Akkor fújt oroszellenes riadót a magyar kormány, amikor elkésve vette észre, hogy a világ legnagyobb és leggazdagabb gázipari hatalmassága, a Gazprom a nemzetközi tőkepiacon megszokott módon (osztrák és más fedőcégek közvetítésével) átvette az irányítást a BorsodChem Rt.-ben. Reális lehetőség, hogy ezzel a nagy orosz befektető az egész magyar vegyiparban kulcspozícióba kerülhet (Figyelő, 2001/5. szám).
TŐKÉS OROSZORSZÁG. Ha – híven e rovat címéhez – egy “világkép” keretei közé foglaljuk az ügyet, akkor mindenekelőtt azt kell tudomásul venni, hogy a mai Oroszország, gyötrelmeivel és tisztázatlan politikai jövőjével együtt, immár tőkés hatalom módjára viselkedik. S noha szuperhatalmi státusát elvesztette, a nyersanyagkészletek tekintetében világhatalom maradt és ezt ki is használja. Az orosz tőkére éppen úgy érvényes a “terjeszkedéssel befolyást szerezni” törvénye, mint az amerikai olajvállalatokra vagy a General Electricre.
Ugyanakkor számítani kell (a kormánynak számítania kellett volna) arra, hogy az orosz kapitalizmus finoman szólva sajátos vonásokat mutat, közvetlenebbül és nyersebben kötődik az államvezetés hatalmi érdekeihez, mint az érett kapitalizmus országainak nemzetközi óriásvállalatai. Helyi túlsúlya egy kulcsfontosságú ágazatban ezért előre nem látható krízishelyzetekben biztonsági kockázatot is jelenthet.
Különösen érvényes ez éppen a Gazpromra, amelynek legnagyobb részvényese az orosz állam, s amelyet ezért közvetlenül is fel lehet használni politikai célokra. Ez még az orosz belpolitikára is érvényes. Putyin elnök és csapata például támadja az NTV- csoportot. Ez az egyetlen nagy orosz média szereplő, amelyet a Kreml még nem tudott ellenőrzés alá vonni. Az NTV pénzügyi főnöke, Anton Titov az egyik legmocskosabb moszkvai börtön lakója. Tulajdonosát, a lassan hatalmukat vesztő oligarchák egyikét, Vlagyimir Guszinszkijt egy ideig börtönben tartották, majd sikerült Spanyolországba menekülnie, de az oroszok kérik a kiadatását. Néhány hete Ted Turner (CNN alapító), Soros György és az EBRD ajánlatot tett az NTV egy jelentős részvénycsomagjának megvásárlására. Nyomban feltűnt a Gazprom, amely már most is az NTV 46 százalékának tulajdonosa, s amelynek az NTV 300 millió dollárral tartozik. A Gazprom e tartozás fejében további 19 százaléknyi részvény átadását követeli, s máris bejelentette, hogy február folyamán átveszi az ellenőrzést az eddig független NTV felett.
Egy másik példa: a krónikus energiagondokkal küzdő Ukrajna több mint 2 milliárd dollárral tartozik a Gazpromnak. A hitelező helyett az orosz állam lépett. Viktor Szorokin, a külügyminisztérium Ukrajna-osztályának vezetője azt mondta, hogy Moszkva az adósságot ukrán állami nagyvállalatok részvényeire kívánja cserélni. Mindenekelőtt arra az ukrán csővezetékre akarja rátenni a kezét, amelyen a Gazprom nyugat-európai gázexportja áramlik keresztül.
Mindehhez – konkrétan az NTV ügyéből kiindulva – a londoni Economist a következő kommentárt fűzi: “Le kell szögezni néhány nagyon fontos tényt. Amikor üzletet kötünk Oroszországgal, tulajdonjogokat csak a hatóságok beleegyezésével ismernek el. A törvény azt jelenti, amit a Kreml akar, hogy jelentsen. A rosszul megválasztott politikai kapcsolat végzetes lehet. Nyílt kérdés, hogy az oroszok megengedik-e külföldi beruházók megjelenését olyan üzleti szférákban, amelyeket a hatóságok politikailag érzékenynek tartanak.”
UKRAJNA ELTÉRÍTÉSE. A gazdasági kapcsolatoknak ez a sajátosan egyoldalú felfogása és egy orosz vállalat erőfölényének brutális “átkonvertálása” politikai, sőt katonai nyomássá, nagy szerepet játszott abban, hogy Ukrajna kénytelen volt egy számára előnytelen katonai szerződést kötni Oroszországgal, amely egyebek mellett számos fegyver közös gyártását is előirányozza.
A Gazprom ukrajnai magatartása kifejezetten üzleti szempontból aligha kifogásolható. Az már más kérdés, hogy az Economist által vázolt piaci viszonyok között az államhatalom könnyedén felhasználta a gazdasági erőfölényt arra, hogy megváltoztassa a korábban az euroatlanti integráció felé törekvő független ukrán állam politikai prioritásait, s ezzel minden erőszak nélkül módosítsa Európa (és különösen Közép- és Kelet-Európa) biztonsági pozícióit.
Ha a legrosszabb forgatókönyvet választjuk, a Gazprom menetelése beleilleszthető abba az immár nyíltan hangoztatott Kreml-doktrínába, amely a volt szovjet köztársaságokat orosz befolyási övezetnek tekinti.
