Néhány napja a Matáv Rt. bejelentette, hogy – egy december végén született megállapodás alapján – megvásárolja az izraeli tulajdonban levő Aphrodite BV-től az Emitel Távközlési Rt. 50 százaléknyi részvénycsomagját. A tranzakcióval a cég teljesen a magáénak tudhatja majd Baja, Kiskőrös, Kiskunhalas térségében működő, 85 ezer előfizetőt kiszolgáló, felerészben eddig is a tulajdonában lévő Emitel Rt.-t. Előreláthatólag nem ez lesz azonban az idén az egyetlen érdemi változás a helyi telefonszolgáltatók körében.
A közcélú telefonszolgáltatási piac felosztásának szükségességét a kilencvenes évek elején ismerte fel a kormányzat. Az akkor a Magyar Postából kivált, kizárólagos állami tulajdonban levő Matáv Rt. ugyanis az egyetlen hazai telefonszolgáltatóként képtelen volt megfelelni a piacgazdasági feltételek mellett kialakult feladatainak. A korábbi évtizedekhez képest felgyorsult hálózatfejlesztés ellenére az igénylőknek még mindig hónapokat, éveket kellett várniuk a telefonra. Eközben az elérhető távközlési szolgáltatások palettája és színvonala is elmaradt az elvárhatótól.
KEZDETI SOKSZÍNŰSÉG. 1993 tavaszára álltak végül össze a szaktárcának a belföldi telefonszolgáltatások struktúrájával kapcsolatos konkrét privatizációs elképzelései. A nemzetközi és a belföldi távolsági távbeszélő szolgálatások több társaság közötti megosztását a meglévő hálózat fejlesztésének lehetőségeire, illetve az adott piaci helyzetre való tekintettel a szakértők nem tartották célszerűnek. A helyi telefonszolgáltatásoknál ezzel szemben több cég szereplését is lehetségesnek tartották, s végül helyi szolgáltatási területekre, úgynevezett primer körzetekre bontották az országot.
A koncesszióba adható területek kijelölése után az önkormányzatoknak kellett eldönteniük, hogy akarnak-e új szolgáltatót a Matáv helyett. A felmérések eredményeként 1993 szeptemberében a közlekedési tárca 25 primer körzet szolgáltatásaira írt ki konceszsziós pályázatot. Az önkormányzatok 29 körzetben a Matáv megtartására szavaztak. A megpályázható területek sorából a fővárost eleve kiemelték és a koncessziós területek megszerzéséért a Matáv is versenybe szállhatott.
Az 1994 februárjában lezárult pályázat eredményeként 18 primer körzet került új helyi szolgáltatóhoz. A Matáv öt körzetben nyert, további két primer körzetben – Kisvárda és Mátészalka térségében – pedig azért kapta meg a szolgáltatások jogát, mert ezekre még csak jelentkező sem akadt.
Az új szereplők komoly hendikeppel indultak, hiszen – mint a szolgáltatást elsőként, 1994 decemberében megkezdő Monor Telefon Társaság (MTT) külkapcsolati igazgatója, Steinreich Péter mondja – az Antall-kormány belátta a távközlés fejlesztésének szükségességét, mégsem akarta hátrányos helyzetbe hozni a Matávot. A megpályázható szolgáltatási területek a nehezen fejleszthető régiókból kerültek ki. A helyi körzetek fejlődését évekre meghatározta, hogy a koncessziókra pályázó cégek úgy számoltak – a távközlési alapból a törvény biztosította támogatást is bekalkulálva -, hogy a szükséges beruházások csupán 10-15 százalékát kell saját erőből finanszírozniuk. A hiányzó összegeket azonban végül a belépési díjakból és a csak igen drágán és nehezen megszerzett hitelekből tudták előteremteni. Ráadásul problémák merültek fel a szolgáltatási területek átvételekor is. Az új szolgáltatók ugyanis nem voltak hajlandók könyv szerinti értéken átvenni a Matáv korszerűtlen, amortizálódott eszközeit. Ezért többségük a tervezettnél később kezdte meg tevékenységét, s nem tudta határidőre teljesíteni vállalt kötelezettségeit. Emellett hátráltatta az együttműködést egyes szolgáltatók kifejezetten Matáv-ellenes magatartása is.
„A Matávot nem ellenségnek, csupán olyan rossz feleségnek tekintették, akit néha meg kell verni, de legalább nyolc évig vele kell aludni” – árnyalja képet az MTT igazgatója. Emlékeztet rá, hogy a cégük által 1994 végén átvett szolgáltatási területet korábbi gazdája, a Matáv rendkívüli módon elhanyagolta. Telefonra a szolgáltatás átvételekor 38 ezren vártak, így nem csoda, hogy az MTT által az utóbbi években végrehajtott fejlesztések összértéke meghaladja a 100 millió dollárt. A ma már 95 százalékban a UPC tulajdonában lévő cég tavaly 76 ezer telefonvonalat és 40 ezer kábeltelevíziós hozzáférést üzemeltetett 200 dolgozóval, és hamarosan megkezdi a kábeltelevíziós hálózat fejlesztését – egyik versenytársa szolgáltatási területén, Pécelen.
Az MTT indulását a körülményekhez képest sikeresnek lehet tekinteni, amennyiben a többi helyi szolgáltató csak 1995 februárjában tudta követni. Sőt, az orosházi és a békéscsabai körzetekben a helyi telefontársaság csak 1996-ban indíthatta meg szolgáltatásait.
