John W. Payne nemrég ötéves stratégiai tervet dolgozott ki a Duke University J.B. Fuqua School of Business számára. A dékánhelyettes első számú célja az iskola bővítése: 2005-ig csaknem 30 fővel szeretné megnövelni az oktatói gárdát a jelenlegi karcsúnak mondható 68-as létszámról. Payne elismeri, hogy ez a terv manapság bármely iskola számára ambiciózus: “Ha csak 2006-ra tudjuk megcsinálni, akkor is partyt adok örömömben”.
AKADÁLYOK.Valóban, egyre nehezebb üzleti iskolai tanárokat találni. Az a legnagyobb akadály, hogy miközben a tanári állások száma nő, kevesen szereznek Ph.D. fokozatot üzleti és menedzsment területen. A National Opinion Research Center legújabb felmérése szerint az üzleti jellegű Ph.D.-k száma mindössze 3,5 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben, míg például a biológia területén 36 százalékos, a történelemén pedig 88 százalékos volt a megfelelő bővülés.
A legutóbb vizsgált 1999-es évben 1104 Ph.D.-t adtak ki üzleti területen, s a cím birtokosainak csak a fele választotta hivatásául az oktatást. Ez közel sem elegendő az igények kielégítéséhez. “A választék szűkül, élesedik a küzdelem, s ez feszültségeket okoz” – mondja Avi Federgruen, a Columbia University Graduate School of Business első dékánhelyettese. Náluk 12 üres állás van, miközben terjeszkedni szeretnének.
A Business Week toplistáján szereplő első 30 üzleti iskolában összesen 250 betöltetlen állás található. Ha ezekhez hozzáveszszük a következő húsz iskolát, akkor az üresedések száma 400-ra nő. A toplistások mellett további 300 akkreditált üzleti iskola létszámát kellene feltölteni. A tét nagy: a magas színvonalú oktatói gárda kulcskérdés a vállalati támogatások, a kutatási pénzek és a legjobb hallgatók megszerzése szempontjából.
Magyar módiMagyarországon 1993 óta van Ph.D. képzés, az első évfolyamok hallgatói mostanában végeznek, ezért trendekről egyelőre nem lehet beszélni – mutat rá Bakacsi Gyula, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) rektorhelyettese. Mint mondja, az első beiratkozott évfolyamokon a “Közgáz” Ph.D. hallgatóinak összetétele ráadásul nem is nevezhető tipikusnak, ugyanis 80 százalékuk a már ott lévő tanársegédek közül került ki. Nekik ugyanis a felsőoktatási törvény értelmében egyetemi karrierjükhöz szükségük van e fokozat megszerzésére, e nélkül nem lehet valakit docenssé kinevezni. Jelenleg bő kétszáz Ph.D. hallgató van az egyetemen, a képzés népszerű.
Bár a Ph.D. egyetemi karrierre kvalifikál – hiszen az ott felszívott elméleti, módszertani képzés tudományos, kutatási tevékenységre készít fel -, sok végzőst elcsábítanak vállalatok és tanácsadó cégek, ahol jóval magasabbak a jövedelmek. “A tanácsadó cégek szívesen merítenek a frissen végzett diplomások közül is, akik körében ez az egyik legnépszerűbb karrierválasztási alternatíva” – jegyzi meg Bakacsi. Ő egyébként a nála jelentkező Ph. D. jelöltek figyelmét mindig felhívja arra, hogy az egyetemen kevesebbet fognak keresni, mint az üzleti életben, s csak akkor érdemes egyetemi karrier-pályán elindulni, ha ezt vállalják. Ez évtől egyébként emelkedtek a fizetések, de így sem versenyképesek: a tanársegédek bruttó 92 ezer forintot, az adjunktusok 115 ezer forintot keresnek. Utóbbi összeget már kezdő közgazdászok is megkaphatják multinacionális vállalatoknál (Figyelő, 2001/7. szám). A Közgázon tehát úgy igyekeznek megtartani az oktatókat, hogy megengedően állnak a tanácsadói munkavégzéshez – ez egyébként az oktatás szempontjából is hasznos, mert gyakorlati tapasztalat nélkül nem lehet valakiből jó tanár -, s többletjövedelem-forrást biztosítanak külön képzési programok, kutatási alapok segítségével is. A rektorhelyettes szerint azonban mindemellett is csak az marad oktató, akinek ez az alapvető motivációja.
