Ennyi nem elég – mondta a telhetetlenek elégedetlenségével az 50 bázispontos kamatcsökkentést kommentálva George W. Bush. A január 20-án hivatalba lépő amerikai elnök – aki a bejelentés időpontjában Texasban tartózkodott – a növekedés elősegítése szempontjából ítélte elégtelennek Alan Greenspan Fed-elnök január 3-i kamatvágását. Ezzel az értékeléssel Bush egyszersmind ismét megágyazott a nagymértékű, 1,6 ezer milliárd dolláros adócsökkentési csomagnak. A kamatcsökkentés ugyanis – érvel a megválasztott elnök és csapata – csak akkor éri el a megfelelő hatást, ha a vállalatok fiskális terhe is kisebb lesz.
VÁRATLANUL. Amúgy az új évezred második munkanapján bejelentett 50 bázispontos csökkentés szinte minden piaci szereplőt meglepett. Nem maga a kamatenyhítés ténye – hiszen ilyen várakozás régóta benne volt a levegőben -, hanem annak időzítése és mértéke. Pénzpiaci elemzők már hónapok óta amellett érvelnek, hogy a recesszió, vagy eufemisztikusabb megfogalmazásban, a „kemény földet érés” (hard landing) elkerüléséhez szükség van a monetáris stimulusra. Amint nőtt az utóbbi időszakban az amerikai gazdaság visszaesésének veszélye, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Fed – először az 1998-as válság óta – a kamatvágás eszközéhez nyúl. Igazi meglepetésként pedig az szolgált, hogy a Fed vezetése – megszegve a bejelentési protokollt – a nyíltpiaci bizottság január végi ülése előtt döntött a rátacsökkentés mellett.
Közgazdaságilag mindenesetre nehezen magyarázható Bush telhetetlensége. Greenspan lépése ugyanis visszahozta az életet az amerikai tőzsdékre, a Nasdaq eddigi történetének legnagyobb növekményét (14 százalékos emelkedést) produkálva. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy a monetáris lazítás megfelelő táptalajt biztosíthat a fiskális könnyítéshez. Greenspan így Bushnak és a nagy cégek vezetőinek egyaránt segítő kezet nyújtott, az amúgy igencsak kedvezőtlen gazdasági környezet közepette próbálván meg csillapítani a világgazdasági ciklusforduló negatív hatásait. A cégvezetők az elnöknél derűlátóbban nyilatkoztak a Fed-döntésről. Philip Condit, a Boeing vezérigazgatója nagyszerű húzásnak minősítette az akciót. „Ilyen határozott lépésre volt szükség” – mondta a kamatcsökkentést követően.
A bejelentés utáni eufórikus hangulat átterjedt egész Európára, jóllehet az öreg kontinensen a tőzsdék kisebb emelkedését idézte elő, mint a tengerentúlon. A nyugat-európai börzék mindössze 2-3 százalékkal nőttek (lásd a táblázatot), a kelet-európaiak ennél valamivel többel – legalábbis, ha a bejelentés előtti és utáni értékeket vetjük öszsze. A Fed-döntés utáni második-harmadik napon azonban a Nasdaq is veszített lendületéből, az európai indexek egy része – például a londoni FTSE vagy francia CAC – pedig visszaesett a korábbi szintre.
A technológiai részvények egy részének magára találása, a „nagy” tőzsdék korrekciója tompíthatja a világgazdasági trendforduló, az Új Gazdaság túlértékeltsége következtében előálló korrekció fájdalmas hatásait. Ez azonban csak akkor következik be – vélik egybehangzóan az elemzők – ha a Fed az esztendő további részében újabb kamat-mérséklés(ek)re szánja rá magát. Ellenkező esetben aligha sikerül elűzni a Goldman Sachs közgazdászai által decemberben még 50 százalék eséllyel előrevetített recesszió rémképét.
EURÓPAI ÉRDEKEK. Hogy az amerikai lassulás Európára milyen hatással lesz, az ma még kérdéses. Az összeszűkült világgazdaságban ugyan nem kétséges, hogy az amerikai gazdaság húzza magával a világ többi részét, így az öreg kontinens piacait is. Most, amikor az amerikai és az európai gazdaság növekedési üteme kiegyenlítődni látszik – ami megmutatkozik a dollár és az euró egymáshoz viszonyított árfolyamában is -, az euró-zónának is eminens érdeke, hogy az amerikai gazdaság minél kisebb kárt szenvedjen. Már csak azért is, mert a konjunktúra szempontjából kulcsfontosságú technológiai tartalékok továbbra is a tengerentúlon találhatók.
