Több mint száz esztendeje nem fordult elő, hogy huszonnégy órával a választások befejezése után ne ismerte volna meg a világ az új amerikai elnök nevét. Ez most megtörtént. Egy hírneves amerikai publicista azt mondotta, hogy most az amerikai választási rendszerben eredendően ott rejtőzködő “lidércnyomásos forgatókönyv” bukkant felszínre. A Yale egyetem jogi tanszékének professzora nyílt támadást intézett a választási szisztéma ellen, amelyet “születésénél fogva igazságtalannak” nevezett. A fiatal amerikai állam “alapító atyái” 1787-ben a rabszolgatartó Dél nyomására vetették el a közvetlen választást és iktatták közbe az “elektori kollégiumot”.
A választópolgárok ma sem közvetlenül az elnökre, hanem az egyes államok “elektoraira” szavaznak. Minél népesebb egy állam, annál több elektora van. (Kaliforniának például 54, de a szomszédos Nevadának csak 4.) Ha egy jelölt akár csupán minimális többséget kap, elnyeri az adott állam összes elektori szavazatát. Ez azt jelenti, hogy a legnépesebb államokban minimális többséghez jutó elnökjelölt bevonulhat a Fehér Házba, még akkor is, ha ellenfele az összes többi államban óriási többséggel győz és a közvetlen szavazatok többségének birtokosa.
KÉPTELENÜL SZOROSAN. Minél szorosabb az elnökválasztási küzdelem, annál képtelenebb eredmények születhetnek. Most több mint 100 millió ember szavazott. Ez a hatalmas tömeg olyannyira kettéhasadt, hogy a csak morális értékű közvetlen szavazatok és a döntő elektori voksok aránya soha nem tapasztalt mértékben került közel egymáshoz. A helyzet úgy alakult, hogy végül a 25 elektort küldő Florida állam bizonyul a mérleg nyelvének. Aki tehát megkapja Floridát, az vonul a Fehér Házba. (A harc külön pikantériája, hogy éppen arról az államról van szó, ahol a republikánus elnökjelölt öccse a kormányzó. Ő érthetően ajánlatosnak vélte, hogy minden részvételt megtagadjon a kibontakozó számháborúban.)
Floridában a republikánus Bush az első számlálás alapján is mindössze 1780 vokssal kapott többet, mint a demokrata Gore. Jogilag ez legitim volt, de az elektori rendszer miatt mégis “lidércnyomásos forgatókönyvnek” tekinthető, hogy az egyetlen, több mint 250 millió fős szuperhatalom várható politikai magatartásáról és elnökének személyéről 1780 szavazat döntsön.
Ha Gore követi a megszentelt hagyományokat, s fejet hajt, az irracionalitás politikai valósággá válik. Ő és csapata azonban a harcot választotta. Florida törvényeire hivatkozva elérték, hogy első lépésként géppel újraszámolják a mintegy hatmillió floridai szavazatot. Az újraszámlálás a múlt hét végére kevesebb mint 300-ra csökkentette Bush előnyét. Ráadásul: még nem érkeztek meg a Floridában bejegyzett, de távollévő választók szavazatai. Ezek beérkezési határideje november 17-e. Emellett vita kerekedett még kisebb-nagyobb szabálytalanságokról és félreérthetően nyomtatott szavazócédulákról. A Gore-tábor követelésére ez utóbbi ügyben a géppel már újra számolt szavazatokat néhány körzetben újra-újraszámolják. Ezúttal kézzel.
EGYRE KEVÉSBÉ UDVARIASAN. A világ így most páratlan spektákulum tanúja lehet. Az Egyesült Államok két volt külügyminisztere, James Baker és Warren Christopher (az előbbi Bush, az utóbbi Gore floridai megbízottjaként) az informatikai társadalom vezető országában azon vitatkozik, hogy a számítógépek adatait korrigálhatja-e néhány kedves, idős hölgy.
Immár bíróságokat is bevontak a vitába és a viadal ezen a héten már nem az úri párbajkódex szabályai szerint folyik, hanem egyre inkább mindkét tábor politikai karakterének legrosszabb vonásait hozza felszínre. Bush emberei is “beásták magukat”: kormányzati posztokat osztanak, mint egy már elismert győzelem után és más, Gore által csak kis többséggel elhódított államokban is – mintegy revánsként – a voksok újraszámolását igényelnék. A párharc – ha így gördül tovább a lavina – országos politikai és morális próbatétellé válhat.
Ezt érzékelhette Warren Christopher, amikor a vita csúcspontján azt mondta: “Ilyen még nem volt. De nem hiszem, hogy alkotmányos válság küszöbén állnánk és nem is szándékunk, hogy azt kiprovokáljuk.”
A politikai akciókat azonban végül nem a szándékok, hanem a következmények szerint ítélik meg. Ezért mondhatta Patrick Moynihan, a szenátus egyik legbölcsebb, most nyugalomba vonuló alakja: “Nem sokat számít, hogy ki győz. A lényeg a rendszer legitimitása.”
Ezzel játszadoznak a floridai tájakon. –