FELGYÜLEMLETT ADÓSSÁGOK. A szolgáltatási területek kijelölése, odaítélése körüli problémák máig hatással vannak a helyi szolgáltatók működésére, a Matávval való viszonyára. A legnagyobb nehézségnek az bizonyult, hogy a kilencvenes évek közepén piacra lépő telefontársaságok zömmel olyan területeken kezdhették meg tevékenységüket, amelyeken rendkívül rossz volt a telefonellátottság, ahol így a hálózatfejlesztés meglehetősen sokba került. Éppen ezért jelentős összegű hosszú lejáratú hitelek felvételére kényszerültek. Ezek visszafizetésére pedig, bevételeik nem nyújtottak fedezetet. A túlzott pénzügyi terhek első „áldozata” a JászTel Rt. lett. A 88 ezer lakosú jászberényi primer körzetben tevékenykedő, az induláskor svájci-olasz-holland tulajdonú társaság 1997-ben működésképtelenné vált. A céget először a Matáv akarta megvenni, ám a tulajdonosok közti megállapodást a Gazdasági Versenyhivatal nem hagyta jóvá (a társaság ma már a Vivendi Telecom Hungary tulajdona).
Évek óta pénzügyi nehézségekkel küzd a három cégével hat primer körzetben szolgáltató HTCC is. Az elemzők szerint azonban a társaság nem csupán szolgáltatási területei kedvezőtlen adottságai miatt került nehéz helyzetbe. Finanszírozási problémái kialakulásában nagy szerepe volt szakmailag megkérdőjelezhető hálózatfejlesztéseinek is. Ugyanis a szükségesnél nagyobb kapacitású, a gazdaságosnál lényegesen drágább hálózat kiépítése mellett döntött az amerikai tulajdonú cég. A beruházások finanszírozásához a telefontársaság 170 millió dollár hosszú lejáratú hitelt vett fel a Postabanktól. Ennek visszafizetéséhez viszont bevételei nem voltak elegendőek. Így a Postabank összeomlásakor kevés hiányzott ahhoz, hogy a pénzintézet kinnlevőségeinek megvásárlására ajánlatot tevő Matáv megkaparintsa a HTCC-
A helyi koncessziós telefontársaságok pénzügyi nehézségeit mutatja a Hírközlési Főfelügyelet tavalyi összefoglalója, mely szerint a társaságok jegyzett tőkéje az előző évhez képest nem változott, tőkearánya azonban látványosan romlott. Négy társaság – a Kelet-Nógrád-Com, a Rába Com, a Pápatel és a Hungarotel – esetében a saját tőke értéke negatív volt. A társaságok tőkeszerkezetében jelentős részt képvisel az idegen tőke, átlagos aránya 1999-ben 77 százalék volt. A saját tőke minden társaságnál csökken. A rövid távú likviditási mutatók a társaságok 60 százalékánál megfelelőek, de hosszabb távon minden helyi szolgáltatónál komoly nehézségek várhatók.
Az elemzők szerint a finanszírozási problémák elől való menekülés legszerencsésebb módját talán a Déltáv Rt.-ből induló Vivendi Telecom Hungary választotta. A francia tulajdonú cég hét helyi szolgáltató bekebelezésével és egyetlen társaságba szervezésével 15-20 százalékra növelte piaci részesedését a vezetékes telefonpiacon. Ez a várakozások szerint már elegendő lehet a liberalizálódó piacon való eredményes szerepléshez (a Vivendi elképzeléseiről lásd cikkünket a 47. oldalon).
Az előrejelzések szerint a szolgáltatói piac átalakulásának következő lépése a HTCC-s szolgáltatási területek új tulajdonoshoz kerülése lehet. A 65 ezer lakosú sárvári, a 151 ezer lakosú salgótarjáni, a 400 ezer lakost számláló békéscsabai és orosházi, illetve a 64 ezres pápai primer körzetben szolgáltató cég az elemzők szerint könnyen sebezhető. Bevételeinek jelentős része néhány nagy üzleti előfizetőtől ered. Márpedig ezeket a helyi szolgáltatói piac 2003-ra várt liberalizációja után a versenytársak könnyen elcsábíthatják. A szakértők úgy vélik, a HTCC előbb-utóbb tevékenysége feladására kényszerül. Vevőjeként a terjeszkedő piaci stratégiát hirdető Vivendit tartják a legesélyesebbnek.
KONCENTRÁCIÓ. Az országos távbeszélő szolgáltatások 2002 elejére beígért liberalizációja után a várakozások szerint még nem indul meg az igazi verseny a szolgáltatók között. A telefon-előfizetők jövőre legfeljebb az összekapcsolási díjak régóta várt csökkentésének hatásait érzékelhetik majd. A helyi szolgáltatások területén a telefontársaságok első, már valóban az előfizetőkért folyó öszszecsapására leghamarabb 2003-ban lehet számítani. A helyi szolgáltatók koncessziós jogosítványainak lejárta után jelenhetnek ugyanis meg a telefontársaságok egymás szolgáltatási területein. Hosszabb távon a magyar vezetékes telefonpiac két, legfeljebb három szereplőssé válik. A Matáv szolgáltatási területen élő előfizetők a jelenlegi helyi társaságok szolgáltatásait éppen úgy igénybe vehetik majd, mint ahogy mostani kis cégek ügyfelei is szerencsét próbálhatnak a Matávval.
