áll a Bibliában, s talán erre hivatkozott múlt hét végén a magyar Külügyminisztérium a szintén CEFTA-tag Lengyelország felé, amikor jó néhány élelmiszer-ipari és agrártermék esetében vámszigorításokat vezetett be.#<# A lengyel sajtok, pékáruk és édesipari termékek, valamint a krumpli és néhány zöldség magyar szerelmesei most nyilván aggodalommal figyelik a bolti árakat, hiszen - amennyiben a magyar kormány által biztosított kedvezményes kvótákat túllépik a CEFTA-partner exportőrei - árdrágulással kell számolniuk. Tény, hogy még az 1998-as budapesti kormányváltás előtt piacvédelmi intézkedésként Lengyelország a magyar gabonára, sertés- és baromfihúsra, valamint paradicsompürére – a külügy közleménye a fontos keményítőről megfeledkezett – megszüntette a kedvezményes vámtételek alkalmazását. Az előző magyar kormány verbális támadásokat intézett Varsó felé, de semmit nem sikerült elérnie. Az annak idején még Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium néven működő gazdasági tárca gazdaságdiplomáciai illetékesei védték a viszonylag visszafogott reakciót, mondván: a CEFTA szabályai szerint akarnak eljárni, s nem akarják a közép-európai gazdasági együttműködést akadályozni. Az erélytelen fellépés következtében egy sor CEFTA-ország – Csehországtól Romániáig – különböző magyar agrártermékek esetében megvonta a kedvezményes vámokat. Ennek következtében a magyar agrárkereskedelem kimutathatóan leapadt az érintett relációkban. A kérdésben tavaly sikerült némi áttörést elérni – ha ezt komoly sikernek ugyan senki nem is nevezte -, hiszen Lengyelország az érintett termékek esetében bizonyos mennyiségre lehetővé tette az eredeti CEFTA vámfeltételeknek megfelelő magyar importot. A kontingensekbe Budapest belement, abban a reményben, hogy az idén már viszszaáll a természetes helyzet, azaz Varsó megszünteti a piacvédelmi intézkedéseket. Nem hogy erre nem került azonban sor, de lengyel részről a tavalyi féléves kontingenseket akarják az év egészére alkalmazni. Ez pedig a kedvezményes export megfelezését jelenti. Úgy tűnik, most csordult túl a pohár Budapesten, s válaszlépésre szánta rá magát a kormány. Sajnos a döntéssel két okból nehezen lehet azonosulni. Egyrészt ellentétes a CEFTA megalakításakor deklarált elvekkel és az egyensúlyt alacsony szinten igyekszik megvalósítani. A másik szempont sokkal praktikusabb: a válasz elkésett, nem lehet ugyanis sok haszna az erődemonstrációnak évekkel azután, hogy az érintett magyar termékek kiszorultak (talán végérvényesen is) a lengyel piacról. Sőt, akár árthat is az amúgy jó magyar-lengyel viszonynak.
