Amikor az iskola előtt kitette a kocsiból inaigyobbik gyermekét Lengyel Péter, fejében még a Gazprom-ügyek jártak. A Mol treasury főnökét azonban fél órával később sikerült kizökkenteni a vegyipar felvásárlása körüli gondokból. Irodájába érve, s a Reuterst “kinyitva” arról értesült, hogy a Bubor megemelkedett, amit természetesen kamatnövelésnek kell követnie a cég számlavezető bankjánál is. Ez most jókor jött, gondolta, hiszen éppen betétesi pozícióban vannak; a hozamgyarapodás ugyan nem túl nagy, ám ezzel a kis pluszpénzzel megoldanak néhány problémát. A családi ügyeket intéző pénzintézet kondícióira klikkelve viszont Lengyel Péter azt konstatálhatta, hogy házi bankjuk egyelőre a füle botját sem mozdította. Majd talán a jövő héten…
ÖLDÖKLŐ HARC. A kereskedelmi bankok dilemmája persze ennél kissé összetettebb. A lakossági termékeken fogható egy kis profit, hiszen a sovány betéti kamatok és a pöffeszkedő hitelkamatok között több mint 10 százalékpontnyi a marzs. Gyökeresen eltérő a helyzet a vállalati ügyfélkörben: a pénzintézetek közti kamatverseny manapság nem más, mint rohanás a túlélésért. Az öldöklő konkurenciaharc következtében a kamatok rendkívül nyomottá váltak, a marzs jó esetben is legfeljebb 2-3 százalékpont, de jellemzően inkább nullszaldóval zárnak a betéti és hiteltermékek. A szakemberek számára mégsem volt kérdéses a Magyar Nemzeti Bank (MNB) október 11-én elhangzott bejelentésekor, hogy – reagálva az infláció növekedésére – a kereskedelmi bankok háza táján a lakossági és vállalati ügyfeleknél egyaránt kamatemelési hullám veszi kezdetét.
Igazolandó a teóriát, október harmadik hetében – dacára a jegybank intézkedését ért számos bírálatnak – beindult a pénzpiaci gépezet: a kamatok lassacskán elkezdtek felfelé kúszni.
Az első lépést a piacvezetők tették meg. “Ilyen erős verseny közepette senki sem haladhat széllel szemben, egyértelmű volt, hogy kamatot emelünk” – mondja Szabolcs István, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) igazgatója. A lakossági piacból 4 százalékkal, a vállalatiból pedig közel 10 százalékkal részesedő hitelintézet – hasonlóan a jegybankhoz – 1 százalékponttal emelte meg betéti kamatait. Ezzel nemcsak a lemorzsolódást szeretnék elkerülni, de az ügyfélkör további bővülésére is számítanak.
ELŐRELÁTÓK. A lakossági hitelekből és betétekből több mint 1 százalékot, a vállalatiból 7,5 százalékot kihasító Raiffeisen Banknál is úgy gondolják, hogy egy pillanatig sem ülhetnek ölbe tett kézzel. Rácz Tibor ügyvezető igazgató szerint ugyanis – leszámítva a jellemzően forrástöbblettel rendelkező OTP-t és a Postabankot, amelyek éppenséggel inkább a kihelyezési lehetőségeket keresik – a vállalati hitelezésben élen járó bankoknak égető szüksége van a lakossági betétekre. Az osztrák kézben lévő pénzintézet egyébként korábban kapcsolt a piac többi szereplőjénél: a döntés már szeptemberben megszületett a kamatok 0,4-0,6 százalékpontos emeléséről. Szakértőik ugyanis, látva a megforduló inflációs trendet, biztosak voltak a piaci kamatszint emelkedésében. Így ők már október 16-án magasabb kamatokkal dolgoztak. Rácz Tibor szerint egy jó bankár ma nem szemlélheti tétlenül, hogy a fogyasztói árszínvonal megváltozott mozgása miatt elbizonytalanodó lakosság nem igazán tudja, mit is kezdjen megtakarításaival.
Hasonlóan okoskodott, és igencsak meglepte a konkurenseket a lakossági és vállalati betétek 8-8 százalékát kézben tartó Kereskedelmi és Hitelbank. Az egész szektorra – sőt még az MNB-re is – ráverve, piacvezető kamatot állított be: nemcsak 10,5 százalékos (egy éven belüli) betéti kamatuk számít rekordmagasságúnak, de az emelés 1,75 százalékpontos nagyságával is csúcsot döntöttek a pénzpiacon. Kategóriájában egyébként jószerivel az övék az egyetlen betéti termék, amelynek esélye van arra, hogy “maga alá gyűrje” az inflációt, és minimális pozitív reálkamatot fizessen. Varga Mária főosztályvezető azzal magyarázza rendkívüli “nagyvonalúságukat”, hogy újabb lendületet akartak adni idei sikerterméküknek, amely június vége óta közel 10 milliárd forinttal gyarapította betétállományukat.
