibocsátott részecskeáram) gerjeszti a sarkvidékek feletti légkört alkotó molekulákat. Ezek a gerjesztett állapotból fény kisugárzásával térnek vissza alapállapotukba. A feltételezések szerint a Jupiteren is hasonló a helyzet, ám a kutatók úgy látják, ott a részecskeáram nem a Napból, hanem inkább magáról a Jupiterről, vagy annak valamelyik holdjáról származik. Az óriásbolygónak tizenhat holdja van, s közülük az Io az, amelyiken rendkívül intenzív a vulkáni tevékenység és ezáltal a részecske-kibocsátás; könnyen lehetséges ezért, hogy ez az örökké fortyogó hold a fényjelenség kiinduló forrása.
