Egy szaxofon nem feltétlenül tartozik a modern menedzser kelléktárába. Páris Zoltán ezt alighanem másképpen gondolja. Irodájában ott van vele kedvenc hangszere is; beszélgetés közben kiemeli a tokjából, s büszkén meséli, hogy óriási szerencsével, igen kedvező áron jutott a márkás darabhoz. “Az üzleti életben nemigen pottyan be ilyen remek lehetőség, a legapróbb sikerért is keményen meg kell dolgozni” – teszi hozzá rögtön.
“Vezetőként a legapróbb részletek sem kerülik el a figyelmét. Remek problémafeltáró érzéke van, s a megoldásokat is megtalálja; az ő szervezőkészsége kellett ahhoz, hogy a társaság eljusson a mai szintre. Ráadásul nagyon jól kommunikál, könnyen érteti meg magát, ami kritikus helyzetekben rendkívül fontos” – jellemzi a Lucent Kft. igazgatóját Balogh Attila, a cég egyik üzleti partnerének, az eTel Magyarország Kft.-nek az ügyvezetője.
Kritikus helyzetben nem volt hiány. A nagyvállalati megoldásokat tavaly óta az Avaya szállítja, a mai Lucent Technologies Szolgáltatói Hálózatok Kft. pedig főként a hálózati szolgáltatókat látja el telekommunikációs berendezésekkel. “Kezdetben a két céghez kettéosztott csapat emberei sem látták át, hogy miként mennek a dolgok. Ügyfélként kétségbeejtő volt számunkra a Lucent és az Avaya tavalyi magyarországi szétválása. Senkit nem lehetett megtalálni, nem tudtuk, hogy az egyes ügyekben kihez kell fordulni. A kívülről érkezett Páris Zoltán nélkül nem lettek volna gyorsan úrrá a helyzeten a Lucentnél” – idézi fel Balogh Attila.
RENDSZERSZEMLÉLET. Gyors sikereihez Párisnak jó alapot nyújtott, hogy vegyészmérnök szüleinek köszönhetően műszaki, természettudományos szemléletű családban nőtt fel, ahol azért a humán műveltség is komoly szerepet kapott. A gépészet felé kényszerből fordult, színtévesztőként ugyanis nem lett volna alkalmas villamosmérnöknek. Műszaki tanulmányainak tudja be, hogy rendszerben gondolkodik, nem az egészből kiragadva szemléli a részleteket. A rendszer alatt nemcsak a munkahelyi szervezetet kell érteni, hanem az értékesítendő terméket is. “A vevők ma már nem azzal állítanak be, hogy kell nekik valamire egy doboz, hanem, hogy van egy problémájuk, s arra várnak komplex megoldást. Azt kell megtalálni, ami a legjobban lefedi az igényt” – magyarázza a cégvezető.
A főiskolán a gépszerkesztés és az automatizálás állt hozzá a legközelebb; ezekben lehetett rá számítani, amikor társaival feladatokat cseréltek, a gyártástechnológiában viszont ő szorult segítségre. Ehhez képest az első munkahelyén képlékeny alakítással kellett foglalkoznia. Egzisztenciális okokból aztán a kereskedelemre váltott. Tizennyolc éves volt, amikor meghalt az édesapja; nem vetette fel a pénz, s a diploma után feleségével a nagymamánál laktak egy szobában.
CÉGRŐL CÉGRE. A Kontraxnál helyezkedett el, amely szerinte professzionális cég volt, ahol többet tanult, mint bármelyik multinál. A csődöt a külső körülmények megváltozásával, elsősorban a banki hitelek korlátozásával magyarázza. A krach közeledtét érzékelő munkatársak kezdtek nézelődni, hogy hová mehetnének. Amikor egyik kollégája hívta, hogy tartson vele az akkor alakuló Oracle Hungaryhez, rábólintott. Páris Zoltánnak oroszlánrésze volt abban, hogy a cég az akkori kormánnyal kötött keretszerződésével megalapozta ma is meglévő pozícióját az állami informatikai piacon, miközben a távközlési területtel is elkezdett foglalkozni.
PÁRIS ZOLTÁN36 éves, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán gép- és rendszertechnika szakon szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően 1989-től egy spanyol-magyar cég termelőüzemét irányította. A kereskedelemmel 1991-ben a Kontraxnál került kapcsolatba, üzletkötőként. 1993-ban az Oracle Hungaryhez igazolt, e társaságnál pénzügyi menedzserként az államigazgatási és a távközlési piaccal foglalkozott.
Az 1996-os évet már a Cisco Systemsnél kezdte, ahol pénzügyi vezetőként először a régió -Magyarország, Horvátország, Szlovénia, balti államok – távközlési cégeivel, később a magyar távközlési cégek és az államigazgatási ügyfelek kiszolgálásával foglalkozott. Ezt követően – három hónapos pihenést beiktatva – a Lucenthez került, ahol a Lucent Technologies Szolgáltatói Hálózatok Kft. beindítása után most a minél nagyobb piaci térnyerés köti le az energiáit.
Fennmaradó idejét 12 éves fiának szenteli. Egyik hobbija az ejtőernyőzés. Mint mondja: “Ha egy napot ugrással tölt az ember, az felér két hét szabadsággal.”
“Amikor az Oracle Hungary igazgatója lettem, olyan embereket kerestem, akik ambiciózusak és jól dolgoznak. Több millió dolláros projektekbe fogtunk, s Páris Zoltán kitűnő eredményeket produkált, annak ellenére, hogy korábban nem foglalkozott informatikával. Ám ő mindig is törekedett arra, hogy képezze magát, ne csak pénzügyi vonalon legyen sikeres” – meséli Jobbágy László, a MediaStorm Rt. vezérigazgatója. A Cisco Systemhez már kifejezetten e két feladatra hívták át Párist. E munkakörében már nemcsak belföldön kellett tevékenykednie, hanem Horvátországban és Szlovéniában is, ahol a cég távközlési piaci megjelenését irányította. A vállalat gyors fejlődése később megkövetelte, hogy figyelmét csak a magyarországi ügyfelek kiszolgálására fordítsa.
Aztán kilépett, mert a megelőző években inkább napokban, mint hetekben lehetett mérni azt az időt, amit szabadságon töltött, s elhatározta, hogy egy évig lustálkodik. Volt is rá megtakarított pénze. Befizetett egy spanyol nyelvtanfolyamra, elkezdett szaxofonleckéket venni, ám a rekreáció mindöszsze három hónapig tartott. Egy külföldön dolgozó ismerőse, akivel korábban a Ciscónál dolgozott együtt, már korábban emlegette neki találkozásaik alkalmával a Lucentet, s most nekiszegezte a kérdést: nem volna-e kedve a cég megújult itteni leányvállalatát beindítani. Ezután “villamháborúszerűen” követték egymást az események. Kiutazott Németországba egy interjúra, s ott annyira izgalmasakat hallott, hogy elvállalta a feladatot.
A Lucent már bejáratott társaságnak számított idehaza, ennyiből könnyebb volt a dolga, mint egy ismeretlen céggel nekiindulni. A problémát az okozta, hogy Magyarországon újnak számító Lucent-termékeket – elsősorban a távközlési szolgáltatók számára készülő berendezéseket és szoftvereket – kellett sikeresen bevezetnie. A korábbi céget viszont csak a nagyvállalati távközlési megoldásokkal, call centerekkel azonosították – ezt a területet azonban az Avaya vitte tovább.
Páris Zoltán tavaly áprilisban kezdte meg az új szervezet felállítását, s mára jó néhány szerződést sikerült tető alá hozniuk, annak ellenére, hogy ebben az iparágban meglehetősen hosszú ideig tart, mire a szállító megismeri a megrendelő részletes elképzeléseit, s megkapja a megbízást.
A cégvezető szerint azért is fontos, hogy a piac szereplői látják a kft. megerősödését, a folyamatos fejlesztéseket, mert az amerikai anyavállalat felől leépítésekről szóló hírek érkeznek. Páris Zoltán arra hívja fel a figyelmet, hogy e létszámcsökkentések nagy része nem jár állásvesztéssel, mert a társaság eladja azon üzletrészeit, amelyek nem tartoznak a fő profiljába, s az alkalmazottakat átveszik a vevők. Kontinensünket ez amúgy is kevésbé érinti, szűkebb régiónkban pedig egyre bővül a leányvállalatok létszáma. Magyarországra pedig ez fokozottan igaz, már csak azért is, mert felsőbb döntés értelmében a délkelet-európai régió – Románia, Bulgária és a jugoszláv utódállamok – központját Budapestre helyezik.