A pénzintézetek lépéskényszere amúgy csöppet sem meglepő. Alig egy éve például az egyéves betéten mintegy 2,5-3,0 százalék reálkamatot lehetett elérni. Manapság viszont egészen mást mutatnak a számítások: ez év végéig – a mostani kamatemelések mellett is – várhatóan nullára olvad a reálhozam. A jegybank elnöke és más pénzügyi szakértők is úgy látják, hogy a reálkamatok negatívba fordulása – a hozamok elmaradása az inflációtól – pszichológiailag is nagyon káros volna, s újabb csapással fenyegetné a mind kisebb tempóban gyarapodó banki betéteket. A treasury főnökök azonban egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy “nekik nincsen reálkamat-politikájuk”, azt inkább a kormányra és a jegybankra hagyják. Ellenben a konkurenciát – annak minden lépését – árgus szemekkel figyelik, továbbá arra is kellő gondot fordítanak, hogy a felkínált kamat elegendő – a bank profitábilis működéséhez megfelelő nagyságú – forrást csalogasson a betétkönyvekbe.
RÁÉRŐSEN. A pénzintézetek egy része mégsem kapkodta el a kamatemelést. Késlekedésüket azzal magyarázzák, hogy a “technikai átálláshoz” időre van szükségük. Az október 11-ét követő két hét – a 15 napos kötelező közzétételi periódus – lejártával azonban korántsem minden bank változtatott kamatfeltételein, vagyis bizonyos mértékig igaza lehet azoknak, akik szerint több pénzintézet is azért választotta a halogató taktikát, hogy maga is egy kis pluszjövedelemre tehessen szert. Vélhetően gyarapodhat egy keveset az OTP is, amely – meghatározó pozíciójából fakadóan – igen kényelmes tempóban, csak november 11-ével módosít kamatain, és a növelés mértékét sem túlozza el: 0,25-0,50 százalékponttal “erősíti” a lakossági betéti és hitelkamatokat, a vállalati területen pedig mindent a régiben hagy. Ráérős reagálásuk okát többen abban látják, hogy a bankóriás ügyfelei nem szélsőségesen kamatérzékenyek, az OTP-nél csupán a piacinál 1,5 százalékponttal alacsonyabb kamatok estén kell drasztikus mértékű ügyfélvesztéssel számolni. Fenyő György ügyvezető igazgató az átállásukat befolyásoló számos tényező közül azt emelte ki, hogy az MNB túlreagálta a várakozásokat, s nekik a piaci folyamatok ismeretében nincs okuk nagyobb mértékű kamatemelésre. Az OTP szakembereinek döntéseit az motiválta, hogy az infláció növekedése csupán átmeneti, és rövidesen visszaáll a kedvező makrogazdasági helyzet.
Első hallásra az már inkább meglepő, hogy a Postabank, amely a lakossági piac 7 százalékát uralja, ám koránt sincs monopol pozícióban, egyelőre nem kíván reagálni az MNB lépésére. Igaz Katalin treasury vezető sajátos helyzetükkel magyarázza, hogy ezúttal nem követik a jegybankot. Mint mondja, kamatpolitikájukban meghatározó, hogy a Postabank termékeit a postahivatalokban is értékesítik, ugyanott, ahol számos igen kedvező hozammal kecsegtető állampapírt is lehet vásárolni. A Postabank egyéves betétei után például kényszerű módon már eddig is – jóval a piac feletti – 10 százalék kamatot fizetett, és 9,6 százalékos éves átlagkamatuk is kiemelkedőnek számít. Így ők most kényelmes helyzetben vannak, lépésre csak az sarkallja őket, ha az állampapírok hozama is változik.
GYEPLŐLAZÍTÁS. A bankvezetők azonban nem rejtik véka alá véleményüket, miszerint a betétekre fizetett kamatok meghatározásakor gálánsabbak lehetnének, ha a hatóságok szelídítenének végre a források után képzendő kötelező tartalékrátán. E remek monetáris eszközzel sokak szerint túl szorosan tartja az MNB a kereskedelmi bankok gyeplőjét. Jelenleg ugyanis a gyűjtött források 11 százaléka kényszerű módon pihen a központi banknál, vagyis az elhelyezett betétek 89 százalékán kell megkeresni a 100 százalék után fizetendő kamatokat, a bank költségeit, valamint a profitját. Ugyanakkor a megcélzott Európai Unióban a ráta mindössze 2 százalék. A vita évek óta húzódik a bankvezetők és a központi bank között, s úgy látszik, ma már az MNB is belátja, hogy lépnie kell: Surányi György megerősítette, hogy formálódik a kötelező tartalékok csökkentésével kapcsolatos stratégiájuk, s annak értelmében két éven belül csaknem a felére olvadna a jelenlegi 11 százalékos ráta. Szakértői becslések szerint az akkorra várható 5-6 százalékos kamatkörnyezetben így a betéti kamatok 0,3-0,4 százalékponttal lennének növelhetők, ami arányaiban 8 százalékos emelést jelentene. A bankok azonban addig is magukra vannak utalva: a versenyfutás folytatódik egymással és az inflációval, a pozícióikat kétségkívül hatékonyabban erősítő akvizíciók és fúziók mellett a mindennapok harcait is meg kell vívniuk.
