Gazdaság

Tanulni és felejteni!

Kocsis Éva-Szabó Katalin: A posztmodern vállalat 310 oldal; - Oktatási Minisztérium, 2000. - Ára: 2500 forint

Ha joggal beszélünk posztmoidern gazdaságról, akkor kell(ene) lennie posztmodern vállalatnak is. Ezt vizsgálja Kocsis Éva és Szabó Katalin recenzión tárgyát képező – Tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban alcímű -, ötletes, hasonlatokkal és idézetekkel, okos hivatkozásokkal, érdekes esettanulmányokkal bőven megtűzdelt színvonalas és olvasmányos könyve. A szerzők fejtegetéseinek kiindulópontja az a közismert tény, hogy napjainkban a fejlett világban óriási társadalmi, gazdasági változások zajlanak le, amelyeket nem tekinthetünk kaotikus események láncolatának. (Reméljük, így is van.) S ezek az új jelenségek, folyamatok szorosan összekapcsolódnak és nem függetlenek egymástól.

FELGYORSULVA. Ez az új gazdaság, informális társadalom, globális kapitalizmus, netán posztindusztriális kor – az elnevezések szabadon választhatók – drasztikus hatást gyakorol a vállalatokra is. “Az újdonságot” – sok más mellett – az információs technológia robbanásszerű terjedése, a fizikai termelés visszaszorulása, valamint a termékek “szolgáltatásiasodása” jellemzi. A változások annyira gyorsak – mondják a szerzők -, hogy a gazdaságban ma már a másodpercek is számítanak. Ahhoz, hogy a vállalatok lépést tudjanak tartani a száguldó idővel, tudomásul kell venniük a tanulás térhódítását a gazdaságban, mivel egyre inkább “az agy, a lélek, a szellem válik a legfőbb termelési tényezővé”. Az üzleti világban tehát élethosszig tartó tanulásra van szükség. Következésképpen a tanulás, a tanulási képesség válik egyre inkább a menedzserek hatékonyságának meghatározó tényezőjévé. Ezzel együtt változik a képzés fogalma is, ami sokak számára fájdalmas, mert “vége az egyenes vonalú karriereknek, a hosszú távú karrierterveknek”.

Tanulni kell tehát a túlélésért, de egyúttal felejteni is. Nem azért, mert az ember feje nem káptalan, hanem főként amiatt, mert különösen a mi égtájainkon mielőbb ajánlatos megszabadulni az évtizedes beidegződésektől, “a szocialista nagyvállalati dinoszauruszokban elsajátított vezetési rutinoktól”. Ez a bizonyos “unlearning”, vagyis a felejtés “az első lépcsője lehet az új körülményekhez való alkalmazkodásnak”.

E sokévi kutatómunka eredményeként született könyv talán legújszerűbb mondandója az üzleti hálózatokról szóló magvas fejtegetés. A gyorsan átalakuló gazdasági környezetben ugyanis “a hierarchikus, tekintélyre épülő (vállalati) szervezeti formák” ideje lejárt és végéhez közeledik a vállalati dinoszauruszok korszaka – olvashatjuk. Az új követelményeknek, az éleződő versenynek pedig csakis “a térben változatos alakú rugalmas szervezetek” felelnek meg. Az információs forradalom hatására ugyanis felgyorsulnak az üzleti folyamatok, s mindez csődbe viszi a vállalati monstrumokat, felbomlasztja a piaci alkalmazkodásra képtelen rendszereket. Így tehát a merev szerkezet nélküli és folyamatosan változó hálózatok, vállalategyüttesek válnak a gazdaság alapegységévé. Jellemzőjük a több egységet átfogó, a hosszú távú közös érdekre épülő tartós együttműködés lesz. Az új szervezetek tudniillik sokkal hatékonyabban képesek a nélkülözhetetlen információk áramoltatására, a “tudásmozgatásra”, a folyamatos tanulásra, mint az egyre jobban lemaradó hagyományos, rosszul szervezett óriásvállalatok – hangsúlyozzák a szerzők. Idáig eljutva feltétlenül elismerendő, hogy a szerzőpáros fejtegetései, elemzései valós helyzetre, s legfőképpen a fejlett régiókban tapasztalható folyamatokra épülnek. A recenzens mégis úgy véli: ennek a posztmodern vállalatnak a világméretű térhódítása – kis képzavarral – inkább csak a “jövő zenéje”. Ma még a félperiféria országaiban is inkább e folyamat elején tartunk, ha jócskán akadnak mifelénk is biztató példák e vállalati jövőkép igazolására.

KÉNYSZERBEN. Ha tehát a világ gazdasága az itt kifejtett irányban halad – és ehhez nem fér sok kétség -, számunkra a nagy kérdés: hogyan tudnak a magyar vállalatok a drámai változásokhoz alkalmazkodni, s megfelelni az egyre szigorúbb kihívásoknak? Ez annál is nehezebb, mert nálunk a “kettős átmenet” “kettős tanulást” kíván, ami azt jelenti – és ez a szerzők egyik legfontosabb megállapítása -, hogy egy időben kell legyőzni gazdaságunk szereplőinek a piacgazdaságba való átmenet nehézségeit, illetve úrrá lenni a világszerte gyors ütemben változó kapitalizmus megrázkódtatásain. Az igazodás a világgazdaság e mélyreható változásaihoz – szerencsénkre – nálunk is megkezdődött. Ebben a multik hazai leányvállalatai játszanak úttörő szerepet, de vannak – a könyvben is ismertetett – reménykeltő példák arra is, hogy némely magyar tulajdonú (nagy)vállalat nem is sikertelenül keresi a talpon maradás célravezető útját és módszereit. –

Ajánlott videó

Olvasói sztorik