Sejteni lehetett előre, hogy Kurt Hellströmöt, a svéd Ericsson igazgatóságának elnökét füttyszó fogadja, amikor március 28-án egy stockholmi sportcsarnokban kilép a társaság éves közgyűlésének résztvevői elé. A távközlési eszközöket gyártó óriáscégnek semmi oka sincs az ünneplésre. Tőzsdei árfolyama a tavalyi csúcshoz képest 75 százalékot zuhant, s az első negyedévre 400-500 millió dolláros veszteség várható, amiért a svéd sajtó Hellströmöt teszi felelőssé.
ELAVULT MODELL. Az ország legfontosabb iparvállalatánál mutatkozó bajokért azonban nem lehet egyedül őt hibáztatni. A gondok jó része sokkal inkább az elavult svéd vállalatirányítási rendszerből adódik, amelyet az Ericsson mintegy védőpajzsként használhat a dühös részvényesek nyomásával szemben. A társaságot két fő tulajdonos – a Wallenberg-család és a stockholmi Handelsbankenhez tartozó holdingcégek és befektetési alapok egy csoportja – tartja ellenőrzése alatt, mégpedig úgy, hogy mindkettő csak minimális tőkeérdekeltséggel rendelkezik az Ericssonban. Azért tehetik meg ezt, mert A típusú részvényeket birtokolnak, amelyek ezerszeres szavazati jogot biztosítanak a többségükben külföldi befektetők tulajdonában lévő B részvényekhez képest. Így Wallenbergék és a bank külön-külön a szavazati jogok valamivel több mint 42 százalékát tudhatják magukénak.
Az ilyenfajta szoros ellenőrzés működőképes lehetett a múltban, amikor a távközlési ipar alakulása kiszámíthatóbb volt. Jelenleg viszont az Ericsson egy gyors taktikai változtatásokat követelő globális piacon küzd. Főleg mobiltelefon-gyártó üzletága maradt le a riválisok, köztük a Nokia mögött, a társaság pedig nem cselekedett elég gyorsan a veszteségek megfékezése érdekében.
Az egyik óriási hibát a cég 1998-ban követte el, amikor megengedte a félig nyugdíjba vonuló, előzőleg nyolc éven át az igazgatóság élén álló Lars Ramqvistnek, hogy a megtartott elnöki tisztségben továbbra is meghatározó befolyással rendelkezzen. Ramqvist egy kevéssé ismert vezetőt választott utódjául Sven-Christer Nilsson személyében, sok időt azonban nem hagyott neki: egy évvel később kirúgta, és Hellströmöt állította a helyére. Az ő dolgaiba állítólag kevésbé szól bele, sőt újabban – amióta Hellströmre özönlenek a bírálatok – jószerivel láthatatlanná vált. A szóbeszéd szerint Wallenbergék szeretnék eltávolítani Ramqvistet, viszont nem lesz könnyű olyan embert találni, aki mind a két csoport számára elfogadható.
PAZARLÁS. A társaság legfőbb irányítójaként Ramqvistet kellene felelősnek tartani azért, hogy az Ericsson képtelen volt kemény döntések meghozatalára, így főként arra, hogy kivonuljon a végérvényesen hanyatló, a múlt évet 2,4 milliárd dolláros veszteséggel záró mobiltelefon-gyártásból. Noha januárban bejelentették, hogy a mobilkészülékek gyártását külső cégeknek adják át, a befektetők még mindig bizalmatlanok. David E. Marcus, az európai részvényekre szakosodó Marcstone Capital Management egyik vezetője attól tart, hogy a készülékgyártás gondjai megfertőzik a társaság egészét, kihatva egyebek mellett a mobil távközlési infrastruktúrával foglalkozó részlegre, mely területen pedig az Ericsson jelenleg világelső. Egy alkalmazott arról számol be, hogy “sokan új munka után néznek”, s hozzáteszi: “a hangulat nagyon rossz”.
Nem csoda, hogy Svédország szinte hisztérikus állapotban van az Ericsson miatt. Klas Eklund, a stockholmi SEB Bank vezető közgazdásza úgy becsüli, hogy a vállalat az utóbbi években 15 százalékkal járult hozzá a svéd gazdasági növekedéshez. “Ha az Ericsson lelassul, az értelemszerűen azt jelenti, hogy Svédország is befékez” – mutat rá.
SZOKATLAN HELYZET. Marcus Wallenberg, az Ericsson elnökhelyettese és az Investor vezérigazgatója leszögezi, hogy a felügyelőbizottság továbbra is támogatja Hellströmöt, ugyanakkor elismeri, hogy az Ericssonnál a helyzet “szokatlan”. A mobiltelefon-gyártás feladását illetően Wallenberg úgy vélekedik, hogy a menedzsmentnek “sok szempontra kell tekintettel lennie”.
Neki és tulajdonostársainak érdemes volna komolyan fontolóra venniük, hogy másvalamit is feladjanak: a jelenlegi kettős részvényszisztémát. Ellenkező esetben egy még mindig komoly potenciállal rendelkező vállalat végveszélybe sodródhat.
