Tűzön-vízen át,

bízva a leendő választókban és gesztust gyakorolva, rendezi majd a kormány a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrészeseinek ügyét.#<# Ha másképp nem megy, akkor - az Alkotmánybíróság elutasító döntését követően - nem jogi, hanem piaci alapon. Torgyán József a múlt ősszel kormányprogram rangjára emelte a külsőüzletrész-tulajdonok megváltását – ügyesen, a még létező szövetkezetek kontójára. A politikai indíttatású huszárvágás azonban nem várt reakciókat váltott ki a pénzvilágból. Nemcsak a beszállítóikat féltő élelmiszer-ipari multik, hanem a bankszövetség is ágált ellene, mert ügyfélkörük – adósaik – tekintélyes része belebukott volna a folyamatba. Torgyáni mércével talán ez sem lett volna túl nagy áldozat, cserébe a csődbe került “téeszek” koncán állami támogatással osztozkodhattak volna a kisgazda érzelmű családi gazdaságok. Nem rajta, hanem a sarkára álló Alkotmánybíróságon múlott, hogy ebben a formában semmi sem lett a tervből. A Fidesz viszont – ha már egyszer megígérte – most állami pénzen kívánja kártalanítani a külsőüzletrész-tulajdonsokat, persze nem az irreálisan magas, kilenc évvel ezelőtti névértéken, hanem az annak töredékét jelentő mai piaci árfolyamon. (Ezzel egyben rámutathat a hamvába holt törvényre is: “Látjátok, szavazók, ezt sem lehetett rábízni a kisgazdákra…”). Mindenki jól jár majd, a riadt üzletrészesek mégis kapnak majd valamenynyit a “döglött” papírért, a pénzvilág megnyugszik, mert mégsem dőlnek halomra az agrárcégek. Ha érti az alkotmánybírósági leckét a koalíció, akkor a döntés után szavazati, beleszólási jogot ad majd a külsőüzletrész-tulajdonosnak. Tőlük pedig – egyebek között a szövetkezetiek adóforintjaiból, állami pénzen – felvásárolja majd az immár jogokat is adó “téesz-papírokat”. Ezzel az újfajta államosítással pedig példátlan beleszólást nyer az állam a közös gazdaságok ügyeibe – már amennyiben marad még termelőszövetkezet csak egy is, és nem alakul át valamennyi a szocialista mezőgazdaság utolsó mohikánjai közül.