VRANNAI KATALIN
Az oktatói gárda amiatt is fogy, hogy a tanácsadó cégeknél, a kutatóintézetekben, sőt bizonyos üzleti iskolákban is hatalmas fizetéseket adnak. “Világméretű ingyenes ügynökséggé kezdünk válni” – mondja Edward A. Snyder, a Virginia University Darden Graduate School of Business Administration dékánja. Mivel számtalan iskola harcol ugyanazokért az emberekért, az üzleti iskoláknak meg kellett ismerniük a tehetségekért folytatott küzdelem nehézségeit.
NYOMASZTÓ VÁLASZTÉK.Csak meg kell kérdezni Nancy Rothbardot, a University of Pennsylvania Wharton School menedzsment tanársegédjét. Ph.D.-jét 1998-ban szerezte meg, 13 iskolában volt állásinterjún, s héttől ajánlatot is kapott, amikor két év kutatói ösztöndíj után belépett az álláspiacra. “Akkora a választék, hogy az már szinte nyomasztó” – mondja. Ahhoz, hogy behálózzanak olyasvalakit, mint Rothbard, legalább 130 ezer dolláros éves fizetést kell kínálni, nem számítva a kutatási támogatást és más mellékkeresetet. Ez csaknem a kétszerese egy Ph.D.-s történész kezdő keresetének.
Amikor az oktatói állásokat nem tudják betölteni, az üzleti iskolák tanárai gyakran a szokásosnál több órát kénytelenek tartani, s emiatt kevesebb idejük jut kutatásra, ami pedig elengedhetetlen a véglegesítéshez. Egyfajta megoldás lehet az iskolák számára az üzleti és menedzsment területen kívülről, például társadalmi szakterületekről “importálni” Ph.D.-seket, ahogy ezt a hetvenes években megélt gyors növekedés idején tették. Az ilyesfajta kényszermegoldások azonban csak bizonyos idő múltán hozzák meg gyümölcsüket. Richard Schmalensee, a Massachusetts Institute of Technology Sloan School of Management dékánja el is ismeri: “Másokkal együtt olyan emberek szerződtetésére kényszerülünk, akik nem sokat értenek az üzlethez.” Ebben az iskolában az ilyen oktatók alacsony óraszámmal dolgoznak az első négy évben, hogy legyen idejük megismerni az üzletet.
Néhány iskola gyakorló üzletembereket is szerződtet. Ám a kutatásban járatlan menedzserek nem tudnak megfelelni az egyetemeken támasztott igényeknek. Ezért fennáll annak veszélye, hogy elszaporodnak az olyan oktatók, akik szívesebben tartanak népszerű gyakorlati tanfolyamokat, miközben a csak a beavatottak számára emészthető szellemi táplálékot a véglegesített oktatókra hagyják. Olyan választóvonal ez, amely lehűtheti a kutatói kedvet és ellentéteket szíthat az oktatók között.
Hatalmas fizetéseket adni a sztároknak, elcsábítani gyakorló cégvezetőket és kivárni, hogy a más területről érkező oktatók üzleti érzékre tegyenek szert – mindezt meg lehet ugyan próbálni, de nem valószínű, hogy elegendő lesz az oktatói gárda feltöltéséhez. Ahhoz, hogy megtöltsék a csaknem üres Ph.D. hallgatói székeket, az üzleti iskolák vezetőinek már az első diploma megszerzése előtt meg kell szerettetni az üzleti tanulmányokat az egyetemistákkal.
