Feltaláló – áll egyszerűen a 16 éves lány névjegykártyáján. Lukács Manuela már több magyar és külföldi versenyt is megnyert szellemes műszaki megoldásaival, miközben – talán kicsit fegyelmezettebben, céltudatosabban ugyan, mint kortársai – éli a tinédzserek hétköznapjait.
ELEMES BABAHÁZ. “A mesék nem kötöttek le gyerekkoromban, sokkal szívesebben hallgattam történeteket a fizika világából, vagy arról, miként is alakult ki a világegyetem. Nekem ez volt a mese” – mondja bájos ártatlansággal. Az azonban mégsem véletlen, hogy a 13 évesen a relativitáselméletről osztályának előadást tartó diáklány első találmánya egy elemes babaház volt. Az öszszecsukható térelemekből álló játék lényege, hogy variálható alapterületű és elrendezésű házat építhetnek fel maguknak a gyerekek. Manuela szépen be is rendezte a maga kis babaházát, babákkal és bútorokkal. A szerkezeti elemeket az akkor 7 éves kislány maga tervezte, rajzolta és vágta ki kartonpapírból.
Akkoriban még nem készített precíz műszaki leírásokat, de ma már meglett szakembereket megszégyenítő profizmussal és természetességgel beszéli a műszaki nyelvet. Kitalált például egy székre szerelhető asztalkát, olyat, amelynek összeszerelt változatát ismerhetjük a konferenciatermekből: felnyitható kis támla, amelyen írni lehet. Manuela megoldása azonban ötletesebb: az asztalka leszerelhető, s jobb és balkezesek számára egyaránt feltehető. Tantermi és irodai felhasználását látja elképzelhetőnek, hogy az egyébként asztal mellett használt székeken egy iskolapadok nélküli teremben is lehessen kényelmesen írni.
Az ötlet úgy pattant ki a fejéből, hogy balkezesként nem tudta élvezni az írótámlás székeket. A találmány leírásában részletesen kitér a sorozatgyártásban rejlő üzleti lehetőségekre, a multifunkcionalitás kiaknázására és a kis helyen történő raktározás előnyeire. Az asztalka leírása így néz ki az ifjú feltaláló dokumentációjában: “A szék lábaira oldhatóan felszerelt teleszkópos rögzítő elem és a hozzá csatlakoztatható konzolos asztalka, mely tükör szimmetrikusan átfordítható a tartórúdja körül, biztosítja a jobb és balkezes használhatóságot.”
Magáról s a világról viszont keresetlen egyszerűséggel beszél, nem is nagyon érti, ha arról faggatják, miben más ő, mint a többiek. Most a Teleki Blanka Gimnázium 11. osztályába jár, s ugyanúgy csacsog az órán, mint a többiek. Talán csak gyorsabban fog az agya, s aktívabb ötletei megvalósításában. Róna Artúrné, a gimnázium igazgatónője szerint egyáltalán nem érezteti a többiekkel, hogy valamiben különb lenne náluk. “Együttműködő, pozitív egyéniség” – fogalmazott a pedagógus.
A babaház után komolyabb ötleten dolgozott: olyan univerzális korcsolyát alkotott, amelynek a görgős részét le lehet szerelni a cipőről, s jégkorcsolyát vagy normál cipőtalpat is lehet rászerelni. Manuelát zavarta, hogy az iskolába nem engedték be görkorival, és a közlekedési járművekre sem lehet felszállni vele, nem beszélve arról, hogy lépcsős vagy lejtős úton megnehezíti a közlekedést. Két év alatt megoldotta ezt a problémát, s 14 éves korában saját maga elkészítette a vágyott korcsolyát. E megoldásával először a VIII. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs versenyen nyert kiemelt miniszteri dicséretet 1999-ben. Közben kitalált egy olyan ambulánskocsit, amelynek – műszaki felépítése okán – nyolcszorosára növelhető a mérete. Ezzel is kitüntetést nyert, s az ötletet ambulánskocsi állomássá növelve, a Fővárosi Diákbiennálé egyik nyerteseként a modellt kiállíthatta a Budapest Galériában. Ezeket követte a már említett jegyzetelőszék, amelyet 14 évesen tervezett. További nagysikerű találmánya – amellyel többek között a Második Nemzetközi Feltaláló Olimpián került a győztesek közé – egy speciális dosszié. Ebben lyukasztás nélkül lehet különféle méretű dokumentumokat tárolni, méghozzá egyenkénti, folyamatosan bővíthető és cserélhető lefűzéssel.
