Megalakult Magyarországon az internetes tartalomszolgáltatók önszabályozó egyesülete. Kell-e törvényeket alkotni az internet számára?
– Nem az a kérdés, kell-e szabályozás, vagy sem. Sokkal inkább az, hogy a szabályozás az embert szolgálja-e. Mondok egy példát: a KRESZ olyan szabályozás, amelyet a közlekedők hasznosnak ítélnek, még akkor is, ha nem tartják be mindig az összes előírást. De jól tudják – még ha sietnek is valahová, s egy stoptábla feltartja őket -, hogy szükséges az elsőbbségadás világos rendszerbe foglalása. A világháló esetében a problémát az okozza, hogy az agyunk nem tudja felfogni az internetes sebesség adta lehetőségeket – az eddigi evolúció sebességéhez szokott hozzá az emberi elme -, s így a szabályozás terén sincsenek ma még épkézláb ötletek.
– A szabadság azonban csak az egyik fontos kérdés, a másik, hogy minél többen értsék meg a világhálót. Mi a megoldás: több magyar site, vagy pedig a mainál jobb fordítóprogramok? Esetleg meg kell tanulni mindenkinek angolul?
– Angolul nemcsak az internet miatt kell megtanulni, a civilizált európai embernek a XXI. században éppúgy kell angolul beszélnie, mint ahogyan a középkorban a latin volt hasznos. Az internet világában – bármilyen furcsa – éppen ellentétes folyamat zajlik le, mint a valós világban. A világhálón egyre csökken az angol oldalak aránya és vannak olyan felmérések, miszerint öt éven belül 30 százalék körülire esik vissza ez a mutató. A látszólagos ellentmondásnak megvan a jó oka: az e-commerce a valódi kereskedelem szabályai szerint alakul, s ha valaki valamit el akar adni, akkor a célközönséget saját nyelvén kell megszólítania.
– Manapság legalább annyit hallani a mezőgazdaság szabályozásáról, mint az internetéről. Az emberiség egyik legősibb, illetve a legmodernebb tevékenysége egyaránt új játékszabályokat igényel. Ön szerint mit kellene másként csinálni a magyar mezőgazdaságban?
– Nem tudom, mi a magyar mezőgazdaság rákfenéje, sőt abban sem vagyok biztos, hogy valóban bajról lehet beszélni. Azt újságolvasóként és médiafogyasztóként hallottam, hogy sok minden nincs rendben az agráriumban, de objektív képet nem kaptam az ágazat teljesítményéről. Azt viszont pontosan tudom, hogy hány négyzetméteres villát épít magának a napokban leköszönt miniszter, és hogy Venezuelában kikkel tárgyalt. Az élelmiszerárak alakulásából pedig vajmi kevés következtetést lehet levonnom, mert akkor sokkal inkább az olajipar válságáról tudnék beszélni.
– Az viszont tény, hogy új miniszterre van szükség, ami akár a koalíció szakítópróbájává is válhat. El tud képzelni a jelenlegitől eltérő színezetű kormányt?
– Sok mindent el tudok képzelni, de ez arra vezethető vissza, hogy nem igazán vagyok tisztában a nagypolitikában lezajló folyamatokkal. Az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy egy-két nap elteltével teljesen új szituációval találta szemben magát a politika iránt érdeklődő újságolvasó. Nem gondolom, hogy ez egyedül a politikusok őszinteségének hiányára, vagy kizárólag az újságírók manipulációjára vezethető vissza. Ez a médiában megjelenő virtuális világ sajátja, s én valóban óvakodnék attól, hogy ezt a torz képet bármilyen elemzés alapjául vegyem.
– Ezek szerint csak arról hajlandó beszélni, amire személyes rálátása van. Ezért az utolsó kérdés: nem zavarja, hogy a pénzügyminiszter is “velünk kávézik”?
– Tény, hogy nem szívesen nyilatkozom olyan kérdésekről, amelyekhez nem értek. Nem szégyellem a véleményemet, de én sem venném szívesen, ha – egy korábbi kérdésére visszautalva – mondjuk Torgyán József a számítógépes nyelvészetről értekezne… A “repiadót” pedig, amire utalt, groteszknek tartom. Már a tavalyi szabályozást sem tekintettem megfelelőnek, de azzal még együtt lehetett élni. A reprezentáció idei totális büntetését pedig alapvető tévedésnek látom. Olyan ez, mintha a kórházak problémáit megoldaná, hogy a betegektől elspórolják a szalvétát.
