Olyannyira lejáratódott a Postabank neve 1998-ig, hogy az ügyfelek bizalmának visszanyerése érdekében már a talpra állítás első évének is nyereségesnek kell lennie – mondta nemrégiben Urbán László, az új éra vezérigazgató-helyettese. Máig sem csitultak el teljesen a viták a két évvel ezelőtt a tönk szélére került bank életben tartását illetően. Annyit azonban immár ki lehet jelenteni, hogy a “bezárni vagy újraéleszteni” dilemma képviselői közül az utóbbiak nem gondoltak túl merészet. A poraiból feltámadó bank az 1999-es esztendőt a végleges mérlegadatok szerint 913 millió forint adózás előtti nyereséggel zárta. Az összképet azonban árnyalja, hogy a szigorúan vett kamatbevételek egyelőre csak kismértékben haladják meg a kapcsolódó banki költségeket. Ám független szakértői vélemények szerint ez is elegendő az életképesség bizonyítására. Az e hétre összehívott éves rendes közgyűlésen így vélhetően semmiféle rendkívüli eseményre nem kell számítani.
MEGÚJULÁS. Az 1998 augusztusában válságmenedzserként munkába álló új vezetés az elmúlt év elején olyan három évre szóló stratégiát állított pályára, amelynek célállomása egy stabil, a szektor átlagos nyereségét produkáló, a lakossági és vállalati szektorban egyaránt jó pozíciókkal bíró bank. “Eddigi eredményeink teljesen megfelelnek a stratégiában lefektetetteknek” – kommentálta a tavalyi esztendőről született végleges adatokat az éves rendes közgyűlés előestéjén Auth Henrik vezérigazgató.
A banknak a lakossági piacon lett volna igazán vesztenivalója, hiszen az OTP után e szegmens második legnagyobb szereplője volt a “boldog békeidőkben”. Ám úgy tűnik, az előzetes aggodalmak ellenére sikerült megkapaszkodniuk: 185 milliárd forintos lakossági forrásállományukkal a piac 7,5 százalékán tartják a kezüket. Ezzel továbbra is a ranglista élbolyában maradtak, részesedésük ugyanis a 2-3. helyezéshez elegendő – azzal együtt is, hogy az állomány 35 milliárd forinttal alacsonyabb az 1998-ban regisztráltnál. “Az apasztás tudatos volt – magyarázza Auth Henrik-, a Princz- korszakból ugyanis olyan rossz megtakarítási termékeken nyugvó szerződéseket örököltünk, amelyek még a merész karcsúsítás ellenére is 2,5 milliárd forintos veszteséget termeltek 1999-ben. Nem lehet az egésztől egy csapásra megszabadulni.” A lakossági üzletág összességében azért lehetett mégis nyereséges, mert sikeresnek bizonyultak az új, jó profittermelő képességgel megáldott termékek. A folyószámla-szerződések száma például 50 ezerrel gyarapodott tavaly (állományuk ezzel 400 ezerre nőtt), s ugyancsak előre viszi a szekeret a 17 ezer darab, összesen 5 milliárd forint értékű új hitelszerződés. Az üzletági nyereség mértékét illetően azonban a vezérigazgató csak annyit volt hajlandó elárulni: szerény összegről van szó.
Az újraindulás körüli bizonytalanságok a vállalati ügyfeleket sem riasztották el. A bank az igazi megrendülést megelőző 1997-es esztendőben mintegy 19 ezer vállalati számlát vezetett, tavaly pedig 22 ezret. E betétek állománya 45 milliárd forintról 1999 közepéig 25 milliárdra zuhant, ma viszont már ismét megközelíti az indulási értéket. A kihelyezések viszont lendületesen emelkedtek, 30 százalékkal gyarapodva tavaly 85 milliárdról 110 milliárd forintra nőttek. A vállalati hitelek piacából ezzel 3 százalékot hasítanak ki, és ugyanilyen aránnyal részesednek a teljes vállalati forrásállományból.
Az örökölt terhek mellett jelentős összegeket emésztettek fel a szükséges banküzemi átalakítások. Félidejükhöz érkeztek az informatikai fejlesztések, amelyekre tavaly csaknem 5,5 milliárd forintot költöttek. Ezzel párhuzamosan a dolgozók 15 százalékát küldték el. “Ám még így is túl sok embert – 2075 főt – kell foglalkoztatnunk, a korszerű bankot jellemző egészséges létszámot csak 2001 végére fogjuk elérni” – mondja Auth. Az idén ismét 5 milliárdos, 2001-ben pedig további 1 milliárd forintos IT-fejlesztés várható.