LUKÁCS MANUELA 1984-ben született, s már hatéves kora előtt megkezdte az általános iskolát. Jelenleg a budapesti Teleki Blanka Gimnázium 11. osztályos tanulója, történelem-latin szakon. Műszaki találmányokkal és ipari formatervezéssel foglalkozik.
A Fővárosi Rajz és Modellkészítő Versenyen 1998-ban első helyezést ért el ambulánskocsijával. Ugyanebben az évben felvették a Magyar Feltalálók Egyesületébe, amelynek máig a legfiatalabb tagja. 1999-ben a VIII. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen “kiemelt miniszteri dicséretet” kapott korcsolyájáért, tavaly pedig a Genius 2000 Második Feltaláló Olimpia “Genius Érem” díját gyűjtötte be befogószálas gyűjtődossziéjával. Szintén 2000-ben, az V. Országos Tudományos és Technikai Diákalkotó Kiállításon elismerő oklevelet nyert, továbbá részvételi lehetőséget a belgiumi Expo-Sciences 2000 nemzetközi kiállításra, a Unitsis szoftverversenyén pedig bögretervéért részesült különdíjban.
LEFŰZŐ DOSSZIÉ. Az első változatban a befogószálak voltak rögzítve, s a kapocs mozgott, a másodikban fordítva. A dosszié megoldása a szálak miatt emlékeztet a tojásszeletelőre, ami nem véletlen – az adta Manuelának az ötletet. A szabadalmi hivatalban azt mondták neki, hogy a második terv lényegesen eltér az előzőtől, ezért azt külön szabadalomként jegyeztesse be. Így lett tavaly tavaszra öt szabadalom tulajdonosa. A hivatalba maga jár be, egyedül adja be a kérvényeket, készíti el a szükséges dokumentációkat. Az indulásnál azért a szülei is segítettek, Manuela szerint a legnagyobb segítség az, hogy amikor eszébe jut egy ötlet, akkor otthon tud hangosan gondolkodni, és műszaki végzettségű édesapja segít az elképzelések mind pontosabb körvonalazásában.
Édesanyja szinte túláradó energiákkal igyekszik lánya karrierjét egyengetni. Gondot is okozott a családban az, amikor tavaly nyáron Manuela először volt távol szüleitől. Természetesen egy nemzetközi tudományos kiállítás kedvéért hagyta ott a családi fészket, s utazott néhány napra Belgiumba. Az Expo-Sciences 2000 kiállításon jó néhány hasonló korú fiatallal találkozott, s kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy mások sokkal könynyebben találnak támogatót. Elkelt volna például számára egy laptop, amelyen a műszaki terveket megmutathatta volna az érdeklődőknek.
Hiába tagja 1998 óta a Magyar Feltalálók Egyesületének, ezzel a feladattal egyedül kell megbirkóznia. Így aztán kiállításokra jár, s leveleket ír, de örülne neki, ha valaki vállalná a menedzselését. Nemrégiben a Unitis Szoftverház Fókusz 2000 kiállításán tartott előadást arról, hogyan tudta munkája során használni a cég által kapott tervezőszoftvert. Az ötletek folyamatosan pattannak ki az agyából, s nem tud ellenállni a megvalósításnak. Legutóbb egy bögre-kollekciót alkotott. Látta, hogy az iskolai menzán gondot okoz a poharak és bögrék tárolása, ezért olyan bögréket tervezett, amelyek négyesével csoportosíthatók, s körbe rendezhetők. Úgy néznek ki fölülről, mint egy négybe vágott torta darabjai.
ÜGYVÉDJÖVŐ. A rengeteg munka és a határozott érdeklődés ellenére sem lehetne azt állítani Manueláról, hogy a szakbarbárság veszélye fenyegeti. Történelmi műveltsége például messze felülmúlja a korától elvárhatót – egyik kedvenc tantárgya a történelem, a gimnáziumban történelem-latin szakra jár. Leginkább a francia forradalom és a magyar reformkor iránt érdeklődik, mert szerinte ezek voltak azok a korszakok, amikor a legtöbb törekvés volt a fejlődésre. Olvasmányélményei közül Shakespeare-t emelte ki, habzsolja a nagy klasszikus áradó és gördülékeny stílusát. Legkedvesebb költője Tóth Árpád, akit bámulatos szinesztéziáiért csodál. Aki azt hiszi, hogy Manuela a humán hobbik mellett műszaki tervezéssel és kivitelezéssel akar foglalkozni, az téved: az öntudatos lány szabadalmi ügyvédnek készül.
