Munkabér helyett árfolyamnyereségként fizették ki az alkalmazottat megillető jövedelmet – régi adótrükk, ám az első átfogó járulékellenőrzés során mégsem tűnt fel az egyébként szúrós tekintetű tb-ellenőröknek. Másodszor viszont – immár egy új információ segítségével – az ismételt vizsgálatot végzők kiderítették, hogy az illető nagyvállalat a munkavállalói részvényvásárlási program keretében értékesített részvényekkel éppen ezt tette, és ezzel több mint 100 millió forinttal rövidítette meg az államkasszát.
HIBAFELTÁRÁS. Az elmúlt két év során e szép summával kecsegtető ügyön kívül az adóhatóság még mintegy száz esetben vizsgált újra egy korábban már tüzetesen firtatott időszakot. A feltárt hibák meglehetősen változatosak voltak: előfordult, hogy adókedvezményre jogosító igazolások kiadása érdekében nem létező szövetkezeti üzletrészeket értékesítettek, de az is megtörtént, hogy a jelentős összegű exporttámogatás igénybe vevőjéről kiderült: a vámhatóság nyilvántartása szerint soha nem is volt kivitelre szánt vámáruja. Akadt olyan eset is, amelyben végül a számla kibocsátójaként feltüntetett társaság igazolta, hogy ő bizony nem állította ki azt a bizonylatot.
Az egyszer már leellenőrzött időszak újbóli ellenőrzésére egyébként egyre gyakrabban kerül sor, bár e vizsgálódások száma még így is elenyésző az elsőfokúakhoz képest. Az így feltárt adóhiány viszont jelentős nagyságrendű: szankciókkal együtt közel 3 milliárd forintot vár az ily módon rajta kapott cégektől az adóhatóság. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen időszakban – a két év száz úgynevezett felülellenőrzését tekintve – átlagosan 30 millió forintnyi adókülönbözetet tártak fel.
Ez az eszköz azonban nem állt mindig az adóhatóság rendelkezésére. Az adózás rendjéről szóló törvény több mint tíz évvel ezelőtti megalkotása során ugyanis a törvényalkotók legfőképp arra ügyeltek, hogy a hivatal egy ilyen jogosítványt ne használhasson fel az adózók zaklatására. Akkor így döntöttek, noha vitathatatlan, hogy az ellenőrzés rendkívül fontos a jogkövető adózói magatartás formálása érdekében. A törvény tehát kizárta, illetve szigorú feltétekhez kötötte az ellenőrzéssel egyszer már lezárt időszak ismételt vizsgálatát: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) csak törvényességi és szakszerűségi szempontból ellenőrizhette az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálatokat. Így aztán gyakran bosszankodhattak az ellenőrök, ha a revízió befejezése nyomán, tehát utólag bizonyosodott be, hogy olyan számlát fogadott el az adózó, amely mögött nem volt valós gazdasági teljesítmény. Akkor is jobbára csak legyinthettek, ha később derült ki, hogy az adózó forgalma jóval nagyobb volt annál, mint amennyiről a bizonylatai tanúskodnak. Mint ahogy akkor sem tehettek sokat, amikor egy sok éven keresztül tartó beruházásnál csak utólag vált egyértelművé, hogy bizonyos gazdasági tranzakciók nem a könyvekben feltüntetett értéken valósultak meg. Az adózó oldaláról nézve viszont nagy megkönnyebbülést hozott, ha egy-egy vizsgálat során nem találtak semmi hibát, hiszen minimális volt az esélye annak, hogy az adóhatóság még egyszer átfésüli ugyanazt az időszakot.
