Győr és Calais

is felkerült azoknak a várásoknak a listájára, amelyeken végigsöpört a globalizációellenes hullám.#<# Seattle, Nizza, Prága, Davos és most, a hét végén Quebec utcái persze jobban megszenvedték a globalizációellenes csoportok és a rendőrök összecsapásait, mint Győr, ahol a tiltakozáshoz az apropót a Danone gyárbezárási tervei szolgáltatják. A cél azonban hasonló, mint a világ más pontjain: végső soron a multinacionális vállalatok tevékenységének bírálata, a szabad kereskedelem és a globalizáció hatásainak korlátozása. A Danone elleni fellépésnek egyetlen szerencsés vonulata azért mindenképpen van: úgy tűnik, a meghatározó hazai politikai erők felismerték, hogy nem szerencsés átengedni a globalizáció kritikáját a szélsőséges pártoknak. Rég nem tapasztalt nemzeti egységbe kovácsolva így árulnak most egy gyékényen Győrben a fideszesek és a szocialisták, a szakszerkevezetek és a város polgármestere. Seattle, Nizza, Prága, Davos, Quebec és Győr intő jel mindazoknak a politikusoknak és vállalatvezetőknek, akik a globalizációra mint hasznossága okán széles körű támogatottságot élvező, alapvetően pozitív jelenségre tekintenek. Arra inti őket, hogy ezt a véleményüket vajmi kevesen osztják. Mindazok számára ugyanis, akiknek munkahelyét, egzisztenciáját ássa alá, a globalizáció sokkal inkább gondot, mintsem perspekítvát jelent; fenyegetést, nem pedig lehetőséget. Másrészről komoly veszélyt hordoz magában, ha meghatározó politikai erők pusztán a népszerűség hajhászásának jegyében globalizációellenes húrokat kezdenek pengetni, ahelyett, hogy a jövőről szólnának. Mindenekelőtt arról: mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy az ország és polgárai versenyképesek maradjanak a globalizálódó világban. Ez persze nyilvánvalóan nem nyújtana vigaszt a csupán kekszdobozolásban jártassággal bíró ötvenes betanított munkásnők egyikének sem – ám mégsem lehet megkerülni a tiszta beszédet. Miközben a magyar vállalatok optimális üzemméretének elérését regionális terjeszkedés révén szorgalmazzuk (s szurkolunk a magyar olajipar fúziók révén történő regionális növekedésének, valamint árgus szemekkel figyeljük az OTP Banknak a régióban tervezett akvizícióit), mindeközben nem zsarolhatunk egy francia multit csak azért, mert ésszerűsíti gazdálkodását. Nem lehet örökké kettősségben élni: nem lehet piac nélküli piacgazdaságról álmodni.