Egy modern automatizált üzem elvben a hatékonyság csodája. A robotok bonyolult táncot járva fúrják, vágják, hegesztik például az autóalkatrészeket. Ám a valóságban a báli kavargás túlzottan gyakran lefullad. “Elég annyi, hogy egy kulcsfontosságú munkás ne legyen a helyén, vagy valamelyik gép lerobbanjon, és máris elszabadul a pokol” – mondja a Katia Sycara, a Carnegie Mellon University integrált gyártási döntési rendszerekkel foglalkozó központjának kutatója. Az üzem irányítása egy csapásra “elveszíti szuper-matematikai alapját, és ötletszerűvé válik”.
Az ilyen gyötrelmes helyzetbe kerülő művezetők azonban nemsokára segítséget kaphatnak az úgynevezett intelligens ágensektől, a cyber-térben biztosan mozgó szoftverügynököktől. A virtuális segítők kellő képességgel és tudással vannak ellátva ahhoz, hogy elvégezzék a rájuk bízott tennivalókat. Egyszerűbb feladatokra már be is vetették őket: az Amazon.com-nál az a dolguk, hogy a vevők korábbi vásárlásai alapján új könyveket javasoljanak nekik.
Csakhogy a gyártási folyamatba ágyazva az ágensek már elképesztő méretű hasznot is hozhatnak. “Megfelelő struktúrába rendezve egy csomó fantasztikus dologra képesek” – állítja Howell Mitchell, a New Hampshire állambeli Manchesterben működő Flavors Technology mérnöke. Szerinte eljön az a nap, amikor az ágensek képesek lesznek helyreállítani a rendet a gyártósorokon. Az alapötlet a következő. Minden üzemi robotot fel kell szerelni egy szoftverágenssel. Így ha az egyik robot bemondja az unalmast, az ágens végigszáguld a gyár belső hálózatán, hogy találjon egy másik gépet, amelyik átveheti az adott feladatot. Amikor megtalálta, kiadja az utasításokat a gyártósor újraprogramozására, és a termelés máris folytatódhat.
Az ágensek nagyobb feladatokat is kaphatnának. A cyber-tér tágasabb világába kiruccanva automatikusan felkereshetnék a beszállítókat, és szükség esetén vásárolhatnának tőlük alkatrészeket és nyersanyagokat. Elég “okossá” lehetne tenni őket ahhoz, hogy vészhelyzetben megtalálják azt a szállítót, amelyik a legrövidebb határidőre teljesíti a megrendelést. Ez nem álom, programozók csakugyan azt jósolják, hogy idővel az ágensek egész serege áll majd rendelkezésre: lesznek belőlük a gyártósorok felügyeletére, lesznek olyanok, amelyek a beszerzésben, illetve az értékesítésben tevékenykednek, lesznek “köztes” ágensek az ügyletek végrehajtására, sőt “reputációs” ágensek is arra, hogy segítsenek minőség szerint rangsorolni a beszállítókat. “Az üzlet nagy részét a szoftverágensek milliárdjai fogják lebonyolítani, átvéve a ma emberek által intézett tranzakciókat” – vélekedik Steve White, az IBM Research egyik magas beosztású menedzsere.
E jövőkép hívei arra számítanak, hogy a gyártósorok tökéletesedésével az összeszerelő üzemekben akár 30 százalékkal is javulhat a hatékonyság. A nyersanyag- és alkatrészköltségek biztosan csökkennek, mivel az ágensek az egész világon felkutathatják a beszállítókat, azaz nem lesznek ahhoz a néhány céghez láncolva, amelyik a beszerzési menedzser listáján szerepel. “És miután az ágensekkel támogatott üzemekben bármely gyártósor röptében újrakonfigurálható, lehetővé válhat a termékciklusok drasztikus lerövidítése és a tömeges testreszabás” – mondja Neil Christopher, a National Institute of Standards & Technology programmenedzsere. Ezzel magyarázható, hogy a Boeingtől a General Motorson és az Intelen át a Deere-ig minden vállalat azt kutatja, miként lehet az ágenseket használni a gyártás különböző szintjein.
Ennek ellenére nem szabad azt várni, hogy az ágensek már a közeljövőben forradalmasítják a feldolgozóipart. Mitchell, a Flavors mérnöke rájött, hogy az ágensek egyelőre nem képesek a bedöglött robot megkerülésével átszervezni egy gyártósort – az ilyen újraprogramozás túl nehéz feladat a számukra. Martin Hill, a svéd Intentia International elektronikus üzleti fejlesztéseket végző brit részlegének vezetője arra mutat rá, hogy az ágensek nem különösebben alkalmazkodóképesek. Ahhoz elég ügyesek lehetnek, hogy megtalálják a legolcsóbb beszállítót, ahhoz viszont még nem kellően intelligensek, hogy felderítsék, mely beszállítók kínálnak innovatív megoldásokat. Hill szerint “az ötlet ezen a ponton egy kicsit veszít a vonzerejéből.”
“Mi több, egy olyan ipar, ahol a döntéseket szoftverek milliói hozzák meg, bár érdekes, de teljesen ismeretlen vizeket jelent – figyelmeztet Michael Jeng-Ping Shaw, a University of Illinois üzleti professzora. Amikor White és mások az IBM-től egymással versenyeztették az ágenseket a termékértékesítésben, az eredmény a folyton változó árak véget nem érő körforgása volt. “A fogyasztók számára ez nem valami nagy megoldás” – ismeri el White. Az ágensekben pillanatnyilag hatalmas lehetőségek rejlenek – de sok a bizonyítanivalójuk is. –