KIÁRUSÍTÁS. A bank a konszolidációs megállapodás értelmében a Pénzügyminisztérium (PM) kasszáját is gyarapította tavaly. Ismeretes, hogy a minősített állomány egy része a Postabank Workout Kft.-hez került. Tavaly valamennyi viszonylag könnyen értékesíthető eszközön túladott a cég, így a sajtóportfólió döntő részén és több ingatlanon. Az eladások 6,8 milliárd forintot hoztak a konyhára, ami a vezérigazgató szerint meghaladja a várakozásokat. A PM-hez befizetett 2,5 milliárd forint egyébként – a konszolidációs megállapodás értelmében – az így felszabadítható céltartalékok 90 százalékát jelenti. Tavaly is kellett céltartalékokat képezniük, mintegy 2,3 milliárd forint értékben, többek között a Sepsikerrel, valamint Palotás Jánossal és a többi egykori postabanki kisbefektetővel szemben folyó per miatt.
A bűvészmutatvány még az elején tart: a múltból adódó jelentős pénzügyi terhek és a banki működés szerény eredménye mellett még a nem egészen egymilliárd forintos nyereségre sem lenne remény. A mérleg azt tükrözi, hogy a profit nagyobbik része azoknak a pénzeszközöknek a fialtatásából származik, amelyeket a konszolidációs szerződés értelmében kapott a bank az államtól. A saját tőkére vetített nyereség az 1 százalékot sem éri el jelenleg. Nem meglepő tehát, hogy a menedzsment az idén is beéri azzal az egyébként elismerésre méltó teljesítménnyel, hogy megőrzi a pozitívba fordult mérleg néhány százmillió forintos nyereségét. Ennek fényében még a 2000. év is a bank átfazonírozásának jegyében fog eltelni. Az igazi áttörést 2001-től várják, amikor is a bank egészséges átformálása várakozásaik szerint már milliárdos nagyságrendű nyereségben fog tükröződni.
A megfelelő jövedelmezőség elérésének időzítése nyilvánvalóan szoros összefüggésben áll a bank tervezett privatizációjával. Bár kétségtelen, hogy ebben a kérdésben még maguk a legfőbb illetékesek sem jutottak dűlőre. Orbán Viktor miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott, hogy egy állami kézben maradó Postabank alkalmas volna a kormány által felkarolni szánt kis- és középvállalkozói kör pénzügyi kiszolgálására. Nemrégiben Matolcsy György gazdasági miniszter is kifejtette a Figyelőnek, hogy a kormány számára kézenfekvő megoldás volna, ha a nagyberuházásokat finanszírozó Magyar Fejlesztési Bank mellett egy állami kézben lévő Postabank a kis- és középvállalkozói projektek megvalósítása körül bábáskodna. Pénzügyi körökben azt is tudni vélik, hogy az ötlet egyik legfőbb támogatója Naszvady György államtitkár. A PM régi motorosa úgy okoskodik: legjobb, ha az állam által finanszírozott programok banki profitja egy állami pénzintézet zsebében landol. Járai Zsigmond pénzügyminiszter viszont ellentétes álláspontot képvisel: a Postabank privatizálásának híve, a különböző programok finanszírozását pedig a teljes itthoni bankszektorra bízná. A hazai pénzügyek első embere látszólag ugyan magára maradt, véleménye mégis különös súlyú ebben a kérdésben. Az általa vezetett tárca készíti el ugyanis azt a tanulmányt, amelynek alapján júniusban dönt a kormány a bank jövőjéről. Köztudomású, hogy a pénzintézet jelenlegi menedzsmentje is privát tulajdonossal (tulajdonosokkal) a háttérben látná biztosítottnak a bank későbbi hatékony működését. Eddig kétféle lehetséges megoldás került a köztudatba: szakmai befektető felkutatása, illetve a tőzsdei forgalomban történő értékesítés. Auth Henrik egyelőre korainak tartja nyilvánosságra hozni álláspontját. Urbán Lászlóról viszont köztudott, hogy a tőzsdei megmérettetés híve. Ugyanakkor léteznek olyan független szakértői vélemények, miszerint – leszámítva a legnagyobb és legsikeresebb pénzintézeteket – a hazai bankok többsége még nem érett a tőzsdei bevezetésre.
