Pontos szám ugyan nem látott napvilágot a Malév veszteségéről, úgy sejthető azonban, hogy az “vetekszik” az ÁB-Aegon most közzétett 11 milliárd forintos nyereségével. Segíthet a Magyar Fejlesztési Bank 20 milliárdos hitele a légitársaságon?
– Ezek a cégek szerte a világon stratégiai partnereket keresnek. Így tesz folyamatosan például a KLM is, noha a két cég sem infrastruktúrájában, sem pedig méretgazdaságosságát illetően nem vethető össze. Végül is stratégiai döntést kell hozni, és a Malévnek valamilyen szövetségi rendszerhez kell kapcsolódnia. Ha valaki ennek ellenáll, az egy dolgot tehet: tartósan sok milliárdot pumpálhat a vállalatba. A veszteség méretét nem tudom megítélni, de kívülről nézve úgy tartom, hogy a Malév ebben a struktúrában nem működtethető nyereségesen.
– Másfajta terv körvonalazódik a Magyar Posta esetében, mely köré egész birodalom szerveződik, kezdve a Postabankkal, majd biztosítóval, jelzálogbankkal…
– Nem látom pontosan ennek a nagyságrendjét, az néhány tízmilliárdtól százmilliárd forintig terjedhet. Ha vannak ezen intézmények között szinergikus hatások – és a posta értékesítési hálózatában kirajzolódnak ilyenek -, azokat persze jó kihasználni, de minden vállalatnál kell lennie egy stabil alaptevékenységnek. Az ÁB-Aegon szolid stratégiáját követve, én mindig azt szoktam magunknak tanácsolni, hogy az alaptevékenységet mindenképpen sikeressé kell tenni, és utána szabad újba belevágni. Ha e kettőt párhuzamosan próbálják megtenni, az óriási kockázattal jár. A kulcskérdés tehát, hogy a posta központi tevékenységében tud-e olyan minőségi és gazdasági fordulatot végrehajtani, ami stabil hátteret nyújt a többihez. Ha pedig e tervbe az is beletartozik, hogy a postát a megfelelő szintre fejlesztik, akkor inkább százmilliárdos projektet valószínűsíthetünk.
– Nézzünk egy másik fejleményt, amely szintén érinti a biztosítókat: a kormány a múlt héten szigorított az utazásszervezés feltételeit szabályozó rendeletén. Várható-e Ön szerint ettől az intézkedéstől e szakma megtisztulása?
– Az utazásszervezést e tekintetben párhuzamba állíthatjuk a biztosítások értékesítésével: mindkét helyen az üzleti etika minőségének javításáról van szó. A szabályok szigorítása bizonyára valamit segít, de szerintem a szakmának magának kell egy olyan belső szabályozást létrehoznia, amivel kiszorítja az etikátlan, a gyenge minőséget képviselő szereplőket. A mi szakmánkban ez a folyamat 10-15 éve tart, még ma sem értünk a végére, de össze sem lehet hasonlítani az öt évvel ezelőtti helyzetet a jelenlegivel.
– Tekintsünk még egy etikai vetületű hírt. Milyen hatása lehet annak, hogy az egészségügyi miniszter szigorítana a gyógyszergyárak és orvosok kapcsolatán?
– Amíg nem tiszták a költségek, a bér- és jövedelemviszonyok, azaz nem a gyökereinél kezdik megoldani az egészségügy problémáját, addig csak felszíni változásokat lehet elérni. Olyan ez, mint egy rugalmas anyag: az egyik helyen lenyomom, a másik helyen kidudorodik. Nem tudom, hol lesz e szigorítás következményeként a dudor, mi lesz a hatása a gyógyításban, de – a hasonlatnál maradva – úgy vélem, hogy magát az anyagot kellene megváltoztatni.
– Ez már az előző kormánynál is túl nagy falatnak bizonyult. Az akkori nagyobbik kormánypárt, az MSZP most viszont miniszterelnök-jelöltje kiválasztásával van elfoglalva, immár négy név is felmerült.
– Nem emlékszem, hogy korábban ilyen hamar elkezdődött volna a választási kampány. Ez azt jelenti, hogy a politika igen hosszú időre elfordul a napi ügyektől, mert a kampány nyilvánvalóan a távolabbi jövőre helyezi a hangsúlyt. Ugyan most az ellenzékről szól a hír, ám mindez óhatatlanul kiváltja a kormánypártok reakcióját, egyfajta felelgetés indul meg. Állampolgárként azt tartanám szimpatikusnak, ha kis létszámú profi csapatok küzdenének, s gyorsan döntenék el, ki a győztes.
