A DNS-óra jól jár – Futómadár-evolúció

Nem is olyan régen, háromszáz évvel ezelőtt, még élt egy óriási termetű futómadár Új-Zélandon.#<# A három méter magas, zsiráf méretű moát az őslakos maorik pusztították ki nem sokkal azelőtt, hogy az első európaiak megjelentek a szigeten. Az óriásmadár maradványai még ma is mindenfelé megtalálhatók Új-Zélandon. Ez indította az Oxford University kutatóit arra, hogy a még frissnek számító csontok DNS-tartalmát elemezve a futómadarak evolúciójára következtessenek. A moa DNS-ét összevetették az új-zélandi kivi, az ausztrál emu, a dél-amerikai nandu, az afrikai strucc és a Madagaszkáron egykor élt – szintén alig néhány száz éve kihalt – 2,5 méteres elefántmadár örökítőanyagával, és az eltérésekből következtetve felvázolták a futómadarak családfáját. A DNS-óra szerint a röpképtelen madarak őse az egykori egybefüggő szuperkontinensen, Gondwanán élt, az egyes fő futómadár csoportok pedig az erről egymás után leszakadó kontinenseken és szigeteken: Dél-Amerikában, Ausztráliában, Madagaszkáron és Új-Zélandon fejlődtek ki; antarktiszi futómadarat eddig valószínűleg csak ottani ásatások nehézségei miatt nem találtak a paleontológusok. Az eredmények magukat a kutatókat is meglepték: a kapott időbeli elágazások anynyira pontosan egyeznek a kontinensvándorlásról alkotott elméletekkel, hogy a madár DNS-t a földtani változásokat mérő módszerek kalibrálására használnák a jövőben.