Bírósághoz fordul, mivel a magyar állam nem teljesítette a privatizációs szerződésekben foglaltakat – jelentette be a közelmúltban a nagy magyarországi áramtermelők egyike, az amerikai tulajdonban lévő, négy erőművel rendelkező AES Corporation. A még az előző kormányzat alatt született szerződés garantálta az AES-nek, hogy amennyiben az új beruházásokat eszközöl, úgy a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. hosszú távú szerződéssel biztosítja az áram elhelyezését. Az energiapolitika azonban megváltozott: az új elképzelések szerint kevesebb villamos energiára lesz igény, így az MVM sem veszi meg az új beruházások által termelt áramot.
HOSSZÚ TÁVÚ SZERZŐDÉSEK. “A kilencvenes évek közepén készített prognózisok irreálisak voltak – mondja Boross Norbert, a Magyarországi Áramszolgáltatók Szövetségének főtitkára -, az országnak a közeljövőben korántsem lesz annyi áramra szüksége, mint azt gondolták.” Az 1995-től zajló energetikai privatizációs lépések így alapvetően egy téves elképzelés alapján történtek, ami a mostani kormányzat szerint gátolja a hatékony energiapiac kialakulását. A jelenlegi modellben az erőművek a négy-öt éve kötött hosszú távú szerződések keretében értékesítik a villamos energiát az MVM-nek. Ezekért a jogokért a befektetők természetesen komoly összeget fizettek az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek, s emellett jelentős beruházásokat is bevállaltak. Az AES például kötelezettséget vállalt arra, hogy a korszerűtlen borsodi erőmű helyett egy korszerű széntüzelésűt épít, valamint, hogy a tiszaújvárosi Tisza II. erőmű négy blokkját felújítja.
Éppen ezért érte váratlanul az amerikai céget, hogy két éve bejelentették: nincs szükség a borsodi erőmű megépítésére. Az egyeztetések nem vezettek eredményre, s mivel a cég ekkorra már több millió dollárt költött a beruházásra, most bírósághoz kíván fordulni. “Mind az MVM, mind az ÁPV Rt. azt az álláspontot képviseli, hogy a privatizációs szerződésekben foglalt kötelezettségeket nem sértettük meg, így szerintünk a kárigény megalapozatlan” – hangoztatja Kerényi Éva, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgató-helyettese. Az AES valamiben azonban mégis reménykedhet. Az idén februárban ugyanis a német RWE egy hasonló ügyben kamatostul visszakapta az ÁPV Rt.-től azt a 26 millió dollárt, amit 1995 végén fizetett, hogy Bükkábrányban egy új lignitüzemelésű erőművet építhessen. A fenti példák nem egyediek. A Demján Sándor és Székely Péter érdekeltségébe tartozó Bakonyi Erőmű Rt. esetében is éppen választottbírósági eljárás folyik, hasonló okok miatt, mint amivel most az AES szembesült.
BEFAGYOTT KÖLTSÉGEK. Katona Kálmán, az MVM elnök-vezérigazgatója a közelmúltban azt nyilatkozta ugyan, hogy valamennyi érdekelt céggel meg kívánnak egyezni, a tervezett részleges piacnyitás – a tervek szerint fokozatosan, évről-évre liberalizálnák az energiaszektort – azonban könnyen megnehezítheti a dolgokat. A szabad kereskedelem beindulásakor ugyanis azok az erőművek, amelyek drágán termelnek, nem tudják majd eladni a villamos energiát. Nehezíti a helyzetet, hogy amennyiben elhárul az akadály az import elől úgy a nyugat-európai termelők is lenyomhatják az árakat. Az 1995 után megkötött szerződéses ár és az alacsonyabb piaci ár közötti különbség miatt meg nem térülő befektetés így “befagyott költséggé” válik a hazai befektetők számára. Az erőművek tulajdonosai azonban joggal igényelhetik majd a befektetéseik megtérítését, arra hivatkozva, hogy a játékszabályokat az állam változtatta meg, s termékük ezáltal vált eladhatatlanná.
A kérdés már csak az, mekkora is ez a befagyott költség? “Ez az első évben mintegy 5,5 milliárd forintra becsülhető” – érzékelteti a helyzetet Hónig Péter, a Gazdasági Minisztérium (GM) energetikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára. A piacnyitást követő első évtizedre a GM korábbi számításai 40 milliárd forintot tartalmaztak. “Amennyiben 40 milliárd forinttal számolunk, és ennek egyharmadát terhelik a fogyasztókra – kalkulál az egyik erőmű vezetője -, úgy ez 80 fillérrel drágítaná a villamosenergia kilowattóránkénti árát.”
Hónig szerint azonban a fogyasztók összességében mindenképpen jól járnának a piacnyitással, hiszen a kialakuló verseny ennél jóval nagyobb ütemben csökkenti majd az árakat. Bár a GM hangsúlyozza, hogy a közös érdek minél gyorsabban átvészelni az átmeneti időszakot az erőművek más állásponton vannak. Szerintük a legtisztább az volna, ha átfogó vizsgálatok után még az idén megszületne a piacnyitásról szóló elvi döntés, annak megvalósításával azonban még pár évet várnának. Ezalatt mindenki felkészülhetne az új helyzetre.
