Kovács Béla, Kukutyin Rt.-ösztöndíjas egyeitemi docens – valami hasonló áll majd a közeljövőben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen (BKÁE) jó néhány oktatójának névjegykártyáján. A napokban ugyanis beindul az egyetemen a vállalati professzori pozíciók létesítése. A Közgázon jelenleg a professzorok átlagfizetése épphogy eléri a 160 ezer forintot. “Ez pedig tarthatatlan állapot – mondja Bakacsi Gyula, az egyetem rektorhelyettese -, hiszen ennyi pénzért végzős hallgatóink már el sem mennek dolgozni.” Többek között ezért vezeti be az egyetem Magyarországon elsőként a vállalati professzori rendszert, amely az Egyesült Államokban már hosszú évek óta igen sikeres technika arra, hogy egy egyetem megszerezze az üzleti szféra támogatását. A szerencsés oktatók fizetése így akár a három-négyszeresére is nőhet.
ELSŐKÉNT. Kibontakozni látszik a tavasszal megválasztott új rektor, Chikán Attila “választási” programja, hiszen a korábbi gazdasági miniszter éppen az egyetem finanszírozási reformját jelölte meg legfontosabb feladataként. A cél az lenne, hogy a BKÁE büdzséjének egyre nagyobb részét – az állami hozzájárulás jelenleg 60 százalék – a vállalatok támogatásai tegyék ki. Pusztán költségvetési forrásból ugyanis lehetetlen a mai kor elvárásainak megfelelő közgazdasági képzést nyújtani, a Közgáz pedig ismét az európai egyetemek élmezőnyébe szeretne felzárkózni. “Az igazán jó oktatókat azonban nehéz megtartani – panaszkodik Bakacsi -, a fiatal, tehetséges hallgatók pedig rögtön elmennek dolgozni, ahelyett, hogy az egyetem falai közt folytatnák pályafutásukat.” Ez azonban a fizetési különbség miatt nem meglepő. Chikán éppen erre a kettős problémára talált megoldást nyugati példa alapján: az egyetemi professzori státuszok “darabját” most az induláskor évi 6,4 millió forintért vállalatoknak “adják el”.
Ezt a jelentős összeget a vállalat szerződés keretében öt éven keresztül (kivételes esetekben a futamidő három év is lehet) a kiválasztott egyetemi docens, vagy tanár részére évente utalja át az egyetem számlájára. A 6,4 millió forint kizárólag oktatásra és kutatásra használható fel, egy bizonyos részét azonban szabadon lehet elkölteni, így szakmai utakra is futja majd belőle. “Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra – mondja a rektorhelyettes -, mivel az így felszabaduló bérösszeget éppen a fiatal oktatók (adjunktusok vagy tanársegédek) kaphatják meg.” November 24-én várhatóan tíz cég fogja aláírni a vállalati professzori szerződéseket, ám az egyetem vezetői a következő körben újabb jelentkezőkre számítanak. “Büszkék vagyunk arra, hogy részt vehetünk ebben a programban és úgy gondolom, a most jelentkező tíz cég mellett továbbiak is csatlakoznak a kezdeményezéshez” – mondja Pósa Gabriella, a Montana Információtechnológiai és Kommunikációs Rt. PR és kommunikációs igazgatója. A 6,3 milliárd forintos éves árbevétellel rendelkező cég számára ugyan nem jelentéktelen az évi 6,4 milliós szponzorációs díj, ám ebből igen sokat profitálhatnak is. A telekommunikáció és az IT szektorok ugyanis olyan hihetetlen gyors ütemben fejlődnek, hogy a munkaerőhiánnyal minden cégnek meg kell küzdenie. Az pedig, hogy a jól kvalifikált alkalmazottakat ki tudja megszerezni, komoly versenyelőnyt biztosíthat a kiélezett piaci küzdelemben. A cég nem választotta ki előre, melyik oktatót kívánja támogatni, erre azonban még van idejük, hiszen a pályázatokat december közepéig lehet benyújtani.
GYAKORLATI KÉPZÉS. “Nincs szó professzorkereskedelemről, mások a szándékaink. Az egyetemen frissen végzettek kevés gyakorlattal rendelkeznek” – számol be a Siemens tapasztalatairól Bíró Péter kommunikációs igazgató. A cég éppen ezért már a korábbi években is szoros kapcsolatot ápolt különböző egyetemekkel, hogy a száraz elméleti tudás üzleti tapasztalatokkal is kiegészülhessen. A BKÁE-n az eseti pénzügyi támogatások mellett például számos versenykiírást meghirdettek, s az is előfordult, hogy Siemens-alkalmazottak tartottak előadásokat. A vállalati professzori ösztöndíj azonban számukra is új támogatási forma. “A vállalatgazdaságtan területén komoly gyakorlata van cégünknek – hoz fel egy konkrét példát Bíró -, így szeretnénk, ha ez a tudás bemehetne az egyetem falai közé is.” A Siemens tehát így profitálhat abból, ha egy egyetemi tanárt támogat: az oktató megismerheti a cég gyakorlatát az adott szakterületen, amit aztán továbbadhat a hallgatóknak.
Az egyetemek és a vállalatok közötti kapcsolat erősítésében új fejezetet nyithat a Közgáz példája, amennyiben ugyanis sikeresnek bizonyul a professzori székek “árusítása”, más felsőoktatási intézmények is bizonyosan elindítják majd saját programjukat. A cégek számára pedig komoly humánpolitikai, PR és kapcsolati értéke van, ha a támogatásnak ezt a formáját választják. “A Siemens számára alapérték az oktatás segítése, s úgy gondoljuk, hogy a tudásalapú társadalomban a sikeres cégeknek kötelességük támogatniuk az egyetemeket” – mutat rá Bíró Péter egy másik, nem kevésbé fontos szempontra.
