Gazdaság

APEH-VIZSGÁLAT A SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁSRÓL – Oktató célzattal

Kevesen ismerték fel, hogy kifizetődő lehet a saját dolgozókat a szakképzési hozzájárulás terhére "okítani". A járulék számítása és befizetése körül így is számos hiba történt.

Minden marad a régiben, nem kavarja fel az állóvizet, azaz nem törli el a szakképzési, valamint a rehabilitációs hozzájárulást – döntött a kormány az adóügyekben immár megszokott óvatosság jegyében. S ami még inkább húsba vág, a kabinet nem vezeti be a régi járulékokat felváltandó úgynevezett “fejlesztési hozzájárulást” (Figyelő, 2000/32. szám). Az új köztehertől ugyanis nemcsak azok idegenkedtek, akiknek fizetniük kellett volna, de az eredetileg megszüntetésre ajánlott két hozzájárulásnak a felhasználói is kifogást emeltek ellene. Az erről szóló törvény egyébként éppen az év elejétől módosult jelentősen. Azt, hogy a szakképzésre kötelezettek megfelelően teljesítik-e a jogszabályban előírtakat, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) az átfogó ellenőrzések keretében vizsgálja: július végéig például több mint 3 ezer ilyen jellegű vizsgálatot tartottak az idén, s a górcső alá vett adózók közül minden ötödiknél találtak valamilyen szabálytalanságot a szakképzési hozzájárulással kapcsolatban.

FELTÉTEL NÉLKÜL. Az egyik szakközépiskola például megkapta az adózótól az utóbbi által egyébként kötelezően fizetendő szakképzési hozzájárulás egy részét, cserébe pedig – szerződés keretében – vállalta, hogy az iskolai büfében kizárólag annak termékeit árulja. S bár első ránézésre jó megoldásnak tűnik a konstrukció – letudni az állammal szembeni kötelezettséget, s abból még profitálni is -, mégsem érdemes követni a példát. A revizorok ugyanis tetemes adóhiányt állapítottak meg, s mellé nem kevés bírságot vetettek ki az adózóra, mondván: az általa nyújtott támogatást nem lehet feltételhez kötni, a szakképzési hozzájárulás fejében tilos ilyen ellenszolgáltatást előírni.

Más típusú szabálytalanságokkal is bőven találkoztak az adóellenőrök. Például szakképzési hozzájárulást a törvény szerint – többek között – a gazdasági társaságoknak, szövetkezeteknek, ügyvédi irodáknak, az alkalma zottat foglalkoztató egyéni vállalkozóknak, sőt a külföldi vállalkozóknak is fizetniük kell, még akkor is, ha felszámolás alatt állnak. Ám gyakran előfordul, hogy az egyéni vállalkozók ezt elmulasztják, mert azt hiszik, nem tartoznak a törvény hatálya alá.

Időnként hiba csúszik a számítás módjába is. Az APEH például amiatt is súlyosan bírságolt, hogy a gazdálkodók egy részénél nem vették figyelembe a bérköltség összes elemét, s a ténylegesnél kisebb alap után számolták ki a hozzájárulás összegét. Éppen ezért érdemes az Egységes Munkaügyi Statisztikai Utasítások előírásainak megfelelően értelmezni a bérköltséget. A szakképzési hozzájárulás összege egyébként az éves bérköltség 1,5 százaléka, illetve a kizárólag agrártevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnél 1,4 százaléka (2001-től már ez esetben is 1,5 százalékot kell majd fizetni).

A foglalkoztatáshoz kapcsolódó, eljárási értelemben adónak minősülő elvonás bevallásának, teljesítésének és a visszaigénylés jogosságának az ellenőrzése csak néhány éve az állami adóhatóság feladata. “Ez az erős kontroll is az oka annak, hogy míg 1995-ben alig egymilliárd forint volt az alap bevétele, addig az idén ez várhatóan a 12 milliárd forintot is meghaladna majd” – állítja Jakab János, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. Erre az évre egyébként 9,2 milliárd forint az alap bevételi, illetve kiadási előirányzata, amelyet – tekintettel a túlteljesítésre – vélhetően rövidesen közel 12 milliárd forintra emel az oktatási és a gazdasági miniszter. A teljes képződő bevétel csaknem 40 milliárd forint, amelynek tehát nagyjából az egyharmada jelentkezik az adóhatóságnál.

A szakképzési hozzájárulás abban is különbözik az adóktól, hogy a gazdálkodó szervezet – természetesen a törvényi keretek között – maga döntheti el, milyen formában teljesíti e kötelezettségét: a teljes összeget az APEH-nek fizeti meg, részt vesz a gyakorlati képzésben, fejlesztési támogatást nyújt szakképző iskolának, vagy saját dolgozóját képezi. Fontos korlát – s emiatt gyakran bírságolt az adóhatóság -, hogy amennyiben nem végez képzést a gazdálkodó, a szakképzési hozzájárulás 25 százalékát mindenképpen be kell fizetnie a szakképzési alapba. A fejlesztési támogatás összege így legfeljebb a bruttó kötelezettség 75 százalékáig vehető figyelembe csökkentő tételként. Arra is érdemes figyelni, hogy amennyiben a cég fejlesztési támogatás keretében eszközöket ad át a szakképző iskolának, akkor az eszközök áfa nélküli nettó értéke számolható el, nem pedig a bruttó ára.

SZIGORÚ SZABÁLYOK. A szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek a saját munkavállalóik képzésére fordított összeggel is csökkenthetik befizetéseiket. E kedvező lehetőséggel azonban csak abban az esetben élhetnek, ha megfelelnek az Oktatási Minisztérium által tavaly kiadott rendelet szigorú feltételeinek (lásd külön írásunkat). Gyakran éppen amiatt bírságol az adóhatóság, mert e szigorú feltételeknek nem felelnek meg a cégek, a befizetés mérséklésével viszont élnek. Előfordult például, hogy nem kötöttek tanulmányi szerződést (vagy egyszerűen nyelvoktatásról volt szó), mégis – szabálytalanul – a kötelezettségeket csökkentő tételként számoltak el ilyen kiadásokat.

Tavaly év végéig a saját munkavállalók képzésére még csak a hozzájárulás alapjának 0,2 százaléka volt fordítható, ez év elejétől ezt ösztönző jelleggel 0,5 százalékra emelték meg. “A szakképzési hozzájárulással ugyanis nem az a cél, hogy megcsapoljuk a vállalkozásokat – hangsúlyozza Jakab János főosztályvezető -, hanem az, hogy képezzék, illetve átképezzék a munkaadók a dolgozóikat.” Például segítsék a kisvállalkozókat a technológiai váltásban úgy, hogy a hangsúly az átképzésre kerüljön, s ezzel elkerülhessék az elbocsátásokat. Arról még nincsenek friss adatok, hogy a módosuló szabályozás miatt nőtt-e jelentősen a saját munkavállalók képzésére fordított, a szakképzési hozzájárulás terhére fizetett összeg. Mindenesetre az éves előirányzatot várhatóan közel 3 milliárd forinttal meghaladó Szakképzési Alap bevétele inkább az ellenkezőjét bizonyítja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nagyvállalatokon kívül más vállalkozások még most sem ismerték fel annak előnyeit, hogy saját dolgozójukat a kötelező állami elvonás terhére “oktassák”. Valószínűleg az alkalmazottak sincsenek tisztában lehetőségeikkel. Bizonyára sok cégnél a szigorú feltételek teljesítése okoz gondot. A legmeglepőbb viszont az, hogy egyelőre az üzleti alapon működő szakképző szervezetek sem látták meg az ebben rejlő lehetőségeket.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik