Dominique-Francois-Jean Arago, akiről néhány éve befektetési holdingot neveztek el Magyarországon, a XIX. század első felében alkotó francia matematikus és fizikus volt. Az elektromágnesességgel, a fény terjedési sebességével és a naprendszer bolygóival kapcsolatos kutatások fűződnek a nevéhez. Leisztinger Tamás, az Arago befektetési holding fizikus végzettségű vezetője úgy tudja, a tudós sok területen tevékenykedett eredményesen, de igazán kimagasló eredményt egyik tudományágban sem ért el. Az elnök-vezérigazgató visszaemlékezése szerint 1995-ben a kárpótlásijegy-hasznosító társaság alakulásakor véletlenül esett választásuk a francia fizikusra, a fő szempontjuk az volt, hogy “A” betűvel kezdődjön a cég neve.
ÖSSZEFONÓDÁSOK. Akár véletlen volt a névválasztás, akár nem, az Arago Rt. abban mindenképpen hasonlít a névadó fizikusra, hogy párhuzamosan több egymástól távol eső iparágban is aktív. Hátuk mögött több sikeres reorganizációval és cégeladással, 10 milliárd forintot meghaladó tőkéjük ma három fő területen kamatozik. Ezeket a szegmenseket három tőzsdei cég fémjelzi: a Pick, a Zalakeráma és az Eravis. Mivel maga az Arago is tőzsdén jegyzett cég, négy gyorsjelentést kell áttanulmányozni ahhoz, hogy képet kapjunk a kereszttulajdonlások miatt meglehetősen bonyolult érdekeltségi kör tavalyi évéről. Ráadásul a cégcsoporton belül több nem tőzsdei cég is van, amelyek közülük a legnagyobb az Eravis által alapított, s az Arago legnagyobb tulajdonosának, sőt befektetési partnerének számító Domestore Kft. Ennek eredményei sajnos nem kerülnek konszolidálásra egyik tőzsdei cég gyorsjelentésében sem. Ugyanakkor a 75 százalékban az Arago tulajdonában lévő Eravis számait az előbbi társaság kimutatásai is tartalmazzák a konszolidációs kötelezettség miatt. Az Eravis egyébként ma már amúgy is csak az ingatlanokat bérbe adó vagyonkezelő társaságként működik, a szállodák üzemeltetését a szintén Arago-érdekeltségű Hunguest Rt. végzi, ez utóbbi számai azonban – lévén nem tőzsdei társaság – szintén nehezebben hozzáférhetőek. Az utóbbi cégben is tavaly nőtt 50 százalék közelébe a holding részesedése. A két cég teljes összevonása két-három éven belül valósulhat meg, de a szállodaipari befektetéseik már ma is egységes irányítás alatt működnek. Eddig az egykori kárpótlásijegy-hasznosító cég legstabilabb befektetése éppen az elsőként megszerzett, a későbbi szállodacsoportot megalapozó Eravis volt. Az Arago vezetői szinte minden nyilatkozatukban hangsúlyozzák, hogy hosszú távon kívánnak ebben az üzletágban tevékenykedni. Nem titkolják, hogy további ingatlan felértékelődésre számítanak a következő három-öt évben, ráadásul ezek az épületek ma is beszerzési értéken vannak nyilvántartva könyveikben.
A céget jól ismerők szerint az Arago gyors sikereit éppen annak köszönhette, hogy az egykori munkásszállókat üzemeltető – és éppen ezért mások számára nem túl vonzó, így olcsón megvásárolható – Eravis ingatlanjait fedezetként felhasználva a tömeges privatizáció időszakában jókora hitelekhez tudott hozzájutni. A ragaszkodás így érzelmileg és üzletileg is érthető, az ingatlanvagyon további tranzakciók fedezetéül szolgálhat. Az Aragónak és a leányvállalatként konszolidált Eravisnak jelenleg is 400 millió forint fölötti hosszú lejáratú, illetve 5 milliárd forint feletti rövid lejáratú hitele van (az előbbi tételt valószínűleg a szállodák rekonstrukciójára fordították). Az ingatlanok bérbeadásával foglalkozó Eravis a 2000. évet 542,7 millió forintos adózás előtti eredménnyel zárta. Igaz, a fő tevékenységből származó árbevétel mindössze 1,5 milliárd forint volt, míg az üzemi eredmény 123 millió forint. Ezt 248,5 milliós – jelentős részben Zalakerámia-részvényeken elért árfolyamnyereségből származó – pénzügyi-, valamint három ingatlan eladása révén keletkezett 343,7 milliós rendkívüli eredmény egészítette ki.
CSEMPEVESZTESÉG. A múlt évet a tőzsdei érdekeltségek közül egyedül a Zalakerámia zárta veszteséggel. Két évvel ezelőtt a súlyosan eladósodott kerámiaipari cég részvényeinek kevesebb mint 20 százaléka elég volt ahhoz, hogy az Arago átvegye a Zalakerámia irányítását a korábban meghatározó angolszász igazgatóságtól. Mint ismeretes, a Zalakerámia korábbi menedzsmentje nagyrészt hitelekből finanszírozva jelentős akvizíciókat hajtott végre a közép-európai régióban. Ám az orosz válság alatt – a cég eladósodottsága következtében – a Zalakerámia kurzusa a töredékére esett, messze az egy részvényre jutó vagyonérték alá. Az irányítás átvétele után meg-hirdetett reorganizációs programot a cég új, az Arago által állított igazgatósága – a korábbi menedzsmentre és támaszkodva – elemzők szerint nagyrészt végrehajtotta. Czakó Gáspár, a Takarékbróker elemzője szerint a készletek csökkentése, a veszteséges cégek eladása, illetve felszámolása, valamint a jelentős árfolyamveszteséget okozó dollárhitelek konvertálása, illetve részleges törlesztése mára nagyrészt lezárult. Az elemző szerint azonban továbbra is túl erős a termék diverzifikáció a Zalakerámia cégcsoporton belül; fő termékük, a burkolólapok területén termelési kapacitásuk európai összehasonlításban kicsi, eladásaik szinte kizárólag a belföldi piacokra irányulnak. A fenti észrevételeket Leisztinger Tamás is osztja: az étkezési kerámiákat és szanitereket gyártó horvátországi Inker veszteséget nem termel ugyan, de nem is illeszthető be a burkolólapokat gyártó cégcsoportba. Kiválóan teljesít azonban a Zalakerámia romániai érdekeltsége, a Cesarom. A Bukarest melletti cég egyéb tevékenységeit leépítették, így az már kizárólag a csempékre koncentrál, mely területen piacvezető a szomszédos országban (az egy főre jutó csempefelhasználás még így is csak a negyede a magyarországinak Romániában, miközben az import jóval kisebb). A vállalat a meglehetősen rossz romániai makrogazdasági helyzet ellenére meglepően jó, a zalaegerszegi anyacégét is meghaladó, 7,6 milliárd forintos árbevételt és 3,3 milliárd forintos üzemi eredményt produkált. Az anyacég 6,5 milliárdos árbevétel mellett 2,3 milliárdos üzemi eredményt ért el, kismértékben növekvő export mellett. Az üzemi szintű nyereség azonban cégcsoport szinten adózás után már közel 1,5 milliárd forintos mínuszba fordult a hitelek árfolyamveszteségének, a kamatkiadásoknak és a csehországi érdekeltség, a Keramika Horni Briza könyvérték alatti eladásának, valamint az adókötelezettségeknek betudhatóan.
Az elmúlt évek sorozatos tőkeemelései és a hitel konvertálása, illetve egyharmadának törlesztése nyomán a Zalakerámia-csoport eladósodottsága immár – a társaság fő tulajdonosa, az Arago és az elemzők szerint egyaránt – elviselhető szintre csökkent. Az idén januárban értékesített cseh Keramika vételárát törlesztésre kell, hogy fordítsák, annak ellenére, hogy az Arago a burkolólap-gyártó kapacitások növelése érdekében zöldmezős beruházáson gondolkodik. Erre hivatkozva januárban meg is emelte a Zalakerámia jegyzett tőkéjét, mely lépéssel a befektetési holding korábbi 16 százalék körüli részesedése 29 százalék közelében emelkedett a cégben. Komoly fordulat, hogy nemrégiben – éppen Leisztinger Tamás egyik nyári nyilatkozata nyomán, miszerint nem igazán értenek a kerámiához, így nem tudnak hosszú távú stratégiát alkotni – még az a pletyka terjedt el, az Arago rövidesen “kiszáll” a Zalakerámiából. A részesedés növelése fordulat ahhoz képest is, hogy az Arago által végrehajtott eddigi sorozatos tőkeemelések után Leisztingerék a tőzsdén rendre eladták az újonnan megszerzett részvényeiket, így részesedésük eddig stabilan 16 százalék körül maradt. Ennek ellenére az eladást sem lehet még teljesen kizárni, mint ahogy azt sem, hogy a burkolólap-kapacitás növelésére koncentrálnak és megszabadulnak a profilba nem illő horvát Inkertől. Ez utóbbi tranzakció azonban a valószínűsíthetően a könyv szerinti érték alatti eladási ár miatt ismét számviteli veszteséget okozhat az idei mérlegben, hívja fel a figyelmet a Takarékbróker fentebb már idézett elemzője.
