A kancellár fellélegezhet. Kissé nyögvenyelőisen ugyan, de a német szociáldemokraták (SPD) mégis győztesen kerültek ki az esztendő legnagyobb politikai próbatételéből. A tavaly őszi vesszőfutás után, amikor Gerhard Schröder pártját egymás után érték megalázó vereségek a tartományi választásokon, most Németország legnépesebb tartománya, a tizennyolcmilliós Észak-Rajna-Vestfália győzelemmel ajándékozta meg a szociáldemokratákat. Egy olyan támaszpont elvesztése, amelyben harmincnégy esztendeje hagyományosan az SPD a legerősebb párt, valóságos katasztrófát jelentett volna. Másodszor: ez volt a legfontosabb választás a 2002-ben esedékes országos erőpróba előtt. Most kilenc hónapig nem kerül sor helyi voksolásra, így a Schröder-kormány kilenc hónapos szabadságot kap arra, hogy “megszülje” 2001 tavaszáig azt a nagyszabású adó-, nyugdíj- és hadseregreformot, amely választási programjának gerince.
Ily módon az SPD kiemelkedett a megaláztatások hullámvölgyéből, hiszen alig fél évvel ezelőtt még az a veszély fenyegette, hogy elveszíti többségét Németország legfontosabb tartományában.
Persze mindez csak részben a racionális SPD-politika érdeme. A konzervatívok egész vezetését elsöprő politikai botrány döntő szerepet játszott ebben, s a választások azt mutatják, hogy az egyébként rendkívül népszerű Angela Merkel új CDU-elnök megjelenése még nem tudta feledtetni az olyan konzervatív “óriások”, mind Kohl és Schäuble bukását. Része ennek a tanulságnak, hogy a CDU csapatát ezen a választáson Jürgen Rüttgers személyében olyan politikus vezette, akire a rasszizmus árnyéka vetődött. (Ő volt az, aki “Kinder statt Inder” – indiaiak helyett gyerekeket – kiáltással reagált a kancellárnak arra a javaslatára, hogy Németországnak világszínvonalú indiai komputer-szakértőket kell meghívnia az országba, ha be akarja hozni technológiai elmaradását Amerikával szemben.) Számszerűen mindez abban csapódott le, hogy az SPD háromszázalékos vesztesége ellenére mintegy hat százalékkal előzte meg az ugyancsak szavazatokat vesztő konzervatívokat.
TANULSÁGOK. Az igazi, országos, sőt talán nemzetközi fontosságú tanulságokat azonban a két kisebbik párt szolgáltatta. A zöldek, akik ma Németországot az SPD-vel koalícióban kormányozzák, szavazóik egyharmadát elvesztették és mindössze hét százalékot szereztek. A liberálisok viszont (FDP), amelyek Németországban egyértelműen a határozott piacgazdasági orientáció és az üzleti elit pártjának tekinthetők, több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint legutóbb és megközelítették a tíz százalékot. Így nyomban felvetődött a kérdés, hogy egy esetleges tartományi koalíciós szövetségváltás milyen hatást válthat ki a német országos politika csúcsain. Schröder szabad kezet adott Clement tartományi miniszterelnöknek, de világossá tette, hogy országos viszonylatban tovább tart az eddigi koalíció a zöldekkel. Így hát emberi számítás szerint Berlinben minden marad a régiben.
SZILÁRDSÁGPRÓBA. Düsseldorfban, a tartományi fővárosban is valószínűnek látszik, hogy a szombaton megkezdett tárgyalások a hét szavazattöbbséggel rendelkező SPD-zöld koalíció fenntartásához vezetnek. Ott azonban az SPD-vezetés a liberálisokkal is tárgyal, így felbukkantak a bizonytalanság elemei, ami az országos politika csúcsain is megterhelheti az SPD-zöld koalíció belső szilárdságát.
Az FDP előretörése és a koalícióváltás lehetőségének puszta felbukkanása olyan tanulságot hozott, amelyen minden liberális pártnak érdemes elgondolkodnia. Nevezetesen azt, hogy csak akkor játszhatja el eredményesen a mérleg szerepét a nagy konzervatív és szociáldemokrata erők küzdelmében, ha politikája alkalmassá teszi arra, hogy szükség esetén mindkét oldal számára elfogadható, sőt kívánatos koalíciós partner legyen. A tanulság része, hogy a gyakorlati hatalmi meggondolások szükségszerűen háttérbe szorítják a steril elméletieskedést éppen úgy, mint az elvont moralizálást. A német liberálisok 1969 és 1982 között együtt kormányoztak a szociáldemokratákkal. Majd vették a kalapjukat, megbuktatták Helmut Schmidt kormányát, átálltak a konzervatívokhoz és tizenhat esztendeig együtt kormányoztak Kohllal. Most Berlinben mégsem fintorítja el senki az orrát. Sőt, az SPD frakcióvezetője nyíltan beszélt arról: ha 2002-ig tovább morzsolódnak a zöldek és tovább erősödik az FDP, akkor a húsz esztendős árulás felejthető lesz és országosan is elképzelhető egy szociáldemokrata-liberális koalíció.
Ami – noha nem túl vidám dolog – arról beszél, hogy egy politika “erkölcsösségének” külső megítélése az eredményességétől függ. –
