Ön most már az egész régióban felel cége tevékenységéért. A hazai Compaq leányvállalat jobban teljesít, mint a környező országokban működő társai, ez azonban nem igaz az informatika egészére: Magyarországon nem nő sem az eladott PC-k, sem pedig az internetezők száma.?
– Magyarország a régión belül jó pozícióból indult néhány évvel ezelőtt, most pedig tényleg kezdünk lemaradni, mivel a környező országok nagyobb sebességre kapcsoltak. Csehországban és Lengyelországban az első negyedévben 10-25 százalékkal nőtt, nálunk pedig 6 százalékkal csökkent az eladott személyi számítógépek mennyisége. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az internet-hozzáféréssel rendelkezők száma abszolút értékben is alacsony, és a növekedési ütem is lassú, akkor be kell látni, hogy változtatni kell. Az ok persze az, hogy nagyon drágák az eszközök, s magasak a távközlési díjak. Ez nagy általánosságban a környező országokról is elmondható, de nálunk annyiban más a helyzet, hogy az ár nagyobb hányadát teszi ki az állami elvonás. Ráadásul a bankok nincsenek felkészülve arra, hogy gyors amortizációjú termékekre hitelt adjanak. Ami a tartalmat illeti: ott is lassúbb a fejlesztés, de ez hasonlít a tyúk-tojás problémához. Tartalomnak és infrastruktúrának együtt kell fejlődnie.
– Mi tehet a kormány, hogy a tendencia megváltozzon?
– Az államnak le kell mondania bizonyos adóterhekről. A Szingapúri Egyezmény (amelyhez a környező országok már csatlakoztak) éppen erről szól, s ennek aláírása megadhatja a hiányzó lökést. A nagy gyártók már jelezték, hogy alacsonyabb áraikkal azonnal támogatják az egyezményhez való csatlakozást. Ráadásul az is pozitív hozadék lesz, hogy a szürke- és fehérgazdaság közeledni fog egymáshoz.
– Mennyire véli ígéretesnek a kormánybiztosság létrehozását és a kormánybiztos személyét ebből a szempontból?
– Az intézmény létrehozását nagyon jónak tartom. Az utóbbi néhány évben látszott, hogy az informatikai stratégiára és fejlesztésekre vonatkozó erőfeszítések szétaprózódtak. Ígéretes, hogy ez most egy kézbe és magas szintre került. Jó látni, hogy az informatika területén viszonylagos konszenzus van a kormány és az ellenzék között. Sík Zoltán sok tekintetben komoly háttérrel rendelkezik, van szakmai tapasztalata és ismeretsége, államigazgatási jártassága is. Megítélni még korai lenne, szerintem az ősz folyamán fog kiderülni, hogy milyen erőforrásokat és támogatottságot sikerült szereznie. Ha addigra a digitális aláírásról szóló törvénytervezet a parlament elé kerül, ha a hírközlési törvény készítésében konvergencia tapasztalható, ha a következő évi költségvetés elég sok pénzt szán informatikára, akkor bebizonyosodhat: nem csak ígéretek hangzottak el.
– A napokban megint kisebb botrány körvonalazódik az egészségügy tájékán, az egyszeri bérkiegészítéssel kapcsolatban.
– Az informatikán kívül három terület van, amelynek színvonala fényévnyi távolságra van az uniós csatlakozás szempontjából szükségeshez képest. Az egészségügyre, a környezetvédelemre és az oktatásra gondolok. Az egészségügyben a bérkiegészítés csupán rövid távú megoldás lehet, a strukturális problémákat, a szégyenletesen alacsony fizetéseket nem oldja meg. Egyébként az egészségügyi informatika is csúfos kudarcot vallott az elmúlt tíz évben. A kilencvenes évek legelején megnyert 100 millió dolláros világbanki kedvezményes kölcsönből 1998-ban 70-80 milliót visszaadtunk, a többi pedig nem igazán megfogható dolgokra ment el.
– Az oktatás Önt mint cégvezetőt személyesen is érinti, hiszen szakemberekre van szüksége.
– Sajnos, az oktatás teljes vertikumában a kontraszelekció jellemző. Az egyetemi szférában beindított strukturális változtatásokat, vagyis az összevonásokat jó stratégiai lépésnek tartom, kár hogy az érintettek egyelőre még az acsarkodással vannak elfoglalva. Baj van azonban az oktatás tartalmával is. Alacsonyabb szinteken, az általános és középiskolákban szerintem sokkal gyakorlatiasabb képzésre van szükség, például a nyelvoktatásra és az informatikára nagyobb hangsúlyt kellene helyezni.
– Mit kellene lépnie Ön szerint a kabinetnek a Mol gázüzletágával kapcsolatban?
– Ez valóban komoly feladat, hiszen az infláció kézben tartása és a szabad, piaci árszabályozás között kell a kormányzatnak a megfelelő egyensúlyt megtalálnia. Nekem szerencsére nem kell ilyen feladatokat megoldanom.