SZALÁMIPOLITIKA. A húsipari piacra az Arago tavaly nyáron lépett be, megszerezve a Pick Rt. részvényeinek 32,9 százalékát. Lehet azonban, hogy az időzítés ezúttal nem volt a legszerencsésebb. A alapanyagok erőteljes áremelkedése miatt ugyanis a fedezeti szintek nagymértékben lecsökkentek a húsfeldolgozás területén, ráadásul az agrártárca exporttámogatási kerete is elfogyott a tavalyi negyedik negyedévben. Mindezt tetézi, hogy a kergemarhakór miatti félelmek jegyében visszaesett a húskészítmények iránti kereslet. A negatív hatások ellenére az Arago folytatja a terjeszkedést ezen a piacon: a Pickben a januári zártkörű tőkeemelés révén 42 százalékra növelte részesedését, megszerezte továbbá a gyöngyösi Falcontrade 50 százalékát is, annak jelentős vágóhídi kapacitásaival együtt. (Említésre méltó, hogy a Pick januári zártkörű tőkeemelését követően – aminek révén 3 milliárd forint körüli összeghez jutott a szegedi cég – az Arago is hasonló nagyságrendű tőkebevonással járó alaptőke-emelést hajtott végre, ennek lejegyzője a Domestore volt.)
A Pick és a Zalakerámia között egyetlen látványos hasonlóság volt kimutatható: mindkét cég túlnyomórészt angolszász pénzügyi befektetők tulajdonában állt az Arago megjelenése előtt. De az angol igazgatóság által irányított Zalakerámiánál erre csőd közeli helyzetben került sor, míg a magyar menedzsment által vezetett Pick pénzügyileg kitűnő egészségnek örvendett. Igaz, árfolyama hosszú ideig az eszközérték közelében maradt. Noha az Arago a nyilvánosság előtt azt hangoztatta, hogy a Picknél nem kíván változásokat a menedzsmentben, januárban három igazgatósági tag mellett – akiknek mandátuma tavasszal amúgy is lejárt volna – a cég elismert gazdasági igazgatója is bejelentette lemondását. Az Arago megjelenésének hírére – a Zalakerámia esetében történtekkel ellentétben – zuhanásszerűen csökkent a Pick árfolyama. Míg tavaly januárban 14,4 ezer forinton is forogtak a Pick papírjai, kurzusuk mostanság 5 ezer forint, az eszközérték fele körül jár.
KIVÁRÁS. A társaság tavalyi 3,75 milliárdos eredménye elmaradt ugyan a tervektől és gyakorlatilag megegyezett az egy évvel korábbi számokkal, de ezt Bihari Vilmos, a Pick vezérigazgatója a csökkenő exporttámogatással, az emelkedő és csak részben továbbhárítható alapanyagárakkal, továbbá a folyamatban lévő akvizíciók előkészítésének költségeivel magyarázza. Az Arago megjelenésekor ugyanis mindkét cég a növekedés fontosságáról beszélt. Ezt Bihari és Leisztinger egyaránt azzal indokolta, hogy a Pick az elmúlt években végrehajtott hazai akvizíciók ellenére európai méretekben kicsi cég. Az Arago megjelenése után sokan az akvizíciók felgyorsítására számítottak, eddig azonban – a Ceglédhús eszközeinek megvásárlásán kívül – érdemi terjeszkedésre nem került sor. Bihari szerint ennek az az oka, hogy nem akarnak csak azért vásárolni, hogy elköltsék a pénzüket; olyan céget kívánnak megvenni, ami beleillik a csoportba, s a befektetés 5-7 éven belül meg is térül.
A befektetőket azonban leginkább az izgatja, hogy az Arago milyen stratégiát kíván kialakítani tőzsdei befektetéseit illetően. A Zalakerámia reorganizációjának eddigi eredményeit senki nem vitatja, a cégcsoport átláthatóságának hiánya azonban megakadályozhatja, hogy a pénzügyi sikerek az árfolyamokban is kifejeződjenek.