A felülellenőrzésKIVÁLTÓ OKOK
• Az APEH elnökének vagy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága vezetőjének erre irányuló utasítása; ekkor az elsőfokú adóhatóság által korábban végzett vizsgálatot szakszerűségi és törvényességi szempontból vizsgálják
• Az adóhatóság az adó megállapítását befolyásoló olyan tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert
AZ ADÓZÓT VÉDŐ G AR ANCIÁK
• A felülellenőrzést az új tény megismerésétől számított legfeljebb 6 hónapon belül meg kell kezdeni
• Nem indítható felülellenőrzés, ha az új tények, körülmények az adóhivatalnokok hibájából maradtak rejtve a korábbi eljárásban
• Nem indítható új vizsgálat, ha az érintett ügyet már bíróság tárgyalja
LOBBIK. Az ellenőrzési munka hatékonyságának fokozására hivatkozva 1999-ben Simicska Lajosnak, az APEH akkori elnökének sikerült a törvényelőkészítőknél “kilobbiznia”, hogy a felettes adóhatóság felülellenőrzési jogát kibővítsék, illetőleg az ismételt ellenőrzés lehetőségét kiterjesszék. Így az országgyűlés döntésének megfelelően 1999 októberében hatályba lépett az adózás rendjéről szóló törvénynek az a módosítása, amely a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőséget adott arra, hogy az APEH elnöke újra nagyító alá vegyen egy egyszer már megvizsgált időszakot. Az új rendelkezések ugyanis biztosították, hogy akkor is végezhessen felülellenőrzést az adóhatóság, ha az adó megállapítását befolyásoló új tényekről, bizonyítékokról szerez tudomást. Az előre megírt forgatókönyvbe azonban egy nem várt hiba csúszott: egy kisgazda politikus módosító indítványa nyomán az országgyűlés úgy döntött, hogy az adóhatóság ilyenkor a korábbi határozatát kizárólag csak az új tényekhez köthető ügyletekre nézve változtathatja meg. Vagyis nem nézheti át ismét teljesen a vállalkozó könyveit, hanem csak egy adott ügyhöz – mondjuk fiktív számla befogadásához – szorosan kapcsolódó körben ellenőrizhet. Ez az oka annak, hogy az elmúlt időszakban a felülellenőrzések sikere tulajdonképpen alulmúlta korábbi várakozásokat. Januártól viszont nemcsak az új adat vonatkozásában végezhető el az ismételt ellenőrzés, hanem a hatóság ilyenkor lényegében korlátlanul kutakodhat a korábban már megvizsgált időszakban is.
GYENGÜLŐ JOGBIZTONSÁG. “Ezzel azonban lényegesen gyengül a jogbiztonság” – fogalmazza meg a felülellenőrzéssel kapcsolatos kételyeit Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers cégtársa. Az adóhatóság ugyanis az elévülési időn belül elvileg bármikor és bármilyen időszakot újra vizsgálhat egy társaságnál. Nincs kizárva, hogy ezzel a széles jogkörrel az APEH viszszaéljen, hiszen a törvényben nem definiálták pontosan még azt sem, mit is jelent konkrétan az új tény, bizonyíték. Extrém példa, de előfordulhat – véli adószakértő -, hogy egy korábbi időszak újbóli átvizsgálásához annyi tény is elég lesz, ha egy korábbi számlán homályos volt az aláírás. Nem tartja valószínűnek, hogy ez bekövetkezik, de a törvényi szabályozásba szerinte akár ez is belefér.
Arról nem is beszélve, hogy elvileg nem csak kétszer, hanem akár tízszer is leellenőrizhetik ugyanazt az időszakot, bár – mint az adóhatóság statisztikája mutatja – olyan még nem fordult elő, hogy a felülellenőrzést is felülellenőrizték volna. Ez már csak azért sem lehetséges, mert az adózókat részletes garanciális szabályok is védik (lásd külön). Ugyanakkor az már nem kedvező a vizsgált alanyokra nézve, hogy ilyenkor nem csupán egy éven belül változtatható meg a korábbi határozat, hanem az a teljes elévülési időn – azaz 5 éven – belül bármikor megtörténhet. Ilyenkor pedig Erdős Gabriella szerint többszörösen is rosszul jár az adózó. Ha például megállapítja a revizor, hogy bizonyos szolgáltatás után 12 százalék áfa helyett 25 százalékot kell fizetni, akkor nem csupán az adóbírság terheli az adózót, hiszen a “többlet adót” már nem tudja üzleti partnerére továbbhárítani, mivel az már lezárta az előző időszakot.
Az elmúlt két évben egyébként minden tizedik ügyben az adózó javára állapított meg adókülönbözetet a felülellenőrzés. Tipikus példa erre, amikor az adózó az alapellenőrzés során nem érvényesíti az adókedvezményét vagy elmulasztja levonni az áfát, s ezt a felülellenőrzés során az adóhatóság elismeri.
