Az evolúciós elmélet ellenzői gyakran hangoztatják, hogy ma csupán egymástól tökéletesen elkülönült állat- és növényfajok fordulnak elő, az átmenetek, a “láncszemek” hiányoznak.#<# Ez természetesen nem igaz, s hogy mennyire nem az, arra íme egy újabb példa: a University of California zoológusai szem- és fültanúi lehettek annak, hogyan lesz egy fajból kettő. A füzikék egyik ázsiai faja meglehetősen nagy kiterjedésű, gyűrű alakú területen él a Himalája vonulata mentén. A gyűrű ívét követve az énekesmadár tulajdonságai fokozatosan változnak, és így számos alfaja alakult ki. A széles skálán elhelyezkedő apró genetikai eltérések azonban nem eredményeznek külön fajokat – egyetlen területet kivéve, ahol a gyűrű megtörik, és a madarak többé nem alkotnak valós szaporodási közösséget. Az amerikai biológusok hangfelvételek elemzése alapján megállapították, hogy a territóriumokat fenntartó füzikék eltérő dalokat énekelnek a különböző élőhelyeken. Bár a territóriumok peremén a madárdalban hallható különbségek rendkívül aprók, a fokozatos változások végül ahhoz vezetnek, hogy egy ponton a szomszédos területeken élő madarak már nem ismerik fel egymás énekét. Az egyik populáció nőstényei nem értik meg a másik csoport hímjeinek udvarló dallamait, és így párzani, szaporodni sem tudnak. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak elindultak az önálló fajjá válás útján, hanem tulajdonképpen máris két különböző fajhoz tartoznak. A vizsgálatok érdekessége, hogy a kutatók ezúttal viselkedésbeli különbségek alapján jutottak erre az eredményre.
