de telekom-papírt éppen nem veszünk, különösen pedig feltörekvő piacit nem – mondták az intézményi befektetők az Antenna Hungária részvényeivel bemutató körúton szereplő magyar üzleti köröknek. Így a Budapesti Értéktőzsde modernkori történetében első ízben kellett egy állami kibocsátást elhalasztani.
A közelmúlt történései után, amikor is egyre-másra kerültek le a napirendről nagy nemzetközi telekom-kibocsátások, illetve ahol mégis megtartották az akciókat, ott az ársávot kellett erősen lefelé módosítani, a kudarc nem annyira meglepő. Sőt, néhány kulcsszereplő számára ez nem is tragikus. A cég tőkeszükségletét másképpen is meg lehet oldani rövid távon, az államnak pedig szintén nincs égetően szüksége a pénzre. Persze az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-t szorítják a bevételi tervei, de ez mégiscsak részérdek, így ezen az oldalon nincsenek nagy vesztesei annak, hogy elmarad az akció.
A hazai részvénypiacnak azonban nem tesz jót ez az ügy. Újra bebizonyosodott például, hogy nem lehet csak a külföldi intézményi befektetőkre hagyatkozni. Érdekes módon a belföldi magánbefektetők érdeklődésére a jelenlegi hangulat ismeretében egyáltalán nem lehet panasz, ők így is igényeltek 180 ezer darab részvényt a számukra meghirdetett 250 ezres mennyiségből. A legnagyobb baj, hogy a pénzügyi kormányzat és az ÁPV Rt. a kudarc nyomán feltehetően más módon próbálkoznak majd: szakmai befektető után néznek, és így vélhetően fél éven belül lesz is stratégiai tulajdonosa a cégnek, a Vivendi személyében. Miért lenne ez baj, kérdezhetnénk, hiszen ily módon legalább valaki beszáll a cégbe, megerősíti, jobb formába hozza. Csakhogy mindez a Budapesti Értéktőzsde egyik fontos szereplőjének elvesztésével járna, hiszen sztár részvénnyé ebben az esetben az Antenna már nem válhat.
Márpedig a tőkepiac fejlesztése elemi érdeke lenne a pénzügyi kormányzatnak, hiszen az erőforrások elosztásának eme leghatékonyabb módja hatékonyan segíthetne egyebek mellett a magas növekedés fenntartásában. A tőkepiacot ezzel szemben az utóbbi években ott ütik, ahol csak lehet – lásd közgazdaságilag irracionális gázár-képzés, nyugdíjpénztári befizetések befagyasztása, tőkeszámlák megadóztatása. Mindez történik a pénzügyminiszter – a Tőzsdetanács volt elnökének – aktív asszisztálásával. Holott Járai Zsigmondnak már csak azért is tisztában kellene lennie azzal, hogy mit gondolnak a nyugati intézményi befektetők Magyarországról, mert a közelmúltbeli londoni tőzsde road show-n személyesen találkozhatott velük.
Persze más a politika, és megint más a gazdaság – s főleg annak egy speciális területe, a tőkepiac -, de így is állítjuk: ezen az úton nem szabad továbbmenni. Az út végén ugyanis a magyar értékpapírpiac összeomlása vár ránk. –
